navigation

Üdv, kedves idegen! Szeretettel köszöntelek a Sports Fanatic Sportblog nevű oldalamon. Te is rajongásig szereted a snookert, a teniszt, az országúti kerékpárt, a biathlont vagy esetleg a síugrást? Ha igen, akkor a legjobb helyen jársz! Itt ezekkel a sportágakkal kapcsolatos cikkeket olvashatsz a főoldalon és a sportblogban egyaránt. Az 5 kedvenc sportolómmal is megismerkedhetsz egy kicsit közelebbről. Remélem, jössz máskor is! Kellemes időtöltést!

    

ajánlott böngésző × google chrome, 80%

 
Chatbox

CHAT INFORMÁCIÓK

 egy szerkesztő van, bettina.
 itt jelentkezhetsz az elitek közé
 további elérhetőségeim

 
articles

SPORTBLOG INFORMÁCIÓK

legfrissebb bejegyzések

  2017. 09. 13. El triumfo del corazón
  2017. 07. 26. The ability to not give up
  2017. 06. 12. Back to the basics
  2017. 05. 02. Not gone as planned
  2017. 04. 02. To go or not to go?

következő cikk a sportblogban  OKTÓBER 23.

 
schedule

Kedvet kaptál, de nem tudod, mikor és hol tudod nézni? Kíváncsi vagy, mikor láthatod újra kedvenceidet és a jelenkor legnagyobb sztárjait versenyezni? Itt van egy kis segítség a sportszerető közönségnek! Összeállítottam egy egyszerű versenynaptárt a kedvenc sportágaimmal, hogy senki ne maradjon le a nagy pillanatokról. Jó szurkolást mindenkinek!

SNOOKER

okt. 16-22. × English Open × Eurosport

TENISZ

okt. 16-22. × Antwerpen 250 × SportTV

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁR

okt. 19-24. × Tour of Guangxi × Eurosport
okt. 22. × Japan Cup × Eurosport

SÍUGRÁS

nincs aktuális verseny

BIATHLON

nincs aktuális verseny

gyakori rövidítések
ES ➜ Eurosport × DS ➜ Digisport
STV ➜ SportTV × ls ➜ live stream

 
tweets

 
Trophies

ELITE SITES

A chatben bátran lehet jelentkezni!
összesen 8 hely van, amiből 4 szabad


 
informations

    

SPORTSFANATIC SPORTBLOG

   indulás 2013. 07. 17.
   szerk. & design bettina.
   elérhetőség nbettina9@hotmail.com
   tárhely GPortál
   kategória sport
   honlapcím sportsfanatic.gp
   köszönet LindaDesign
 
crowd
Indulás: 2013-07-17
 

homepage

Országúti világbajnokság 2017

2017.09.29. 18:01, bettina.
történelmi tripla

× Az országúti világbajnokságot idén a norvégiai Bergenben rendezték, és ugyan nem egy tradícionális kerékpáros nemzetről van szó - Belgiumhoz vagy Hollandiához mérve -, mégis egész héten tömött sorokban álltak a nézők az utak mellett. Óriási volt a kontraszt Dohához képest, ahol legfeljebb az oldalszél és a homokvihar kísérte a mezőnyt. Ami a bajnokokat illeti, két versenyzőnek is volt lehetősége egyfajta triplára: Tom Dumoulin akár három számban is szerezhetett volna aranyat, míg Peter Sagan zsinórban harmadik szivárványszínű trikójáért tekert, ami még soha senkinek nem sikerült. Végül utóbbi forgatókönyv valósult meg, így egy történelmi jelentőségű győzelemnek lehettünk szemtanúi egy olyan pályán, ahol előzetesen mégcsak fel sem merült a regnáló világbajnok neve.

Idén végre minden a helyére került: egyrészt a magyarországi közvetítési jogokat visszakapta az Eurosport, így az országúti VB újra rangjának megfelelő színvonalú tolmácsolásban juthatott el az itthoni nézőkig, másrészt pedig a kerékpárt értő és szerető emberek lepték el a rendező város utcáit, ami a résztvevők számára is élménytelivé tette a versenyzést - ahogyan arra már a bevezetőben is utaltam. Ugyanis kellenek a nézők az utak mellé. Kell, hogy az adott helyszínen legyen érdeklődés a kerékpársport iránt. Kell, hogy a mindenkori vendéglátó országnak legyen kerékpáros kultúrája. Egy világbajnokság csak akkor lehet teljes, ha ezek a feltételek teljesülnek. Az a tavalyi sivatagi cirkusz Katarban egész egyszerűen nem volt méltó ehhez a nagymúltú sportághoz. Ezzel szemben a norvégiai rendezésbe nem lehetett belekötni. Oké, a férfi mezőnyverseny utolsó kilométerein történt egy kisebb baki a közvetítésben, de erről elsősorban nem a szervezőség tehetett, hanem maga, a kísérőmotoros kolléga. Ha már férfi mezőnyverseny, 12 centi híja volt a hazai aranynak, lett helyette történelmi tripla. Nem hiszem, hogy a bergeni pálya nyilvánosságra kerülésekor sokan gondolták volna, hogy Peter Sagan másodjára is megvédi majd a címét. Ám a világbajnokság közeledtével módusult a közvélekedés, olyanannyira, hogy a versenyhét kezdetén legtöbben már a szlovákot tartották főfavoritnak. Ami az időfutamot illeti, a Giro fényében aligha lehettek kétségeink Tom Dumoulin fölénye felől. Azon a 27 kilométernyi síkon rettentő messze kerültek tőle az ellenfelek - beleértve az igazi specialistákat is -, de az emelkedős hajrában sem tudott hozzá senki közelebb férkőzni. Nem találtak rajta fogást. A csapatidőfutam után 2. aranyát szerezte az egyéni kronóban a holland és bár a mezőnyversenyen is próbálkozott, a Lazac-hegy túlságosan rövidnek bizonyult számára számottevő különbségek kialakítására. Jövőre talán fordul a kocka. Mindenesetre jelenleg nehezen elképzelhető, hogy Sagan Innsbruckban is megőrzi a szivárványos mezt...

Szeptember 17-én, a világbajnokság 1. napján rendezték a csapatidőfutamokat. A német bejegyzésű Sunweb kisebb meglepetésre mindkét nem versenyében tarolt. A férfiak esetében Dumoulin, Kelderman, Matthews, Kämna, Oomen, Kragh Andersen összeállításban álltak rajthoz és messze nem ők számítottak a legesélyesebbnek, hiszen ezt a számot évek óta a BMC és a Quickstep uralja. Gyakorlatilag amióta klubcsapatok versenyeznek egymás ellen (2012), ez a 2 együttes osztozott az aranyérmeken. Idén viszont megszakadt a szériájuk, mivel a Sunwebeseknek sikerült a legideálisabban beosztani az erejüket: a 42.5 km-es távon csak az utolsó kanyarban vált ki közülük két ember, míg a többi csapat jóval korábban 'elhasználta' 2-2 tagját. Végül 8 másodperccel bizonyultak jobbnak Dumoulinék, mint a Rohan Dennis vezette BMC-sek és majd' fél percet vertek a Quickstep elől a bronzérmet elorozó, Froome-mal felálló Sky-ra. Három nappal később került sor a férfi egyéni időfutamra. A 31 km-es táv megkoronázásaként a 3400 méter hosszú, konstansan 9% környéki meredekséggel bírő Mont Floyen nevű emelkedőt kellett teljesíteni az indulóknak, amely alaposan elrontotta a síkhoz szokott specialisták játékát. Címvédésre gyakorlatilag esély sem volt, Tony Martinnak a top 10-ért is kapaszkodnia kellett, ám kishíján onnan is kicsúszott a hegymenet során. A versenyszám meglepetésembere címet az ex-síugró Primoz Roglic érdemelte ki, miután egyedül neki sikerült percen belül maradni Dumoulinnel szemben, ráadásul a Mt Floyen-en ő tekerte a legjobb időt. A dobogósok közül csak a szlovén reckírozta meg a kerékpárcserét, bizonyítve ezzel ezen taktika kifizetődését a kritikák ellenére. Chris Froome a Tour-Vuelta dupla után még bevállalta a világbajnoki szereplést is az óra ellen, végül mind a csapattal, mind egyéniben bronzot szerzett. Közel másfél percet kapott a győztestől, de azt hiszem, nem lehet elégedetlen az eredményével az utóbbi hónapok fényében. Tom Dumoulint nem lehetett megverni, valósággal érinthetetlennek tűnt. A síkon egyértelműen kiemelkedett, a hegyen a 2. legjobb időt produkálta, a célba pedig 57 másodperces előnnyel érkezett. Totális dominancia.

