navigation

Üdv, kedves idegen! Szeretettel köszöntelek a Sports Fanatic Sportblog nevű oldalamon. Te is rajongásig szereted a snookert, a teniszt, az országúti kerékpárt, a biathlont vagy esetleg a síugrást? Ha igen, akkor a legjobb helyen jársz! Itt ezekkel a sportágakkal kapcsolatos cikkeket olvashatsz a főoldalon és a sportblogban egyaránt. Az 5 kedvenc sportolómmal is megismerkedhetsz egy kicsit közelebbről. Remélem, jössz máskor is! Kellemes időtöltést!

    

 
Chatbox

CHAT INFORMÁCIÓK

 egy szerkesztő van, bettina.
 itt jelentkezhetsz az elitek közé

 
articles

LEGFRISSEBB BEJEGYZÉSEK

  2017. 11. 27. Tight schedules
  2017. 10. 26. Ünnepelni, továbblépni
  2017. 09. 13. El triumfo del corazón
  2017. 07. 26. The ability to not give up
  2017. 06. 12. Back to the basics

következő cikk a sportblogban  DECEMBER 26.

 
schedule

-

Kedvet kaptál, de nem tudod, mikor és hol tudod nézni? Kíváncsi vagy, mikor láthatod újra kedvenceidet és a jelenkor legnagyobb sztárjait versenyezni? Itt van egy kis segítség a sportszerető közönségnek! Összeállítottam egy egyszerű versenynaptárt a kedvenc sportágaimmal, hogy senki ne maradjon le a nagy pillanatokról. Jó szurkolást mindenkinek!

SNOOKER
dátum esemény neve TV
dec. 11–17. Scottish Open Eurosport
dec. 19–22. German Masters Q közvetítés

TENISZ

nincs aktuális verseny

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁR

nincs aktuális verseny

SÍUGRÁS
dátum esemény neve TV
dec. 15–17. Engelberg, világkupa Eurosport
dec. 29. – jan. 6. Négysáncverseny Eurosport

BIATHLON
dátum esemény neve TV
dec. 14–17. Annecy, világkupa Eurosport
 
tweets

 
Trophies

ELITE SITES

 A fenti chatben lehet jelentkezni!
összesen 8 hely van, ebből 4 szabad


 
crowd
Indulás: 2013-07-17
 

homepage

the year of Plot twists

a 2017-es teniszév dióhéjban

× Mindenki érezte, hogy a Djokovic- és Murray-féle totális dominanciák nem tarthatóak fenn hosszú szezonokon keresztül és törvényszerű a visszaesésük. Skót szurkulóként is elismerem és bevallom, hogy tavaly ilyenkor egyenesen rettegtem attól, hogy belátható időn belül a világelsőséggel együtt elvész az erőfölény és az érinthetetlenség is. Pontosan így történt, de sokkal drasztikusabb formában, mint ahogyan én arra számíthattam. Az ő hanyatlásukkal egyidőben megindult a két fenomén, Federer és Nadal rohamtempójú újboli felemelkedése, illetve színre léphetett a várva-várt utánpótlás, amely a hiányzók által hátrahagyott űrt igyekezte kitölteni. Sőt, az elveszettnek hitt generáció is jelentős szerephez juthatott, levetkőzve ezzel a beváltatlan ígéretek skatulyáját.

A klasszikus értelemben vett 'nagy négyes' körein belül lezajló, drámai hirtelenségű őrségváltás szele rögtön az Australian Openen arcbacsapta a teniszvilágot. Novak Djokovic, a torna címvédője a második körben zuhant ki Istomin keze által, de a világelső Andy Murray se húzta sokkal tovább, ő az idősebb Zverev-testvértől, Mischától kapott ki a legjobb 16 között. Egyértelműen az utóbbi volt az egetrengetőbb szenzáció, hiszen a szerbtől a - magához képest - félresikerült előző fél éve miatt nem is igazán várhattunk kiemelkedő ereményt. Roger Federer és Rafael Nadal mind mentálisan, mind fizikálisan friss állapotban, sikeréhesen és végtelenül eltökélten tért vissza a pályára Melbourne-ben. Biztosan persze nem tudhattuk, mire lesznek képesek ennyi kihagyás után, ám a negyeddöntők magasságában már sejthettük, hogy egy hollywood-i forgatókönyvbe kívánkozó sztori íródik a szemeink előtt. És valóban megtörtént az, amiről csak a hardcore Fed- és Rafa-fanok mertek ábrándozni a szezon kezdetén: a történelmi jelentőségű döntőben összetalálkozott a két korszakos zseni és egy fordulatokban dús ötszettes csatát vívtak a bajnoki címért. Mint tudjuk, végül Federer emelhette magasba a trófeát, karrierje során már ötödik alkalommal és összességében a 18. Grand Slam-győzelmét aratta, újabb lépést téve a halhatatlanság felé. És ez még csak a kezdet volt!

A hagyományos tavaszi észak-amerikai kitérő során egyértelművé vált, hogy Murray és Djokovic, a világranglista ekkori első két helyezettje menthetetlenül elindult a lejtőn, illetve bebetonozódott Federer erőfölénye Nadallal szemben. A svájci Indian Wellsben a nyolcaddöntőben mosta le a spanyolt, Miamiban pedig a fináléban tette ugyanezt, elhódítva mindkét Masters-serleget gyors egymásutánban. Egy az egyben lemásolta egy bizonyos Novak Djokovic 2016-os teljesítményét: tette mindezt 35 évesen, 8 hónapos kényszerpihenőt és egy térdműtétet követően. Elfogytak a jelzők vele kapcsolatban, pedig még csak április legelején jártunk. Végülis, nem először csinált ilyet; 2006-ban, első virágkora idején hasonló idénykezdetet produkált. Csak közben eltelt 11 év és 90%-ban kicserélődött mögötte a mezőny. A 2006-os miami döntőben például mostani edzője, Ivan Ljubicic volt az ellenfele... De nem csak Federer klasszisa bizonyult állandónak és korszakokon átívelőnek. A salakszezon beköszöntével megnyílt a lehetőség Rafael Nadal előtt, hogy elfeledtesse a keménypályás fiaskókat és átmenetileg a kezébe vegye az irányítást. Nem is késlekedett a spanyol: egyből belecsapott a lecsóba és bezsebelte pályafutása 10. monte-carló-i győzelmét, amit egy 5. madridi diadal követett. Azt persze illik hozzátenni, hogy Roger taktikus megfontolásokból távolmaradt a komplett salakos turnétól, tartalékolva ezzel erőit egy esetleges mélyebb wimbledoni menetelésre.

Visszatérve Nadalra és a vörös földre, nem sikerült a salakkirálynak fenntartani makulátlan mérlegét kedvenc borításán, miután Rómában meglepetésre beleakadt Dominic Thiem hálójába. Ennek következtében előtérbe kerülhetettek egyrészt a fiatalabb generációk képviselői, másrészt Djokovic is, aki egészen a döntőig verekedte magát ezen a tornán. Csak Sascha Zverev tudta őt megállítani, akinek egyre biztosabbnak tűnik a helye a legszűkebb elitben és elkezdte gyártani a Masters-győzelmeket, nem beszélve arról, hogy az előkelő 4. helyen zárta ezt az évet. A Roland Garroson aztán visszarendeződtek az erőviszonyok, Rafa valósággal átgyalogolt a mezőnyön: egy árva szettet sem bukott el a két hét alatt és gyakorlatilag egy másodpercig sem forgott reális veszélyben a végső sikere. Stan Wawrinkára megsemmisítő vereséget mért a döntőben, így június 10-én 'tizedjére is megfürödhetett a Philippe Chatrier salakjában' - írtam akkor, felemelkedett hangulatban a beteljesített Décima margójára... Ezzel búcsút intettünk a salaknak és a következő héten kezdetét vette a wimbledoni felkészülés, immáron füves talajon. Federer szokásához - és szerződéséhez - híven részt vett a hallei 500-as tornán és érvényesítve a papírformát, meg is nyerte, ahogyan azt már korábban 8-szor tette. Mindeközben Queen's-ben elmaradt a kívánt és remélt Murray-féle feltámadás (pedig a Garroson elődöntőig jutott), így jócskán leszűkült azon játékosok névsora, akik egyáltalán versenyre kelhettek Rogerrel az All England Lawn Clubban.

Nadal ugyan rápihent Wimbledonra, azonban még ez a néhány hetes szünet sem vértezte fel arra, hogy beleszóljon a győzelmi kérdésekbe: Gilles Müller útját állta a legjobb 16 között. Ami a még ekkor is világelső Andy Murray-t illeti, az első fordulótól kezdve látszott, hogy nincs minden rendben vele fizikálisan. Ez a probléma a negyeddöntőben csúcsosodott ki Querrey ellen. Murray Végigsántította a mérkőzés második felét és hiába szeretett volna elindulni a US Openen, ez a csípősérülés véget vetett a szezonjának. Örök riválisát, Novak Djokovic-ot ugyancsak a wimbledoni tornán láthattuk utoljára teniszezni 2017-ben: ő könyökfájdalmaira hivatkozva maradt távol az idény hátralevő részétől. Ezzel egyidőben Roger Federer akadályoktól mentesen sétált be a döntőbe, ahol egy közel sem 100%-os Marin Cilic-et intézett el bántóan sima három játszmában, hogy nyolcadjára is kezében tarthassa a legendás aranytrófeát. Nem ez volt az év meccse, de a lényegen nem változtat: a reneszánszát élő svájci elkönyvelhette 19. Grand Slam-sikerét is... A US Opent felvezető ezres versenyek nem éppen a Fedal-párharcról szóltak: ekkor mutatkoztak meg először a fáradtság és a koncentrációhiány jelei a legendás duón. Federer meglepően egyoldalú találkozón kapott ki a Rogers Cup fináléjában Sascha Zverevtől, miután nem vállalta a cincinnati indulást. Nadal pedig mindössze 3 mérkőzést tudott megnyerni a két tornán együttvéve. Az idén újra magára találó Grigor Dimitrov használta ki az adódó lehetőséget, aki a folyamatos motivációhiánnyal küzdő és rendkívül rapszódikus teljesítményt nyújtó Nick Kyrgiost kényszerítette térdre Cincinnatiben, első Masters-trófeáját kaparintva meg ezzel.