No, és akkor a mezőnyverseny meg a Sagan-féle tripla. Háromszoros világbajnok is kevés van a sportág történetében, konkrétan 4 rajta kívül - Binda, Van Steenbergen, Merckx és Freire -, a címvédés ugyancsak meglehetősen ritka esemény, viszont zsinórban 3 évig még sosem viselhette senki a szivárványszínű trikót. És most lényegtelen, hogy Peter Sagan milyen pályákon és milyen ellenfelekkel szemben szerezte címeit: a különböző korszakokat teljességgel felesleges összehasonlítgatni. Véletlenül senki sem nyer három világbajnoki mezőnyversenyt egymás után. Egyik győzelem sem hullott az ölébe: Richmondban egy látványos szólót mutatott be, Dohában kiválóan helyezkedett a helyenként homokviharba hajló oldalszélben, Bergenben pedig 'mellbedobással' diadalmaskodott a sprintben, miután már azt hitte, elúszott a hajó... De ne szaladjunk ennyire előre. Ugyan, amikor először szembesültünk a bergeni útvonallal azt gondolhattuk, hogy előtérbe kerülhetnek a Quintana-féle hegyimanók, később be kellett látnunk, hogy bizony nagyobb esély van egy limitált létszámú mezőnyhajrára, mint egy hegyi sztárparádéra. A 276 km-es táv leküzdése során a kerekeseknek 12-szer kellett megmászniuk a jónevű Lazac-hegyet, ami még a Sagan-típusú versenyzőknek sem jelentett igazi kihívást, így megbújhattak a bolyban és viszonylagos magabiztossággal várhatták a végkifejletet. Az első órákban a szokásos medrében csordogált a verseny: elengedtek egy ártalmatlan szökést 10 percre, majd féltávnál lassacskán megkezdődött a szervezett üldözés. 100 km-en belülre érve jelentősen megcsappant az élcsoport előnye, elsősorban a belgák és a hollandok munkájának köszönhetően, sőt hamarosan utol is érték a korai próbálkozókat.

Ezután pedig elindultak az egyéni akciók a mezőnyből, míg végül kialakult egy újabb szökés úgy 70 km-re a céltól, benne Hallerrel, De Marchival, Pantanóval, Boommal, Eikinggel és De la Cruzzal. Rövid pórázon tartották őket, a legnagyobb előnyük is mindössze 45 másodperc volt - a franciák a lengyelekkel összedolgozva kontrollálták az eseményeket. Az utolsó előtti körben a héten a 3. aranyáért hajtó Tom Dumoulin indított támadást az emelkedőn, ám a hollandok kibontakozófélben lévő offenzíváját könnyűszerrel hatástalanították az ellenfelek. Ha mást nem is, legalább azt elérték ezzel, hogy az erős összeállítású szökevénycsoportot bőven időben utolérték. Egyre inkább kezdett kirajzolódni egy klasszikus sprintbefutó, hiszen a 12., egyben utolsó bergeni körnek egy nagyjából 80 fős mezőny vágott neki együtt. Persze, akadtak ambíciózus próbálkozók, akik szerették volna kellemetlen helyzetbe hozni a hajrára bazírozókat: a Lazac-hegyen Julien Alaphilippe lőtt ki a bolyból, akit csak Gianni Moscon tudott lekövetni (a fiatal olaszt később húzatásért kizárták). Mögöttük az addig egységes peloton darabokra esett szét, amely darabok csak lassacskán kezdtek újra egyesülni. Mindeközben Vasil Kiriyenka és Lukas Pöstlberger váltak Alaphilippe-ék közvetlen üldözőivé, de sosem értek fel rájuk. Kb. 4.5 km-re a befutótól, a kockaköves részen az eltökélt francia lerázta magáról Moscont és... ekkor eltűnt a kép. Csak a flamme rouge-hoz érkezve láthattuk újra a mezőnyt., pedig ez volt a kulcsszakasza a versenynek: a nagyrészt puncheurök alkotta csoport a síkon végülis utolérte Alaphilippe-et, illetve egy bátor dánt is, aki az utolsó km-eken szeretett volna meglógni. Jöhetett tehát a beharangozott limitált létszámú mezőnyhajrá 26 fővel. Alexander Kristoff a 150 méteres táblánál indította a sprintjét, Peter Sagan kibújva a szélárnyékából pillanatok alatt mellé ért, de nem tudta tisztán megelőzni a norvégot: a szivárványszínű trikós sorsa kerékpárbedobással dőlt el. A célfotó 12 centiméteres különbséget hozott ki kettejük között. A bronzot a láthatóan elégedetlen Michael Matthews szerezte meg. Visszatérve a triplázó Saganra, győzelmét első körben Michele Scarponinak ajánlotta...

Indian summer

2017.09.15. 11:16, bettina.
US Open & Vuelta

× Ugyanazon a napon, szeptember 10-én ért véget a teniszezők számára az év utolsó Grand Slame, illetve a kerékpárosok számára az év utolsó háromhetese. Mindkét sportágban és versenyen érvényesült a papírforma, a topfavorit vitte a prímet mind a US Openen, mind a Vueltán. Ennek ellenére egyik esemény sem mellőzte az izgalmakat és címlapsztorikat, csakhogy mi, nézők se unatkozzunk. Őszintén szólva számomra a US Open idén kicsit perifériára került, a Vueltával érthető okokból többet foglalkoztam, de természetesen követtem a New York-i történéseket is. A tenisz férfi élmezőnye alaposan fellazult, rengeteg a sérült, ráadásul elmaradt a várva várt Fedal-párharc is, ami még egyértelműbbé tette az esélyeket. Míg a kerékpárosoknál, ha nem is az 1. helyért, legalább a dobogóért megharcoltak a felek, ám akadt valaki, aki teljességgel ellopta a show-t előlük.

TENISZ × US Open

Ha valaki beleolvasott a felvezetőbe, minden mondatomból érezhette, hogy totális Nadal-Federer-fölényt prognosztizáltam. Ugyan ezt így konkrétan nem írtam le, de egy pillanatig sem volt kétségem afelől, hogy ebből a párosból kerül ki a győztes, tehát kettejük elődöntője előrehozott döntőként funkcionált volna. És a volnán van a hangsúly. Mert, ha a legjobb 4 között valóban létrejön az ominózus Fedal, legalább marad némi izgalom a torna utolsó napjaira is - bár a fináléra aligha. Így pedig gyakorlatilag már a negyeddöntőben kikristályosodott a kép. Kis túlzással ha Rafa Nadal ellen kiáll mind a három másik elődöntős egyszerre, akkor sem verték volna meg. Oké, ha összebeszélnek, lett volna némi esélyük. A viccet félretéve, mindez azért alakulhatott így, mert az alsó ág Murray kései visszalépésével (a brit Djokovichoz hasonlóan kihagyja a szezon hátramaradó részét)  eleve gyengének ígérkezett, ráadásul a harmadik forduló után egyáltalán nem maradt ütőképes ember a tábla ezen felén. Sascha Zverev, akit én annó beharangoztam, hogy na, majd ő lehet az, aki a nagynevű hiányzók farvizén előreléphet, a 2. körben búcsúzott, csakúgy, mint Jo-Wilfried Tsonga. A korábbi bajnok, Marin Cilic is csak egy kanyarral bírta tovább, Diego Schwartzman kezétől esett el. Ha már Schwartzman, az argentin egészen a negyeddöntőig merészkedett, aminek eddig még csak a közelében sem járt Grand Slam-tornán. Mondjuk Pablo Carreno Busta sem gyakori vendég az elődöntőkben... Zverev korai kiesésével megnyílt az út a szervakirályok előtt: Querrey, Isner és Anderson harcolhatott az esetleges US Open-fináléért. Végül a dél-afrikai járt sikerrel, aki így megnyerte magának a lehetőséget, hogy Nadal ellen játszhasson, amiben aztán nem volt sok köszönet.

Olyan érzéseim támadtak az ő - viszonylag egyoldalú - mérkőzésüket nézve, mint amikor a tavalyi wimbledoni döntőben Murray és Raonic találkozott. Persze, szurkolóként nem bízza el magát ennyire az ember, de amikor kívülállóként tekint egy ilyen párosításra, hajlamos abszolút esélytelennek titulálni az alacsonyabban rangsorolt teniszezőt, jelen esetben Kevin Andersont. Pedig korántsem rossz játékos ő, sőt, ha kifog egy igazán jó napot, igenis képes a meglepetésre, mint ahogy kedvencemet, Murray-t is verte néhány éve ugyanitt, a 4. fordulóban. De valahogy azt nehéz volt elképzelni, hogy pont élete első GS-döntőjében lepi meg Nadalt. Azt a Nadalt, aki ha nem is olyan látványosan masírozott, mint Párizsban, de jórészt akadálytalanul menetelt. Döntő szettre például egyszer sem kényszerült és a verseny második felében a legjobbjához rendkívül közeli formát mutatott. Alexandr Dolgopolov és Andrey Rublev ellen valósággal szárnyalt, nem beszélve a finálében mutatott teljesítményéről. A címlapsztorit szolgáltató Del Potróval összehozhattak volna akár egy klasszikust, és egy ideig ebbe az irányba is tendáltak, de miután Rafa kiosztott a Federert búcsúztató argentinnak egy hatnullát, jelentősen megváltozott a meccs képe. Mindezek ellenére szerintem mindenki - a Fed-fanokat leszámítva - örült annak, hogy Delpo nem csupán csatában volt a legjobbakal, hanem egyiküket meg is verte. Visszatéve a régi-új világelső lehengerlő döntőbéli teljesítményére, az mindent elmond a fölényéről, hogy Kevin Anderson a mérkőzés legelejétől kezdve csak szenvedett a szervájával. Szégyenkeznie egy percig sem kell emiatt, valószínűleg legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy eddig eljut ezen a tornán. De valljuk be, izgalmat nem tudott csempészni a New York-i fináléba... És igen, idén a Roger-Rafa páros osztozott a GS-trófeákon. Szép kis sormintát hoztak össze ők ketten így, 2017-ben.

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁR × Vuelta a España

...És akkor bebizonyosodott, hogy a dupla a mai mezőnyben is lehetséges. Legalábbis a Tour-Vuelta igen. Chris Froome-nak sikerült először, mióta ilyen sorrendben és időpontban rendezik a háromheteseket (1995 előtt a Vuelta kishíján egybecsúszott a Giróval, általában április közepén-végén kezdődött). Le a kalappal előtte. Tényleg. Emlékezhetünk, a Dauphinén mutatott halványabb szereplése után többen elkezdtek kételkedtek abban, hogy képes lesz-e fenntartani a dominanciáját ebben a szezonban is. És tessék, szeptember közepén arról kell beszélni, hogy megcsinálta a duplát. Maradjunk annyiban, hogy tudatosan fogta vissza magát júniusban. Az egész éve a tudatosságról szólt, nem is láttunk tőle látványos akciókat, mint mondjuk tavaly vagy 2013-ban. De kétségtelenül eredményes, ebbe nem lehet belekötni. Az már más kérdés, hogy nekem, személyszerint mennyire tetszik ez a hozzáállás, viszont nem akarok elmenni ebbe az irányba. Bevallom, nehezemre esik nem szubjektvan tekinteni erre a Vueltára. Contador-rajongóként talán ez megbocsátható. Számomra ez a három hét senki másról nem szólt, csak róla és a csapatáról. A Sportblogban a minap töltöttem fel egy érzelgős cikket vele/velük kapcsolatban, úgyhogy aki az elfogult énemre kíváncsi és hozzám hasonlóan szimpatizál Albertóval, annak ajánlom, hogy olvassa el. Mert az vitathatatlan, akárkinek is szurkol az ember, hogy ez a Vuelta nem Froome duplája körül forgott. Hanem Alberto Contador búcsúja körül.

Persze, mindenki méltatta Chris Froome-ot a teljesítménye kapcsán, hiszen mégiscsak történelmi magasságokba emelkedett tettével. De nem ő csinálta a versenyt, ez kétségtelen. A spanyol nézőket pedig a verseny érdekelte, nem a vonatozás - oké, megígértem, hogy nem megyek el ebbe az irányba. És most utólag bárki okoskodhat, hogy ha Contador nem támad minden nap és nem vállal sokak által feleslegesnek ítélt kockázatot, akkor előrébb is végezhetett volna összetettben. Igen, lehet, de ha ezt teszi, akkor saját magát hazudtolja meg. Ráadásul, ha ő nem támad, akkor mégis ki más próbálta volna meg a favoritok közül újra és újra? Valljuk be, kockázatvállalásai nélkül jóeséllyel kibontakozott volna a Tour de France spanyolországi verziója. Most őszintén, szórakoztatóbb lett volna? Kétlem. Az andorrai 2:30-as veszteség fényében pedig Alberto bátran támadhatott, amikor csak kedve volt: eleinte a Sky minden akciójára ugrott, majd idővel belátták, hogy ez nem összeegyeztethető az ő konzervatív ars poeticájukkal és bizonyos keretek között hagyták meglógni. Aztán vagy látták még a célvonalig, vagy nem. Mindössze három alkalommal fordult elő, hogy a számukra kellemetlenebb verzió következett be. Antequerában Froome 2 bukása miatt kényszerültek üldözésre, a Los Machucoson rosszul esett a tempó a főnöknek, az Anglirun pedig túl későn eredtek a nyomába. Lényeg, hogy a második héttől kezdve Nibalira tették a kereket, hiszen ő jelenthette volna a legkomolyabb veszélyt a piros trikóra. Azért csak volna, mert a Bahrein ugyan próbálkozott becsülettel, de sosem jutottak igazán messzire, ráadásul a Cápa az Angliru lábánál bukott és ezek után örülhettek, hogy egyáltalán meg tudta tartani a 2. helyét Froome mögött (később kiderült, hogy elrepedt a bordája).