A US Open sorsolása - Murray kései visszalépésével - nem tette lehetővé a régóta vágyott Federer-Nadal döntőt, ám végül az elődöntőben sem kerültek szembe egymással a felek, hiszen egy régi ismerős, Juan Martin Del Potro idei legnagyobb győzelmét aratva búcsúztatta Federert. Innentől kezdve pedig egy szemernyi kétségünk sem lehetett afelől, hogy Nadal fogja megnyerni ezt a tornát: az alsó ág leginkább egy szellemtanyára hasonlított, ahonnan végül Kevin Anderson vívta ki a jogot, hogy megküzdhessen a spanyollal. Legyünk őszinték, minden jóindulatunk és igyekezetünk ellenére sem ruházhattuk fel a dél-afrikait valós esélyekkel. Bevállalom, számomra teljes képtelenségnek tűnt még az is, hogy szorossá tegye ezt a döntőt. És nem is tette. Rafa nemcsak a bajnoki címet hódította el New York-ban, hanem időközben megalapozta évvégi világelsőségét is. Az őszi ázsiai körút elhozta a szezon utolsó Fedal-derbit, ám a Shanghai Masters fináléjában is elmaradt a gigászi csata: Federer újból érvényesíteni tudta keménypályás fölényét. Az év vége már abszolút nem róluk, kettejükről szólt, bár a silány felhozatalú világbajnokságon a svájcinak még kinézett egy fényes diadalmenet Nadal kényszerű visszalépésével. Az elődöntőben azonban David Goffin okozott egy álleesős meglepetést a hatszoros világbajnok búcsúztatásával. A belga a kulcsfontosságú pillanatokban sem remegett meg, rá nem jellemző módon kiválóan kezelte a vállaira nehezedő nyomást. Grigor Dimitrovot viszont senki és semmi sem állíthatta meg. A bolgár veretlenül zárta a londoni VB-t és tett egy hatalmas lépést karrierje beteljesítése felé...

Hogy mindezek fényében mi várható jövőre?
Ember legyen a talpán, aki megjósolja!

RANGLISTAVÁLTOZÁSOK
nagyobb méretért kattints a képre!

2017.12.11. 16:14, bettina.

ATP Finals 2017

Ki gondolta volna?

× Grigor Dimitrov nyeri a világbajnokságnak titulált ATP Finalst 2017-ben. Ugyan már! - vágtam volna rá erre az abszolút szürreálisnak tűnő kijelentésre idén januárban, sőt még a múlt hét elején is. Ám hiába tűnhetett előzetesen képtelenségnek, tulajdonképpen a komplett szezon maga volt a szürrealitás (ez a megállapítás egy másik cikk vázát fogja képezni), így mégsem lóg ki annyira a sorból ez az évvégi eredmény. Végülis, amikor Jack Sock Masters-győzelmet ünnepel, Roger és Rafa visszatérvén végigtarolják a Grand Slameket és a Djokovic-Murray duó bőven a top 10-en kívül tanyázik, belefér az is, hogy Dimitrov és Goffin játsszon egy világbajnoki döntőt. Mindenesetre, aki egy hónappal ezelőtt erre a párosításra fogadott, az most igazán gazdag ember lehet. 

A DigiSport egyik szakértőjének kissé zavaros szavaival élve (nem megbántva ezzel senkit) Grigor Dimitrov 'kilépett a tehetségből', 'lejött róla egy gát', amit én valamivel árnyaltabban és világosabban úgy fogalmaznék meg, hogy kifizetődött számára az a kitartó munka, amit szinte láthatatatlanul, egészen a VB-ig kiugró eredmények felmutatása nélkül végzett el a háttérben Dani Vallverdu vezetésével. Egy ugródeszkával felérő, második - talán végleges - áttörést jelképező lehetőséget tudott kihasználni az esélyesség terhe mellett a Goffin elleni döntőben, megkoronázva ezévi teljesítményét. Valami ilyesmit hivatott jelenteni a 'kilépett a tehetségből' kifejezés, azaz, hogy az a Dimitrov, aki már idestova 4 éve impresszív játékstílusával berobbant az élmezőnybe, viszont azóta erőteljesen háttérbe szorult (volt olyan időszaka, amikor alig-alig nyert meccset), most új erőre kapott és kezdi beváltani a hozzá fűzött reményeket, letépve magáról a korábban ráaggatott 'Baby Fed' címkét. A 'lejött róla egy gát' pedig azt jelképezheti - legalábbis az év olvasatomban -, hogy sikerült élnie a kiharcolt lehetőséget és ezzel egy új szintre lépett, bár én a következő szezonig várnék azzal, hogy kijelenthessük, a bolgár aranyifjú végleg megragad a szűk elitben és megmenti az elveszettnek hitt generációt. Úgy gondolom, hogy azon felesleges vitatkozni, hogy kiket vert meg a trófeáig vezető úton, és hogy kik hiányoztak sérülés miatt a mezőnyből. Ugyanazt tudom mondani, mint tavaly Murray esetében: legyőzte azokat, akiket le kellett. És semmiképp sem érdemtelen a sikere. Ha valaki semmit sem érzékelt eddig abból, hogy Dimitrov feljövőben van, reakcióiból leszűrhette, hogy mennyit dolgozott azért, hogy végre kiszabaduljon az örök ígéretek kategóriájából.