A dobogó legalsó fokáért többen is versengtek az utolsó héten: ugyan a Kelderman-Zakarin kettősnek volt némi helyzeti előnye, ám az időfutam után az 5. helyre felkapaszkodó Contador még beleszólhatott volna a csatába. Igaz, nem ezt nevezte meg elsőszámú céljának, egyetlen lehetőséget sem hagyott veszni a különbség csökkentésére, így Keldermanéknak észnél kellett lenniük. Végülis nem sikerült a bravúr a spanyol klasszisnak, de a hőn áhított szakaszgyőzelmet megszerezte. Hol máshol, mint az Angliru tetején. Az egész verseny ennek a hegynek a bűvöletében zajlott: Alberto nem is választhatott volna méltóbb helyet az utolsó pisztolylövésre... A 3. hely végül Zakarin 'zsebébe vándorolt', akinek az utóbbi évek teljesítménye után kijárt ez az eredmény, nem mintha Kelderman dobogója abszolút érdemtelen lett volna. Az első hét hét hőse, Chaves elcsúszott a kronó jelentette banánhéjon, a Yates-tesók pedig ezúttal nem alkottak maradandót, így az Orica háromfejű sárkányként beharangozott csapata nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az Astanában folyamatos belső harc dúlt a kapitányi címért Aru és López között - közülük a kolumbiai bizonyult stabilabbnak, aki 2 szakaszt nyert és a 8. helyen zárt összetettben. Az olasz az Anglirun krapált be és egyenesen kizuhant a top 10-ből, miután negyed óra hátrányban érkezett be Contadorhoz képest. A mezőnyhajrákat tekintve Matteo Trentin uralmát hozta ez a spanyol kör, aki négyszer emelhette magasba a kezét, ám ez sem volt elegendő a zöld trikó megszerzéséhez: a meglehetősen szürreális pontszámítás Froome-nak kedvezett, aki nem engedte, hogy a Quickstep az utolsó pillanatban lerángassa róla a mezt. Talán el kéne gondolkodni azon, hogy a Vueltán is átvegyék a Touron alkalmazott pontrendszert, hogy a sprinterek ne bojkottálják a versenyt, de ez egy másik téma... 

utóirat
Lehet, hogy kissé mégis elragadtattam magam, ezért bocsánat, de utoljára tehettem meg.
Brace yourselves, jön a wattmérős korszak.
#GraciasAlberto

US Open 2017

2017.08.26. 14:32, bettina.
analyzing the draw

Újratervezés. Ezt a cikket tegnap, azaz szombat délelőtt kezdtem el, miután kinyomtattam a versenytáblát és egy külön papírra kiírogattam a kiemelteket, ahogyan azt mindig is szoktam a Grand Slamek előtt. Aztán megírtam a bevezetőt és az első mondatot, többre pedig nem volt időm. Szerencsére. Történt ugyanis, hogy szombat este Murray (is) visszalépett a US Opentől, legnagyobb bánatomra és sokak bosszúságára. Merthogy így nem lesz Fedal-döntő, az alsó ágon pedig szabad a gazda. A szabályok értelmében át kellett rendezni a kiemelteket is, szóval kicsit megkavarodott a főtábla. Nagyon sok a sérült a férfiak élmezőnyében: először Djokovic, majd Wawrinka, Nishikori, Raonic és végül Murray is visszatáncolt. A top 11-ből 5-en fognak hiányozni New Yorkból...

Ez a US Open - józan ésszel szemlélve a végleges sorsolást - kétesélyes. És valószínűleg nem a döntőben fog, hanem legkésőbb az elődöntőben, de lehet, hogy még annál is előbb. Persze, a meglepetéseket sosem lehet kizárni, hiszen ettől szép és izgalmas a sport. A papírforma nem szentírás. Ha pedig az alsó ágra tekintünk, összesen 4 GS-döntőt számolhatunk össze 3 teniszező részéről (1x Tsonga, 1x Ferrer, 2x Cilic), ezek közül mindössze egy végződött a szóban forgó játékosok sikerével (Cilic, 2014, US Open), igaz, az pont a Flushing Meadowsban történt. De ember legyen a talpán, aki megmondja, erről az ágról ki fog döntőbe jutni. Vajon Sascha Zverev képes két hétig koncentrálni? Vagy győz a rutin és Cilic zsinórban 2. GS-fináléját játszhatja? Bármelyikük is legyen a befutó, nem sok esélyt adok neki a trófeaemelgetésre. Mindössze egy fontos kérdés maradt: Roger Federer háta bírja-e majd a kiképzést? Mert ha nem, akkor megnyílhat az út Dominic Thiem vagy - ha ő is úgy akarja - Nick Kyrgios előtt egy Nadal-elleni elődöntőre. Szívesen idesoroltam volna Del Potrót is, de visszatérése óta - leszámítva az olimpiai ezüstöt - nem tudott komoly eredményt felmutatni. Pedig a közönség nagyon adná, meg én is, ha már hoppon maradtam Murray kapcsán. Apropó Murray, a bevezetőben említettem, hogy a Nadal- és Federer-fanok körében *kisebb* felhördülést váltott ki késői visszalépése. Lévén, ha korábban meghozza ezt a döntést, akkor Roger lett volna a 2. kiemelt és ő került volna a tábla aljára, azaz akár lehetett volna egy klasszikus Fedal-döntő is, idén már sokadjára.

És azért ebbe is érdemes belegondolni. Murray ide vagy oda, a torna két legnagyobb favoritja Nadal és Federer. 2017-ben. A US Opent követően jóeséllyel ők fognak állni a világranglista első két helyén. És ha beigazolódik a szigorúan vett papírforma, azaz ha kettejük közül kerül ki a bajnok, akkor az idei összes Grand Slam-trófea náluk landol. Mégegyszer mondom, 2017-ben. Madness. A riválisaik pedig a kórházi ágyból vagy otthonról, a kedvenc foteljükből nézik ezt végig, tehetetlenül. Visszaütött az elmúlt évek őrült száguldása Djokovicnál és Murray-nél, így nem csoda, hogy a szerb megpróbálkozik egy Federer-féle féléves kihagyással (pontosan ugyanazon a napon jelentette be, mint a svájci tavaly), a skót pedig - aki a múlthéten elbukta világelsőségét, amit a gyatra idei eredménysora ellenére egészen 8 hónapig őrzött - hasonló gondolattal kacérkodik. A tegnapi sajtótájékoztatón elmondta, hogy néhány nap múlva határoz erről, miután konzultált a csapatával. Tényleg szeretett volna játszani, nem csupán taplóságból lépett vissza 2 nappal a US Open kezdete előtt... Azt tudni kell, hogy már egy hete New Yorkban edzett és mindent megtett azért, hogy készen álljon az év utolsó Grand Slamére. Lehet, hogy el tudott volna indulni a fájdalmak ellenére, de egy második körös búcsúért aligha érte volna meg kockáztatni. A csípője nem engedte, hogy a győzelemért is harcba szálljon, ennyi. Pontosan úgy, ahogyan Djokovic sem lehet itt az elhúzódó könyöksérülése miatt, csak ő kicsit hamarabb elfogadta a helyzetet. Murray-nek, világelsőként nehezebben ment. De hogyha újra világelsők akarnak lenni, muszáj türelmesnek lenniük és pihenniük, ha már az elmúlt években ezt nem tették meg. Még télen sem feltétlenül.

Visszatérve a sorsolásra, a felső ágon Nadal-Dimitrov és Federer-Thiem negyeddöntőkre van kilátás a kiemelési számok alapján. Dimitrov csak megnyerte az utolsó felvezetőtornát, a cincinnati ezrest, Thiem pedig talán jobb fizikai állapotban van, mint tavaly ilyenkor. Az elműlt néhány hét az új generációkról szólt és valóban nem ártana a tenisznek, ha kikristályosodna a kép arról, mi lesz Federerék után. Végre előtérbe kerülhet az 'elveszett generáció' - élén Dimitrovval és Thiemmel -, vagy jönnek a még fiatalabbak Sascha Zverev vezetésével? Egyelőre nem beszélhetünk róluk 5 csillagos esélyesekként, de valakinek majd ki kell töltenie az űrt a nagy négyes után. Ha viszont a főfavoritok elcsúsznak egy Fognini- vagy Kyrgios-féle banánhéjon, vérszemet kaphatnak. Addig csak potenciális veszélyforrások a nagy bajnokok számára. Az alsó ág jelentősen átrendeződött Murray visszalépése nyomán: a szabály szerint, ha az első 4 kiemelt közül az utolsó pillanatban visszamondja valaki a szereplést, az ő helyét az 5. kiemelt ((jelen esetben Cilic) veszi át  Cilic Gilles Simon ellen kezdett volna, szóval ha valaki, ő aztán nagyon örülhet ennek a kavarásnak. Folytatva a sort, az alsó ág tetejére a 17. kiemelt Querrey került, aki megnyerte magának Simont. A tábla felső felét annyiban módosították, hogy Querrey helyét Kohlschreiber vette át, aki alapjáraton nem lett volna kiemelt, de így megkapta a neve elé a kissé szokatlan 33-as számot. Az esélyeket annyiban döntötte fel ez a variálgatás, hogy az eredetileg Cilic által fémjelzett 3. negyedben Alexander Zverev lépett elő elsőszámú contenderré az elődöntős pozícióra, amiért majd az ugyancsak nagyot szerváló amerikaiakkal kell megküzdenie (szembejöhet Sock, Isner és Querrey is). A tábla alján egy Tsonga-Cilic csatára van kilátás a legjobb 8 között: a jelenlegi formája alapján nem gondolnám, hogy Pouille meglepné a korábbi bajnok horvátot a 4. fordulóban.