De mégis, hogy jutottunk el idáig? Hogyan lett Dimitrov világbajnok, amikor a startvonal mögött ott állt a két nagyágyú, Federer és Nadal? A legegyszerűbb magyarázat talán az lenne, hogy mindketten elfogytak egy kicsit a hajrára: Rafa indulása eleve kétséges volt térdfájdalmai miatt, míg Roger a bázeli házigyőzelmét követően úgy döntött, kihagyja a párizsi Masterst, hogy lehessen még egy utolsó dobása idén Londonban. Ettől fogva a többség a svájcit favorizálta, Nadal végső sikerére még legelkötelezettebb rajongói is félve tettek volna zizit. Viszont a megszokottnál hígabb mezőny mindenképp feljogosította a közvéleményt arra, hogy egy klasszikusnak számító Federer-Nadal döntőben reménykedjenek. A spanyol végülis vállalta az indulást, Goffin ellen lépett pályára először a csoportkörök során és eleinte úgy tűnt, megbírkózik a feladattal, de a 2. szettől kezdve egyre nehézkesebbé vált a mozgása és alulmaradt a belgával szemben. A mérkőzést követő sajtótájékoztatóján bejelentette visszalépését, ezzel pedig egyismeretlenesre egyszerűsítette az egyenletet: Federer vagy nem Federer? Az utóbbi forgatókönyv meglehetősen valószínűtlennek tűnt: mégis, ki gondolta volna, hogy David Goffin, aki szettet is csak elvétve nyer a svájci ellen, egy szoros döntő játszmában kerekedik felül az elődöntőben, bármiféle megremegés nélkül? Dimitrov továbbjutása a csoportkörből korántsem volt meglepetés, sőt, Nadal kiesése után még a döntős szereplése sem feltétlenül. Miután a hét folyamán egyszer már lemosta a pályáról Goffint, ő számított a favoritnak, igaz, másodjára rágósabb falatnak bizonyult a belga. Nem csoda, hiszen ez volt karrierjük eddigi legnagyobb lehetősége, így érthető módon nem akarták veszni hagyni. Ez a nyomás helyenként rá is nyomta a bélyegét a fináléra, de összességében azt lehet mondani, hogy korrekt színvonalat produkáltak mindketten. Méltó lezárása volt ez az idei világbajnokságnak.

A veretlen menetelés - a csaknem 2 millió fontos bónusz mellett - világranglista 3. helyet hozott a konyhára a bolgárnak, persze még mindig tetemes lemaradással Nadal és Federer kettőse mögött. De, ami ennél is jelentősebb hozadéka lehet ennek a VB-címnek, az a mentális megerősítés arról, hogy jó úton jár. Emellett Dimitrov abszolút eladható figura, így a tenisznek szüksége van rá is, hogy az új generáció segítségével befoltozzák azt űrt, amit a nagy négyes tagjai hagynak majd maguk után. A döntő veszteséről, David Goffinről kevesebb szó esett, pedig az ő szezonja is megér egy misét: szépen csendben lopódzott a legjobbak árnyékában, mígnem at ATP Finals keretein belül, egy hét leforgása alatt mind az utolsó pillanatig küzdő Nadalt, mind a megingathatatlannak tűnő Federert térdre kényszerítette. Ő is túllépett önmagán, nem remegett meg a fontos pillanatokban. Egyedül a sziporkázó Grigorral nem bírt, ám a csúfos első vereséget követően - becsületére legyen mondva - jóval összeszedettebben lépett ki a döntőre, bár a harmadik szettben megszaporodtak a rontások a részéről. Dimitrov türelmesen kivárta a sorát, a belga pedig belesétált a csapdába, előbb-utóbb belehibázott a játékba - legtöbbször azon okból, mert túlvállalta magát. Hárított ugyan 4 meccslabdát és a szakadék széléről hozta vissza utolsó adogatójátékát, fordítani már nem tudott, így az igazi áttörés Goffin számára még várat magára. A Davis Kupa fináléjában felteheti a pontot az i-re. Mindenesetre ő is a megfelelő irányba indult el és kifejezetten bíztató teniszt mutatott be a nagyágyúk ellen. Hogy mi lesz velük jövőre és bebetonozzák-e magukat a legjobbak között, az kérdéses, de mindenképp jó látni azt, hogy ez az egyre elveszettebbnek hitt generáció újra szárnyra kapott.

2017.11.20. 17:23, bettina.

The tea break award

egy kis kitérő

× Ugyan nem szoktam személyes témájú, sporthoz nem kapcsolható tartalmú bejegyzéseket feltölteni, most mégis úgy érzem, kivételt kell tennem. Ennek ominózus oka, hogy sportbloggeri működésem során először részesültem bármiféle díjban. Megtisztelőnek érzem, hogy Gréti gondolt rám, így az a minimum, hogy megválaszolom a kérdéseit és egyrészt viszonzom a jelölést, másrészt tovább is küldöm azt - bár egyszererre szűkös és tág a listám. Oké, lehet, hogy ez nem egy Pulitzer-díj, de én mégis úgy gondolom, hogy megér egy misét... izé, akarom mondani bejegyzést itt, a főoldalon. 

választott idézet

„Querer es poder”

Alberto Contador

minden továbbihoz kattints a bővebben linkre!

2017.11.01. 12:45, bettina.

an appealing route

Kenyeret és cirkuszt a népnek!

× ...de legfőkébb cirkuszt. Október 17-én, Párizsban kihirdették a 2018-as Tour de France hivatalos útvonalát, ami első hallásra valóban attraktívnak tűnik. Legalábbis attraktívabbnak, mint mint az utóbbi 1-2 év útvonalai. Lesz itt minden, kérem: oldalszél, csapatidőfutam, kockakövek, egy kis murva - biztos, ami biztos -, Alpe d'Huez, napi 5000 méteres szintemelkedés, Tourmalet, kifejezetten rövid hegyi etapok és zárásként egy francia baszkföldi le-föl-le-föl típusú egyéni időfutam. Nem rossz, nem rossz. Mindenképpen előremutató, valamelyest unortodox tervezést takar, amellyel Prudhomme-ék nem titkolt célja a klasszikus országúti kerékpározás lassan feledésbe merülő éltetőjét, az intenzitást visszaemelni a Tour de France menetébe. Azt hiszem, pont ez az, amire ennek a versenynek szüksége van/lenne, hogy ne csak a sárga trikó mítosza miatt tekintsük rá elsőszámú háromhetesként.

Még mielőtt túlságosan is elragadtatnám magam  - pedig Tour-útvonalak kapcsán az utóbbi időkben ez meglehetősen ritkán fordult elő velem -, megszakítom a bevezetésben elburjánzott gondolatmenetet. Mindenek előtt néhány szó a 2018-as Grand Départ-ról: jövőre, 1999 és 2011 után a mezőny újra visszatér a Noirmoutier-szigetre, pontosabban a Passage du Gois-ra. Erre egészen pontosan július 7-én kerül sor, a megszokottnál egy héttel később, a Tourral párhuzamosan zajló labdarúgó világbajnokság okán. Az első néhány napon, az óceán közelségéből adódóan bekavarhat az oldalszél, ami nem csak a napi sikerre éhező sprinterek, hanem a sárga trikóban gondolkodó összetett menők számára is valós veszélyt jelenthet (lásd: 2015, Zeeland). A 3. napon lebonyolítanak majd egy 35 km hosszú csapatidőfutamot Cholet körül, amely a legtöbb esélyesnek leginkább a veszteségek minimalizálásáról fog szólni, ellenben különösen kedvezhet egy Froome-mal felálló Sky-nak és/vagy egy Dumoulinnel felálló Sunwebnek, esetleg egy Porte-tal felálló BMC-nek (bár én már nem merném rátenni a zizit a tasmánra). Egy biztos, ki fogják osztani a különbségeket: kinek fél, kinek egy percet. Az első hét második fele a tavaszi klasszikusok jegyében fog telni. Először az ardenneki falakkal találják szemben magukat a versenyzők - a 6. szakaszt a Mûr de Bretagne fémjelzi, amivel kapcsolatban beugorhat a 2011-es Cadel-Contador párharc és Vuillermoz 2015-ös meglepetésgyőzelme -, majd az észak poklában érezhetik magukat, amikor megérkeznek a Paris-Roubaix-ról ismert kockaköves szektorokba. Ezekből számszerint 15-öt tartalmaz a 7. nap programja, köztük az ötcsillagos Mons-en-Pévèle egy részét, az Orchies-t és a Templeuve-öt. Összesen közel 22 kilomértenyi pavén kell átküzdenie magát a mezőnynek, és egy pillanatra sem engedhet ki senki, hiszen a kockakövek végig az etap során kísérteni fogják őket. Jó hír számukra az, hogy a szó szerint pokoli megpróbáltatások után egy pihenőnap vár rájuk július 16-án.

Egy légi transzfert követően a peloton bevonul az Alpokba, ahol hirtelen kegyetlen emelkedők, kegyetlen mennyiségben tornyosulnak előttük. A Le Grand Bornand síközponthoz 4 hegyen kereszül vezet az útjuk, köztük a Col de Romme-mal és a Colombière-rel, miután egy lejtmenetes befutót láthatunk majd, akárcsak 2009-ben, amikor Fränk Schleck diadalmaskodott az akkor sárga trikóban tekerő Contador előtt. Az újítás jegyében a Plateau des Glières-en való átbukást követően egy kissé indokolatlan murvás útszakasz (~2000 méter) fogja megnehezíteni a versenyzők dolgát, de ha bárkinek is valamiféle mechanikai problémája akadna, lesz ideje és tere (konkrétan 90 km) arra, hogy ledolgozza a hátrányát. Másnap egy 108 kilométeres alpesi rohanásra kerül sor Albertville-ből kiindulva, a Bisanne-on keresztül, a végén hegyi befutóval a Rosière-en, ami az agresszívabb szellemben tekerőknek lehet kiváló terep az akciózásra. Az igazi országúti cirkusz azonban csak ezután jön: július 19-én rendezik a királyetapot egy tradícionális útvonalon. Az 5000 méternyi szintkülönbséget tartalmazó 12. napon a 22 km hosszú Madeleine-nel kezdenek a kerekesek, mintegy bemelegítésként, majd felkapaszkodnak az impozáns Montvernier-re (két évvel ezelőttről emlékezhetünk erre a cipőfűzőszerűen kanyargó hegyi útra), ami felvezeti az idei programban is szerepeltetett Croix de Fert - csak 2018-ban éppen a másik irányból támadják meg -, végezetül pedig a Tour de France legikonikusabb emelkedője, a 21 hajtűből álló Alpe d'Huez állítja kihívás elé a favoritokat, meg persze a grupettót is. Ha az ellenfelek nem a dobogós pozíciójukat fogják őrizgetni, hanem mernek jelentősebb offenzívát indítani a Sky-sor ellen, itt akár okozhatnak majd pániktól övezett perceket Chris Froome-nak, akinek nincsenek túlságosan kellemes emlékei erről a környékről (2013-ban és 2015-ben is védekezni kényszerült az huezi hegymenet során).

Az Alpok és a Pireneusok közötti átvezető szakaszok alkalmával a mezőny ellátogat Valence-be, Mende-ba (átrobognak a Massif Centralon) és a világörökség részévé nyilvánított középkori váráról híres Carcassonne-ba, azaz a zöld trikó aspiránsai kerülnek előtérbe a 2. pihenő nap előtt. A pireneusokbeli település, Bagnères-de-Luchon neve ismerősen csenghet minden kerékpárkedvelő számára, egyben a lejtmenetes befutók szinonímájává vált: Carcassonne-ból a spanyol határ felé vezet a résztvevők útja, sőt, néhány kilométer erejéig át is gurulnak Lleida tartományba, közben 'átlendülnek' három konstans meredekségű emelkedőn - utolsóként a Portillonon, végül pedig leereszkednek a luchoni célba. A 2018-as Tour egyik legizgalmasabb szervezői húzása az a mindössze 65 km-es sprintszakasz (nem sprinter!), melynek több, mint fele felfelé halad, ráadásul nem akármilyen módon. Rögtön a Peyresourde-Peyragudes duplával kezdenek, ami gyakorlatilag kihagyhatatlan a Pireneusokbeli hegyek közül - emlékezhetünk, idén talán itt tűnt a legsebezhetőbbnek Froome, hiszen Aru levette róla a sárgát, míg Bardet egy drámai hajrában nyerte az etapot. Amint ezen túljut a mezőny, jöhet a helyenként 10% feletti, de nem vészesen hosszú Col de Val Louron-Azet, 'levezetésként' pedig a 16 km-en keresztül húzódó, átlag ~9%-os Col de Portet, amely 2215 méteren tetőzik. Intenzív nap lesz, az fix. Ezzel még közelsincs vége a küzdelemnek a délnyugat-franciaországi hegyvonulatban, de a verseny tesz egy kisebb kitérőt a síkabb vidékek felé. A túléló sprinterek újból előbújhatnak a pau-i befutó okán, ahol már 70. alkalommal teszi tiszteletét a TdF.