a 2017-es US Open főtáblája ezen a linken megtekinthető

Tour de france 2017

2017.07.31. 13:02, bettina.
Tour de Froome #4

× Pontosan egy hete ért véget az idei Tour de France, nem túl nagy meglepetésre Chris Froome és a Sky sikerével. Nem fogok kertelni: nem értek egyet azokkal, akik pusztán a marseille-i időfutam előtti, viszonylag kis különbségek miatt izgalmasnak kiáltották ki ezt a francia kört. És nem csak az összetettért folyó csatára akarok célozni ezzel, hanem arra a rengeteg 200 kilométer hosszú sík szakaszra, amelyeket félálomban vagy félszemmel néztem végig. Az már egyéni ízlés kérdése, hogy kinek mennyire jönnek be ezek a lejtmenetes vagy sík befutós hegyi etapok. Persze, a szervezők mondhatják, hogy ezek miatt alakult szorosabban az összetett a megszokottnál, de nézői szempontból kevésbé voltak látványosak. Szerintem. Szó, mi szó, nem rágtam le nap mint nap mind a 10 körmömet a Tour alatt.

Tegyük a szívünkre a kezünket: volt olyan pillanat az idei Tour de France-on, amikor úgy igazán veszélyben forgott Froome végső győzelme? Oké, a 15. szakaszon, amikor a Col de Peyra Taillade-on eltört az egyik küllője, kapaszkodnia kellett és nyilván a Sky-on belül kialakult némi pánikhangulat, de annyira kiemelkedtek a mezőnyből, hogy 10 percen belül felhozták a kapitányt az AG2R vezette csoporthoz. Még esetleg akkor lehettek halványka kétségeink Froome erejével és Landa hűségével/szerepével kapcsolatban, amikor a Peyragudes utolsó 500 méterén a sárga trikós leszakadt és az elvileg luxussegítő baszk ahelyett, hogy felvontatta volna a célba, Aruék után eredt. De annak a 20 másodpercnek, amit akkor beszedett a mostanra négyszeres Tour-győztes brit, egyszerűen nem volt semmi jelentősége, figyelembevéve Fabio Aru és Romain Bardet időfutamképességeit - ráadásul mind a ketten kipukkadtak az utolsó hét végére. Ha viszont valakinek ez elég, hogy izgalmasnak tituláljon egy háromhetest, az még nem is látott igazán izgalmas háromhetest. Olyat, mint például a 2012-es Vuelta. Az a helyzet, hogy még ha nem is volt Chris Froome élete legjobb formájában, nem verte bucira a mezőnyt, nem nyert szakaszt és nem mutatott be hétmérföldes támadásokat, a csapata segítségével fenn tudta tartani közel megingathatatlan fölényét. A Kwiatkowski-Landa párosra minden pillanatban számíthatott, még ha a baszk nem különösebben rajongott a luxussegítő szerepéért és egyszer-egyszer úgy tűnt, szívesebben sütögetné a saját pecsenyéjét. Talán egyszer eljön az ő ideje is. Michal Kwiatkowski pedig olyan volt, akárcsak Wout Poels tavaly: mindegy, hogy 5% vagy 10%, rezzenéstelen arccal vitte a tempót felfelé hosszú kilométereken keresztül, és csak akkor borított ki a sor elejéről, amikor már szó szerint vigyázva álltak a lábai. Ilyen szintű segítő(k) senki másnak nem adatik/adatnak meg a mai mezőnyben. 

Mi lehet a hatékony és eredményes taktika ez ellen a Sky ellen? A kiegyensúlyozottság és a stabilitás. Nem az, amit Romain Bardet és az AG2R próbált alkalmazni: a franciák legkomolyabb reménysége volt az, aki a legtöbbször rángatta meg Froome-ékat - gyakorlatilag eredménytelenül -, de mint látjuk, a marseilles-i időfutamra elfogyott a szufla és kishíján a dobogóját is elbukta Landával szemben. A csapata néhány alkalommal kamikaze-szerűen átvette a vezető szerepet a Sky-osoktól, ám ezek az akciók sem hozták meg az áttörést számukra. Ezzel szemben pedig ott volt Rigoberto Uran, az örök ígéret, aki két Giro 2. hely után alaposan beleszürkült a mezőnybe és az utóbbi években alig-alig produkált maradandót. Az idei Tour sem feltétlenül miatta lesz emlékezetes, hiszen nem parádézott a hegyeken, de ügyesen felmérte az erejét és a végsőkig követte a riválisok kerekét, ráadásul a hajrákban rendre szerzett némi jóváírást. Az időfutamokhoz is konzervatívan állt hozzá, Düsseldorfban sem kockáztatott túl sokat, nehogy úgy járjon, mint szegény Valverde, de mint látjuk, ezzel a felfogással lehetett a legközelebb kerülni Froome-hoz. Megelőzni persze nem volt esélye, ahhoz a kronókat is minimum ikszre kellett volna hoznia, de szerintem Uran abszolút elégedett lehet ezzel a 2. hellyel. Kihozta ebből a Tourból a maximumot, kvázi csapat nélkül, plusz hozott egy új szponzort a Cannondale-nek. Néhány szót Fabio Aruról is ejtenünk kell, aki egy-egy pillanatra elhitette velünk, hogy Froome nem érinthetetlen. Sérülésből és komoly mentális hullámvölgyből tért vissza, nem tudhattuk, mire lesz képes a francia körön... és megnyerte rögtön az első hegyi szakaszt egy szóló szökéssel a Planche des Belles Filles-en, majd a Peyragudes tetején átvette a sárgát az állítólag eléhező Chris Froome-tól. Igaz, csak 2 napig viselte a mezt (Rodezben megszakadt előtte a sor) és a 3. hétre kiszállt a dobogóért zajló csatából betegség miatt, de tiszteletre méltóan küzdött a top 5-ért.

Ha már küzdelemről esett szó, Alberto Contador teljesítményéről is elmondható, hogy miután elvesztette az esélyét a sárgára (12. szakasz után jelentette ki), neki sem maradt más, csak a küzdés. Az első hetet majdnem túlélte bukások nélkül, aztán a 9. szakaszon, a Col de la Biche lejtmenetével (Thomas és Majka közvetlenül előtte bukott) elkezdődött a mélyrepülése. A következő napokban többször is földre került és az egyre növekvő hátrány fényében kénytelen volt belátni, hogy elszállt a dobogó, így ráhajtott a szakaszgyőzelemre. A francia nemzeti ünnepen, a mindössze 101 km hosszú Saint Girons-Foix etapon megpróbálta megismételni a legendás Formigalos menetét. Mikel Landával karöltve indultak meg és sokáig úgy tűnt, hogy így ketten hazaérnek, ám az utolsó emelkedőn utolérte őket a Barguil-Quintana duó és a sprintben a pöttyös trikóért hajtó francia bizonyult a legjobbnak. Alberto a 3. helyet kaparintott meg, miután az utolsó kanyart elnézte és a belső ívet választotta, Warren Barguillal ellentétben. Az Alpokban aztán újra a tettek mezejére lépett a Col de la Croix Fer-en, ahol rekordidőt tekerve ért fel a szökevénycsoportra, amelyben ott voltak legértékesebb segítői, Pantano és Mollema. Ezen a napon végre igazi csapatként működött a Trek, de még ez sem volt elég a részsikerhez, az esélyesek csoportja a Galibier tetején elcsípte Contadort... A marseille-i kronón a 6. legjobb időt tekerte a spanyol és a 9. helyen végzett összetettben. Az eredmény szempontjából ez volt a leggyengébb Tourja, de az az elképesztő támogatás, amit a rajongóktól kapott, valamelyest kompenzálta ezért. Ettől függetlenül meglehet, utoljára láttuk őt a francia háromhetesen tekerni.