A 19. etapon előkerülnek a tradícionális pireneusi emelkedők: 4700 méternyi szintkülönbség szorult ebbe a 200 km-es napba, amit a Col d'Aspin, a lenyűgöző panorámát nyújtó Tourmalet, a Col des Bordères és az Aubisque könnyebbik oldala adnak ki, ám bánatomra lejtmenetbe torkollik a végjáték. Az összetett viszont nem itt, hanem remélhetőleg az egyéni időfutamon dől majd el, amit a francia baszk területen rendeznek és ha Baszkföld, akkor egyértelmű, hogy nem lesz teljesen sík a terep, sőt. Egy valódi hullámvasútnak ígérkezik a 31 km-es kronó, amelynek legnehezebb részét a Col de Pinodieta szolgáltatja a maga átlag 10%-os meredekségével - igaz, alig 1 km hosszú ez az emelkedő. Ez a dimbes-dombos ITT még egy Quintana- vagy Bardet-típusú versenyzőnek sem egy rémálom, szóval ha esetleg lenne a kolumbiainak 1 perc előnye pl. Froome-mal szemben, akár-akár még meg is őrizheti a sárgát. Azonban hajlok arra, hogy ez, a 2018-as vonalvezetés összességében talán Nibalinak és Dumoulinnek kedvezhet a legjobban. Előbbi egyértelmű gyengepontja a csapatidőfutam, utóbbi hátránya a kissé kevés óra elleni kilométer lehet, ám a kockaköveken mindketten szerezhetnek némi előnyt. De azt a verziót sem zárhatjuk ki, hogy a Sky az utóbbi évekhez hasonlóan eluralja a versenyt és Froome begyűjti az 5. maillot jaune-ját is. Mindenesetre ez az útvonal többet ígér, így első blikkre és sajnálnám, ha nem lenne valódi, ambíciózus harc az összetett 1. helyéért. Nyilván Prudhomme-éknak is ez lenne a céljuk és minden követ megmozgattak azért, hogy egy eseménydús, fordulatos és intenzív Tour de France-t láthassunk. Talán egyel több hegyi befutó belefért volna a programban, de nekem alapvetően tetszik ez az irány. Csak azt sajnálom, hogy egy bizonyos Alberto Contador nem lesz ott a rajtnál... Lenne néhány olyan szakasz, amiből attitűdje nyomán fogalmat teremthetne.

2017.10.18. 16:35, bettina.

Országúti világbajnokság 2017

történelmi tripla

× Az országúti világbajnokságot idén a norvégiai Bergenben rendezték, és ugyan nem egy tradícionális kerékpáros nemzetről van szó - Belgiumhoz vagy Hollandiához mérve -, mégis egész héten tömött sorokban álltak a nézők az utak mellett. Óriási volt a kontraszt Dohához képest, ahol legfeljebb az oldalszél és a homokvihar kísérte a mezőnyt. Ami a bajnokokat illeti, két versenyzőnek is volt lehetősége egyfajta triplára: Tom Dumoulin akár három számban is szerezhetett volna aranyat, míg Peter Sagan zsinórban harmadik szivárványszínű trikójáért tekert, ami még soha senkinek nem sikerült. Végül utóbbi forgatókönyv valósult meg, így egy történelmi jelentőségű győzelemnek lehettünk szemtanúi egy olyan pályán, ahol előzetesen mégcsak fel sem merült a regnáló világbajnok neve.

Idén végre minden a helyére került: egyrészt a magyarországi közvetítési jogokat visszakapta az Eurosport, így az országúti VB újra rangjának megfelelő színvonalú tolmácsolásban juthatott el az itthoni nézőkig, másrészt pedig a kerékpárt értő és szerető emberek lepték el a rendező város utcáit, ami a résztvevők számára is élménytelivé tette a versenyzést - ahogyan arra már a bevezetőben is utaltam. Ugyanis kellenek a nézők az utak mellé. Kell, hogy az adott helyszínen legyen érdeklődés a kerékpársport iránt. Kell, hogy a mindenkori vendéglátó országnak legyen kerékpáros kultúrája. Egy világbajnokság csak akkor lehet teljes, ha ezek a feltételek teljesülnek. Az a tavalyi sivatagi cirkusz Katarban egész egyszerűen nem volt méltó ehhez a nagymúltú sportághoz. Ezzel szemben a norvégiai rendezésbe nem lehetett belekötni. Oké, a férfi mezőnyverseny utolsó kilométerein történt egy kisebb baki a közvetítésben, de erről elsősorban nem a szervezőség tehetett, hanem maga, a kísérőmotoros kolléga. Ha már férfi mezőnyverseny, 12 centi híja volt a hazai aranynak, lett helyette történelmi tripla. Nem hiszem, hogy a bergeni pálya nyilvánosságra kerülésekor sokan gondolták volna, hogy Peter Sagan másodjára is megvédi majd a címét. Ám a világbajnokság közeledtével módusult a közvélekedés, olyanannyira, hogy a versenyhét kezdetén legtöbben már a szlovákot tartották főfavoritnak. Ami az időfutamot illeti, a Giro fényében aligha lehettek kétségeink Tom Dumoulin fölénye felől. Azon a 27 kilométernyi síkon rettentő messze kerültek tőle az ellenfelek - beleértve az igazi specialistákat is -, de az emelkedős hajrában sem tudott hozzá senki közelebb férkőzni. Nem találtak rajta fogást. A csapatidőfutam után 2. aranyát szerezte az egyéni kronóban a holland és bár a mezőnyversenyen is próbálkozott, a Lazac-hegy túlságosan rövidnek bizonyult számára számottevő különbségek kialakítására. Jövőre talán fordul a kocka. Mindenesetre jelenleg nehezen elképzelhető, hogy Sagan Innsbruckban is megőrzi a szivárványos mezt...