Véleményem szerint a 2017-es Tour de France két legnagyobb vesztese mégis Richie Porte és Nairo Quintana. Előbbi Froome legkomolyabb kihívója lehetett volna mind a hegyekben, mind az időfutamokon, miután rendkívül bíztató formát mutatott tavasszal, a felvezető versenyeken és a Dauphinén egyaránt. Viszont Richie esetében mindig benne van a pakliban, hogy történik vele valami a három hét során... És történt is a Mont du Chat lejtmenetében. Ráadásul nagyon csúnyát bukott (csodával határos módon megúszta törések nélkül), magával rántva az idei Tour egyik legkellemesebb meglepetését szolgáltató Dan Martint. Porte azóta otthon, Monacóban lábadozik, míg Martin elért Párizsig és az előkelő 6. helyet szerezte meg összetettben. Később kiderült, hogy az ír repedt csigolyákkal tekert két héten keresztül, amelyek következtében csak bicegve tudott közlekedni, mikor éppen nem ült kerékpáron. A másik nagy vesztes, Nairo Quintana, aki a Giro-Tour dupla gondolatával vágott neki ennek a szezonnak, de kénytelen volt belátni, hogy alaposan mellényúlt. Még szimpla sem lett belőle és a francia hegyeken többnyire ő volt az első az esélyesek csoportjából, aki leszakadt. Ezzel a lehangoló produkcióval pedig jelentősen felértékelődött Contador 2015-ös próbálkozása (Giro: pipa, Tour: 5. hely). Nem magával az elképzeléssel volt a gond, hanem az időzítéssel karrier szinten, mert annak idején Alberto nyugodt szívvel vághatott bele a duplába, három Tour-győzelemmel a háta mögött, míg Nairo-nak még hiányzik az a sárga trikó. Úgy gondolom, hogy a kevés időfutam fényében egy kecsegtető lehetőséget dobott el magától a kolumbiai, aki ha júliusra hegyezi a formát, könnyedén odaérhetett volna a dobogó akár legtetejére.

A sárga trikó sorsa a verseny vége felé nem volt úgy istenigazából kérdéses, ezzel szemben például a zöldért akár minden idők egyik legkiélezettebb csatája is kialakulhatott volna... ha Marcel Kittel nem adja fel a Tourt a 17. etapon egy bukás következtében. A német sprinter egészen addig kenterbe vert mindenkit a mezőnyhajrák során, összesen 5 szakaszgyőzelmet halmazott fel, ám épp amikor megpillantotta az alagút végét, kénytelen volt elbúcsúzni a zöld trikótól. A pontverseny a világbajnok Peter Sagan méltatlan és jogtalan kizárása után (4. szakaszon, korrigált döntéssel) vált többesélyessé és ugyan Kittel behozhatatlannak tűnő előnyt épített fel a harmadik hétre, Michael Matthews a hegyekben megkezdte a felzárkózását. Mire a német rivális elköszönt a Tourtól, az ausztrál a részhajrák megnyerésével minimálisra csökkentette a hátrányát, szóval közel sem érdemtelenül vette át a mezt, amivel végül eltekert Párizsig. A Sunwebnél határtalan volt az öröm, hiszen a 4 szakaszgyőzelmük mellé 2 megkülönböztetett trikót is elhódítottak: a zöldet Matthews, a pöttyöset Barguil révén, aki befért a top10-be összetettben. A legjobb fiatalnak járó fehér trikó családon belül maradt: Simon Yates ikertestvére, Adam nyomdokaiba lépett és gyakorlatilag végig uralta ezt az összesítést, amelyben Louis Meintjessel vívtak különharcot. Visszatérve a maillot jaune-ra, a végső különbség Froome és Uran között 54 másodperc lett, míg Bardet 2:20 hátránnyal állhatott zsinórban másodszor dobogóra, 1 másodperccel megelőzve Landát. Akinek nem való ínyére a totális Sky-dominancia, az örülhet, hogy 54 másodpercről és nem 5 percről beszélünk, én mégis azt kívánom, hogy ennél azért lássunk szorosabb és izgalomdúsabb Tour de France-okat, vagy legalábbis háromheteseket. Utóbbira jelenleg kicsit nagyobb az esély, de majd meglátjuk, hogyan alakul az idei Vuelta. 

EXTRA
Az előző, a Grand Départ-ról szóló bejegyzésben megígértem, hogyha hozzájutok a 2. szakaszon, a Jülicher Straße-Roßstraße sarkán készült videóhoz, mindenképp feltöltöm ide, a blogra, ennek pedig most jött el az ideje. Élvezzétek ezt a másfél percet, kerékpárfanok!

Grand Départ 2017

2017.07.06. 14:17, bettina.
Düsseldorf memories

× Évek óta kerestem a lehetőséget arra, hogy legalább egyszer élőben, verseny közben lássam Contadort. Mivel eredetileg úgy tervezte, 2016-ban visszavonul, egyre égetőbbé vált a helyzet és onnantól kezdve nem telt el úgy nap, hogy ne agyaltam volna azon, hogy hol, mikor és kivel valósítom meg a régóta forralt tervemet. Nem vehettem többé biztosra, hogy a következő évben még láthatom, úgyhogy a tettek mezejére léptem: szüleim folyamatos győzködése mellett megpróbáltam úgy szervezni a családi nyaralást, hogy egyik nap útba ejthessünk egy Tour-szakaszt. Ez tavaly kishíján össze is jött, de mostmár áldom az eget, hogy nem találtunk szállást. Amint bejelentették, hogy idén Düsseldorfban lesz a rajt, egyből elkezdtem kombinálni, hiszen van nekem egy aranyszívű barátnőm, akinek történetesen német vér is csörgedezik az ereiben...

Július 6-a, csütörtök van, javában zajlik az idei Tour de France 6. szakasza. Már három napja itthonról szurkolok, de még mindig a düsseldorfi rajt hatása alatt vagyok, szépen lassan dolgozom csak fel az ott láttottakat. Rengetegszer elképzeltem már, hogy több száz lelkes szurkoló társaságában feszülten várakozom az út szélén és egyszer csak elhalad mellettünk a mezőny, miközben én megpróbálom kiszúrni Contadort a versenyzők tengerében. Mostanra ez az elképzelt jelenet emlékké lett, ráadásul többször is átélhettem - igaz, más és más minőségben. Aki különösebben nem rajong senkiért és semmiért, annak úgy tűnhet, túlmisztifikálom ezt az egészet. De nekem ez valóban sokat jelentett. Szombaton alsó hangon 4 órát álldogálltam a hidegben és az esőben egy kordon tövében, csakhogy végre egyszer megpillantsam a kedvencemet, aki az utolsók között rajtolt az időfutamon. Higgyétek el, bármi más okból aligha vártam volna ennyit ilyen időben. De azt a 3 másodpercet, amíg a szemeim előtt tekert, nem cserélném el semmiért. Ülhettem volna otthon a kényelmes fotelben, jégkrémmmel a kezemben és még akkor többet is látok magából, a versenyből. De nem ezért mentem oda, hanem a Tour-élményért. Azért, hogy élőben is megtapasztalhassam azt a hangulatot, amit csak félmillió kerékpárszurkoló teremthet. Merhogy nyilván nem egyedül álldogálltam az esőben akkor és ott, Düsseldorfban. 

Na, de kanyarodjunk kicsit vissza az előzményekhez. Nagyjából 7 éve élek-halok a sportokért. Sosem tettem fontossági sorrendet a kedvenceim között, de rájöttem valamire az utóbbi néhány év során: a kerékpársport különleges helyet foglal a szívemben. A legjelentéktelenebb versenyeket is képes vagyok megnézni, amikor pedig a legfontosabb eseményekre kerül sor (háromhetesek és klasszikus egynaposok), egyetlen másodpercről sem szeretnék lemaradni. Ez a fene nagy rajongásom egyrészt köszönhető a magyar Eurosportos kommentátoroknak - szerencsém volt még a legendás Sipi-Jenci párost is hallgatni -, másrészt Alberto Contadornak, a versenyzőnek és a magánembernek, egyaránt. Az első emlékeim a 2010-es Tour de France-ról származnak, igaz, csak a 2011-es Giro d'Italián lángolt fel bennem igazán a szurkolói öntudat. Őszintén sajnálom, hogy nem előbb ismertem meg őt, mert így lemaradtam első komoly sikereiről és arról, ahogyan berobbant az élmezőnybe. De kiindulva abból, mennyit aggódtam érte például 2014-ben, amikor elrepedt a sípcsontja (a bukása és feladása után napokig random módon sírógörcsök törtek rám), a lelkemnek mindenképp jobb, hogy 2004-ben még boldog gyermekkoromat éltem és még csak azt sem tudtam, hogy a világon van. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy én már évek óta elkötelezett rajongója voltam akkor, amikor tudomást szereztem arról, pontosan min ment keresztül 13 évvel ezelőtt: egy spanyol versenyen stroke következtében esett össze, azonnal meg kellett műteni. Egyáltalán nem volt biztos, hogy még valaha kerékpárra ülhet. A kórházi ágyon fogalmazta meg először mottóját: Querer es poder, azaz ahol van akarat, ott van erő is. 2005. januári sikeres visszatérése óta ezzel a felfogással versenyez, amivel világszerte több millió kerékpárszurkolót állított maga mögé. 

Végtelen alázata, a sportág iránti szeretete, küzdeni tudása, mentális ereje és kisugárzása csupán hab a tortán. Ezeknek a tényezőknek is komoly szerepe van abban, hogy ennyien hisznek benne a mai napig, pedig már vitathatatlanul túl van karrierje zenitjén. Alberto Contador személye garancia a váratlan fordulatokra (lásd, például 2012 - Fuente Dé, 2016 - Formigal, 2017 - Párizs-Nizza utolsó szakasza). Ha valakire, rá abszolút nem jellemző, hogy beálljon a sorba és megelégedjen a második hellyel. Dupla vagy semmit játszik. Ha a lábai nem bírják, a szíve viszi előre. Kiváló példa erre a tavalyi Tour 9. szakasza, amikor 2 bukás után, lázas betegen még megpróbálta meglepni az ellenfeleit. Mert addig nem nyugodott, míg legalább meg nem próbálta. 2014-ben törött sípcsonttal tekert fel egy első kategóriás emelkedőre, amivel kapcsolatban később azt nyilatkozta, hogy abban a pillanatban, amikor eldöntötte, hogy feladja, a térde nem fájt, de a szíve igen... Majd napra pontosan 2 hónappal később megnyerte hazája körversenyét, a Vueltát. Szóval, ha valaki azt kérdezi, miért szeretem és miért jelent annyit a puszta látványa számomra, válogathat a felsoroltakból, hozzátéve, hogy még napokig sorolhatnám az okokat. Legyen elég ennyi. Azokat pedig, akik anélkül ítélik meg vagy skatulyázzák be, hogy ismernék a múltját és az emberi értékeit, csak sajnálni tudom. Én, mindenesetre mellette állok és remélem, hogy még sokáig láthatom őt versenyezni azzal a széles mosollyal az arcán.

A bevezetőben említettem, hogy a szüleimet minden próbálkozásom ellenére sem sikerült meggyőznöm, hogy a Tour de France-ra igenis érdemes legalább egyszer ellátogatni. Ők, ahogyan a legtöbb laikus, úgy gondolták és azzal érveltek, hogy teljesen felesleges olyan messze menni azért, hogy aztán a mezőny néhány szempillantás alatt elhúzzon előttünk. Ezzel nagyjából egyet is értettem, de én sosem egy sprintbefutóra vágytam, hanem arra, hogy mondjuk egy jóféle hegyi szakaszon az út széléről szurkolhassak Contadorért. Ahogy korábban írtam, a tavalyi Tourt kénytelen volt feladni. Nos, ez egészen pontosan az andorrai szakasz közben történt, ahol ráadásul a célban jégeső fogadta a versenyzőket és keserítette meg a helyszínen szurkolók helyzetét. És igen, ez volt az a szakasz, amit szerettem volna a nyaralás alkalmával megcélozni, szóval duplán örülök, hogy nem sikerült... Ősszel hirdették ki a 2017-es Tour de France útvonalát és a düsseldorfi rajt kapcsán felvetődött bennem, hogy mivel legjobb barátnőm, Maria német gyökerekkel is rendelkezik, minden bizonnyal akad majd egy rokona, aki a közelben lakik. Nem tévedtem, így miután - számomra meglepő módon - első hallásra beleegyezett abba, hogy eljön velem, elkezdtük megszervezni a németországi kiruccanást. Tavasszal vált biztossá, hogy ingyen szállásunk lesz egy Düsseldorf melletti településen, Maria egyik nagynénje jóvoltából, aki mint kiderült, hozzám hasonlóan a sportok megszállottja. Utólag ki merem jelenteni, hogy ennél jobb helyünk nem is lehetett volna. Június 30-án utaztunk, addigra természetesen mindent a lehető legalaposabban elterveztem. Átbújtam az összes a tájékoztatótót, térképet, útvonalat, ám mégis aggódtam amiatt, hogy mennyit fogok látni az eseményekből és hogy eltévedünk a városban. De ezek a félelmeim, főleg az utóbbi, alaptalanok voltak.

Szombaton egy óra körül érkeztünk a start helyszínére, hogy láthassuk a karnevál hangulatban elhaladó karavánt, amit nem véletlenül ajánlottak olyan sokan azok közül, akik már jártak a Touron. Minden tökéletesen ki volt táblázva, követtük a tömeget, ám körülbelül egy kilométer megtétele után arra lettünk figyelmesek, hogy egyre többen jönnek visszafelé. Kíváncsiak voltunk, honnan özönlenek ennyien, így inkább nem fordultunk vissza. Végül kiderült, hogy a csapatbuszok parkolója felé vezetett az út, szóval egyáltalán nem bántam, hogy elsétáltunk idáig, bár a Treknél akkor még nem volt mozgolódás... A startrámpától kb. 25 méterre vártuk a karavánt, ami tényleg fantasztikus élmény még az abszolút laikus nézők számára is. Az összes szponzor felvonul egy-egy felcicomázott járgánnyal és mindenféle szuvenírekkel halmozzák el a rajongókat. Mi is zsákmányoltunk néhány relikviát, így például egy Skodás sapkát, egy csomag Haribót, egy eső ellen védő nyeregsapkát (amire rájöttünk, mire való...), egy Mickey Mouse-os képregényt, meg egy fél literes Vittelt. Ha már Vittel, ugye ez egy francia vízmárka és amellett, hogy frissítőt osztogattak, meg is locsoltak minket, ami 35 fokban lehet, hogy jól esik, de 15 fokban már kevésbé. Szerencsére volt rajtunk esőkabát. Negyed négykor rajtolt az első versenyző, addig pedig kényelmesen átsétáltunk a célegyenesbe (Rotterdamer Straße).