Szeptember 17-én, a világbajnokság 1. napján rendezték a csapatidőfutamokat. A német bejegyzésű Sunweb kisebb meglepetésre mindkét nem versenyében tarolt. A férfiak esetében Dumoulin, Kelderman, Matthews, Kämna, Oomen, Kragh Andersen összeállításban álltak rajthoz és messze nem ők számítottak a legesélyesebbnek, hiszen ezt a számot évek óta a BMC és a Quickstep uralja. Gyakorlatilag amióta klubcsapatok versenyeznek egymás ellen (2012), ez a 2 együttes osztozott az aranyérmeken. Idén viszont megszakadt a szériájuk, mivel a Sunwebeseknek sikerült a legideálisabban beosztani az erejüket: a 42.5 km-es távon csak az utolsó kanyarban vált ki közülük két ember, míg a többi csapat jóval korábban 'elhasználta' 2-2 tagját. Végül 8 másodperccel bizonyultak jobbnak Dumoulinék, mint a Rohan Dennis vezette BMC-sek és majd' fél percet vertek a Quickstep elől a bronzérmet elorozó, Froome-mal felálló Sky-ra. Három nappal később került sor a férfi egyéni időfutamra. A 31 km-es táv megkoronázásaként a 3400 méter hosszú, konstansan 9% környéki meredekséggel bírő Mont Floyen nevű emelkedőt kellett teljesíteni az indulóknak, amely alaposan elrontotta a síkhoz szokott specialisták játékát. Címvédésre gyakorlatilag esély sem volt, Tony Martinnak a top 10-ért is kapaszkodnia kellett, ám kishíján onnan is kicsúszott a hegymenet során. A versenyszám meglepetésembere címet az ex-síugró Primoz Roglic érdemelte ki, miután egyedül neki sikerült percen belül maradni Dumoulinnel szemben, ráadásul a Mt Floyen-en ő tekerte a legjobb időt. A dobogósok közül csak a szlovén reckírozta meg a kerékpárcserét, bizonyítve ezzel ezen taktika kifizetődését a kritikák ellenére. Chris Froome a Tour-Vuelta dupla után még bevállalta a világbajnoki szereplést is az óra ellen, végül mind a csapattal, mind egyéniben bronzot szerzett. Közel másfél percet kapott a győztestől, de azt hiszem, nem lehet elégedetlen az eredményével az utóbbi hónapok fényében. Tom Dumoulint nem lehetett megverni, valósággal érinthetetlennek tűnt. A síkon egyértelműen kiemelkedett, a hegyen a 2. legjobb időt produkálta, a célba pedig 57 másodperces előnnyel érkezett. Totális dominancia.

No, és akkor a mezőnyverseny meg a Sagan-féle tripla. Háromszoros világbajnok is kevés van a sportág történetében, konkrétan 4 rajta kívül - Binda, Van Steenbergen, Merckx és Freire -, a címvédés ugyancsak meglehetősen ritka esemény, viszont zsinórban 3 évig még sosem viselhette senki a szivárványszínű trikót. És most lényegtelen, hogy Peter Sagan milyen pályákon és milyen ellenfelekkel szemben szerezte címeit: a különböző korszakokat teljességgel felesleges összehasonlítgatni. Véletlenül senki sem nyer három világbajnoki mezőnyversenyt egymás után. Egyik győzelem sem hullott az ölébe: Richmondban egy látványos szólót mutatott be, Dohában kiválóan helyezkedett a helyenként homokviharba hajló oldalszélben, Bergenben pedig 'mellbedobással' diadalmaskodott a sprintben, miután már azt hitte, elúszott a hajó... De ne szaladjunk ennyire előre. Ugyan, amikor először szembesültünk a bergeni útvonallal azt gondolhattuk, hogy előtérbe kerülhetnek a Quintana-féle hegyimanók, később be kellett látnunk, hogy bizony nagyobb esély van egy limitált létszámú mezőnyhajrára, mint egy hegyi sztárparádéra. A 276 km-es táv leküzdése során a kerekeseknek 12-szer kellett megmászniuk a jónevű Lazac-hegyet, ami még a Sagan-típusú versenyzőknek sem jelentett igazi kihívást, így megbújhattak a bolyban és viszonylagos magabiztossággal várhatták a végkifejletet. Az első órákban a szokásos medrében csordogált a verseny: elengedtek egy ártalmatlan szökést 10 percre, majd féltávnál lassacskán megkezdődött a szervezett üldözés. 100 km-en belülre érve jelentősen megcsappant az élcsoport előnye, elsősorban a belgák és a hollandok munkájának köszönhetően, sőt hamarosan utol is érték a korai próbálkozókat.