Egészen pontosan a célvonal után 50 méterrel találtam magamnak egy helyet, közel a pódiumhoz: a bal oldalamon egy olasz házaspár állt, tőlem jobbra pedig walesi szurkolók táboroztak le, akik persze teli torokból üvöltöttek Geraint Thomas szakaszgyőzelme okán (40-50 év közötti hölgyekről van szó, az egyiknek Luke Rowe volt a háttérképe). Ahogyan teltek-múltak az órák, egyre jobban rákezdett az eső, így mire a legjobbak érkeztek, rendkívül veszélyessé váltak a városi, olajfoltos utcák, legfőképpen a kanyarok. Sajnos történt néhány súlyosabb bukás is: Alejandro Valverdének (törött térdkalács) és Ion Izaguirrének (csigolyatörés) rögtön az első nap fel kellett adnia a versenyt. Nem csoda, hogy ezek után - a szó legszorosabb értelmében - rettegtem, hogy mi lesz majd Contadorral. Konkrétan végigremegtem a menetét. 17 perc környékére saccoltam a többiek eredményei alapján, amivel nem lőttem mellé, hiszen végül 16:58-at tekert. Ezzel az idővel teljes mértékig elégedett voltam mindaddig, amíg Chris Froome be nem érkezett. Ő ugyanis kockáztatott és végülis bejött neki, ezzel szerzett magának 42 másodperc előnyt a riválisokkal szemben. Nem kevés, de nem is olyan sok, hogy azt mondjam, megérte volna Contadornak is - divatosan szólva - fullgázon menni. Egy esetleges sérülést nehezebben tudott volna kozmetikázni, mint 42 másodperc hátrányt...

Vasárnap, az első 'normál' szakaszon szerettem volna megnézni a teljes startlista-aláírást, de kicsit késve érkeztünk és vagy lemaradtunk Contadorról, vagy csak simán elslisszolt, miközben a helyi versenyzőket interjúztatták. Mindenesetre nem láttuk. Ezután úgy terveztem, hogy amint ellövik a neutrál rajtot, visszasétálunk a metróhoz és leszállunk egy olyan helyen, ahol a nap folyamán kétszer is elhalad a mezőny. Ez úgy-ahogy sikerült is, bár a rajt és az első elhaladás alkalmával nem álltunk túl jó helyen, úgyhogy csak reménykedni tudtam abban, hogy a második áthaladásra jobb rálátásunk lesz. A Jülicher Straße és a Roßstraße sarkán még nem alakult ki akkora tömeg, amikor odaértünk, így közvetlenül az út mellé sikerült pozícionálni magunkat. A felfokozódó tapsból és az egyre hangosabb morajlásból sejtettük, hogy közelít a mezőny. Mivel egy viszonylag éles kanyar bejáratánál várakoztunk, nem érkeztek olyan tempóval a kerékpárosok, hogy ne tudjuk kivenni az arcokat. Körülbelül fél méterre tőlünk haladt el a nagyjából 200 fős boly, szóval, ha mondjuk kitettem volna a kezem, tömegbalesetet idézhettem volna elő. Nem is mertem túlságosan behajolni. A csapatok jól elkülöníthető módon követték egymást, így tisztán láttam a Trekeseket is, akik Contadorra vigyáztak. Fotókat, videókat nem készítettem erről a napról, a maga valójában szeretettem volna átélni a pillanatot, de a barátnőm unokatestvére felvette, ahogy elrobognak előttünk, szóval ha eljut hozzám a felvétel, szívesen megosztom.

Miután kihevertük a látottakat, kerestünk egy óriás kivetítőt, ahol megnézhettem a szakasz további részét. A Rajna partján lévő parkban csak néhányan lézengtek, hiszen kb. félóránként érkezett a város felé egy-egy kiadós zápor. Marcel Kittel kiengesztelte a Tony Martin időfutamon elért harmadik helye miatt meglehetősen csalódott hazai közönséget egy sprintben aratott győzelemmel. Akárcsak szombaton, amint véget ért a verseny, egyből kisütött a nap, így még egy kicsit sétálgattunk az aznapi starthely, a Burgplatz környékén. Lehet, hogy nem Düsseldorf a világ legszebb városa, de az örökre szóló emlékek megszépítik a szememben ezt a helyet, hiszen egy régóta dédelgetett álmom vált itt valóra. Persze, egyedül nem mentem volna sokra, a teljes siker eléréséhez kellett drága barátnőm, Maria együttműködése, perfekt német tudása és remek tájékozódóképessége, a lelkes nagynéni segítőkészsége, illetve némi szerencse is. Nem beszélve arról, hogy ez az egész cikk meg sem születik, ha Contador még 2016-ban visszavonul, szóval a sors keze is közreműködött ebben. Akik pedig kacérkodnak a gondolattal, hogy egyszer ellátogatnak a Tour de France-ra, azokat arra bíztatom, hogyha módjuk van rá, mindenképp tegyék meg. Ha mindent alaposan megterveznek és időben érkeznek, felejthetetlen élményben lesz részük. Szerencsével egész közel kerülhetnek kedvencükhöz VIP-hozzáférés nélkül is. És még egy jó tanács: egy éles fotónál sokkal többet ér az, amit a saját szemével lát az ember. Az nem a fényképezőgép memóriájában raktározódik el, hanem az emlékeink között. És kitörölhetetlen.

u.i.: A fenti képek csupán illusztrációként szolgálnak, nem én készítettem őket, de véletlenül találtam egy olyat, amin rajta vagyok, a walesi rajongókkal egyetemben. Az utolsó kép a szombati időfutamon készült és a patináns Rouleur galériájában szúrtam ki. Kicsit eláztam :)

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Astropapa-iskolája mindenkit szeretettel vár és INGYENES TANÁCSOT AD minden kedves érdeklõdõnek!    *****    Supernatural - ODaát - 13. ÉVad - Extrák - Infók - ÉRdekességek - ODaát - Supernatural - 13.ÉVad - Supernatural - ODaát    *****    A csillagjövõ oldalon,nem csak alacsonyak az árak, hanem a tanácsadás, teljesen ingyenes. Szeretettel várlak minden nap    *****    Új design! Az egyetlen magyar Olicity és a legaktívabb Zöld Íjász rajongói oldala! 6. évad & Arrowverse hírek!    *****    No.1 Christina Aguilera Fan Site - Minden ami X-Tina, minden héten újdonságok! Katt!    *****    TelenovelasWeb - Hírek, képek, videók, saját véleménnyel tarkított bejegyzések telenovellákról és a színészekrõl! Gyere!    *****    Hamarosan olvashatók lesznek az oldalamon az Asztro-tükör asztrológiai írásai, cikkei.    *****    Gesztenye, gesztenye, gesztenye... és egy álmos sün! Gyertek az októberi rétre Mályvával és Pipitérrel! Irány a Mesetár!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Ha te is a letisztult stílus híve vagy, nézz be hozzám! Smink, ruha, kritika //Style and Stuff// Style and Stuff//    *****    MINDEN HÓNAPBAN INGYENES G-PORTÁL SABLON! TELJESEN ÁTSZERKESZTHETÕ A LEGÚJABB KÓDOKKAL! Ne maradj le egyik hónapban sem!    *****    Rendeld meg az asztrológiai csomagok egyikét és teljesen ingyen megbeszélheted velem a kérdéseidet telefonon, skypeon!!!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film! Film!Film!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!    *****    A CSILLAGJÖVÕ OLDALON RENDKÍVÜLI AKCIÓK,LEHETÕSÉGEK.A MEGRENDELÉSEK UTÁN TELJESEN INGYENES KONZULTÁCIÓ,TANÁCSADÁS.VÁRLAK    *****    Õszi manókalandok a réten! Búcsúztassátok el ti is útra kelõ madarainkat Mályvával és Pipitérrel! Gyertek a Mesetárba!    *****    | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale |    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Infrashape Horizontal fittness stúdió Debrecen    *****    WISE-VOGUE | SZISSZ ÉS KLAU BLOGJA TERMÉKTESZTEKKEL, TIPPEKKEL, ÖTLETEKKEL A MINDENNAPOKRA // WISE-VOGUE // WISE-VOGUE