Ezután pedig elindultak az egyéni akciók a mezőnyből, míg végül kialakult egy újabb szökés úgy 70 km-re a céltól, benne Hallerrel, De Marchival, Pantanóval, Boommal, Eikinggel és De la Cruzzal. Rövid pórázon tartották őket, a legnagyobb előnyük is mindössze 45 másodperc volt - a franciák a lengyelekkel összedolgozva kontrollálták az eseményeket. Az utolsó előtti körben a héten a 3. aranyáért hajtó Tom Dumoulin indított támadást az emelkedőn, ám a hollandok kibontakozófélben lévő offenzíváját könnyűszerrel hatástalanították az ellenfelek. Ha mást nem is, legalább azt elérték ezzel, hogy az erős összeállítású szökevénycsoportot bőven időben utolérték. Egyre inkább kezdett kirajzolódni egy klasszikus sprintbefutó, hiszen a 12., egyben utolsó bergeni körnek egy nagyjából 80 fős mezőny vágott neki együtt. Persze, akadtak ambíciózus próbálkozók, akik szerették volna kellemetlen helyzetbe hozni a hajrára bazírozókat: a Lazac-hegyen Julien Alaphilippe lőtt ki a bolyból, akit csak Gianni Moscon tudott lekövetni (a fiatal olaszt később húzatásért kizárták). Mögöttük az addig egységes peloton darabokra esett szét, amely darabok csak lassacskán kezdtek újra egyesülni. Mindeközben Vasil Kiriyenka és Lukas Pöstlberger váltak Alaphilippe-ék közvetlen üldözőivé, de sosem értek fel rájuk. Kb. 4.5 km-re a befutótól, a kockaköves részen az eltökélt francia lerázta magáról Moscont és... ekkor eltűnt a kép. Csak a flamme rouge-hoz érkezve láthattuk újra a mezőnyt., pedig ez volt a kulcsszakasza a versenynek: a nagyrészt puncheurök alkotta csoport a síkon végülis utolérte Alaphilippe-et, illetve egy bátor dánt is, aki az utolsó km-eken szeretett volna meglógni. Jöhetett tehát a beharangozott limitált létszámú mezőnyhajrá 26 fővel. Alexander Kristoff a 150 méteres táblánál indította a sprintjét, Peter Sagan kibújva a szélárnyékából pillanatok alatt mellé ért, de nem tudta tisztán megelőzni a norvégot: a szivárványszínű trikós sorsa kerékpárbedobással dőlt el. A célfotó 12 centiméteres különbséget hozott ki kettejük között. A bronzot a láthatóan elégedetlen Michael Matthews szerezte meg. Visszatérve a triplázó Saganra, győzelmét első körben Michele Scarponinak ajánlotta...

2017.09.29. 18:01, bettina.
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Alicia Vikander - A legbiztosabb magyar forrásod az Oscar-díjas színésznõrõl! Képek, cikkek, hírek, minden egy helyen!    *****    -----Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!----    *****    Nem lehet saját lovad? Nevelj virtuálisan ITT! Nevelj, versenyezz, licitálj szebbnél szebb lovakra!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG -A LEGINFORMÁLTABB ÉS LEGTARTALMASABB MAGYAR HONLAP AZ ÉNEKESNÕRÕL - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! Azaz... Hol a sapkája??? Ó jaj! Most mi lesz? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Ha te is szereted az Arrow sikersorozat elbûvölõ házaspárját látogass el az ország egyetlen Olicity rajongói oldalára!    *****    Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony    *****    VIDEOJÁTÉK HONLAP! Retro játékoktól, a legújabbakig! Friss újdonság: Call of Duty: WWII és WoW: Battle for Azeroth!    *****    Kapható a VÖRÖS HÓ címû regény. Kaland és rejtély az örök fagy birodalmában. VÖRÖS HÓ. Részletek a weboldalon!    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! De hova lett a sapkája??? Ó jaj! Elmarad a Mikulás-nap??? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Legfrissebb videojátékok, fõleg Warcraft és FPS játék hírek! Blog, Airsoft, Tech! Kattints ide!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Hová bújnak a virágmanók, ha elered az õszi esõ? Nem találjátok ki? Nyuszi mama majd elárulja! Gyertek a Mesetárba!    *****    Nálam nincsenek AKCIÓK, minden elemzés BECSÜLET KASSZÁS, az oktatás pedig INGYENES! Keress oldalamon!    *****    Bavaria 42 2018ban is várunk szeretettel mindenkit egy felejthetetlen tengeri vitorlás túrára! Vitorlás tudás nem szükséges!! Bavaria 42    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - HA ELSÕKÉZBÕL SZERETNÉL INFORMÁLÓDNI, AKKOR ITT A HELYED - LEGFRISEBB HÍREK, KÉPEK, CIKKEK!    *****    Karácsonyra szép AJÁNDÉK egy Személyre szóló asztrológiai elemzés! Kinyomtatva és bekötve örök emlék marad!    *****    ***MUNKALEHETÕSÉG!*** Új cég, új lehetõség, ingyenes regisztráció! Ugye tudod, mit jelent elsõk között lenni...?!    *****    A legfrissebb videojátékokról olvashatsz híreket! Elemezzük a Call of Duty sorozat legújabb részét World War II    *****    A RENDKÍVÜLI horoszkóp akciók Karácsonyig tartanak,most rendelj saját illetve szeretteid részére elemzéseket. Kattints