× Még csak 3 éve kezdtem el szurkolói karrieremet, és ezidő alatt még nem fordult elő olyan, hogy az egyik pártfogoltam visszavonult volna. Még sosem tapasztaltam ilyet, és nem tudom, hogyan reagálnék - csak annyi biztos, hogy a könnyeimmel küszködnék napokig. Az 5 kedvencem közül az egyiktől viszont hamarosan búcsút kell vennem. De én erre még nem készültem fel. Az utolsó pillanatig reménykedni fogok abban, hogy meggondolja magát...

× 2 OLIMPIAI ARANY ÉS SOK-SOK GYÖNYÖRŰ EMLÉK - LESZ-E FOLYTATÁS?
Ebből talán már ki lehetett találni, kiről van szó... 2010-ben, a vancouveri olimpián nagy változásom mentem keresztül lelkileg, hiszen Simon Ammann 3. bajnoki címe után kezdtem el igazán komolyan venni a szurkolást. Rájöttem, hogy ezt úgy nem lehet csinálni, hogy néha megnézek egy-egy versenyt, vagy csak a világbajnokságokat, olimpiákat - szóval csak a legfontosabb eseményeket - követem figyelemmel. A síugró világkupák bépültek a téli hétvégék rutinjába, egyetlen egy versenyről sem akartam lemaradni. Emlékszem, hogy a 2009/2010-es idényt Ammann uralta, összesen 9 győzelmet gyűjtött, plusz ugye azt a két olimpiai aranyat. Igazi legenda lett belőle, rengeteg rajongót szerzett. Igaz, a következő 2 szezon nem sikerült úgy neki, ahogyam azt eltervezte, mivel nem nyert világkupa versenyt. És semmi mást sem. Ezután elgondolkozott a visszavonuláson, de orosz származású felesége rábeszélte, hogy maradjon még a szocsi olimpiáig... Idén megtört a rossz széria, Titisee-Neustadtban 2 dobogós helyet is szerzett, és úgy tűnt, visszatért a régi Ammann. Egyetlen verseny hiányzik csak a gyűjteményéből, ez pedig a Négysánc. A 62. kiírás 28-án kezdődött meg, és a titiseei formáját át tudta menteni Oberstdorfba: 2011 márciusa után újra győzelmet ünnepelhetett, ezzel pedig egyértelmű esélyessé lépett elő az összetettben is. És vissza akar vonulni az olimpia után...

Mindent megtennék azért, hogy meggondolja magát, tényleg. Én még nem akarom elveszíteni. Nyugodtan ráhúzhatna még mondjuk két szezont. Vagy csak egyet. Ha nem megy, akkor oké, nem kell erőltetni. De az utóbbi hetekből kiindulva nem hiszem, hogy aggódni kéne a jó eredmények elmaradása miatt. Nagyon sokan vannak 30 év fölött a mezőnyben, akik kiválóan teljesítenek, sőt, extrém példának felhozhatnám Kasait, aki 41 évesen remekel a világkupában. Másrészt a svájci utánpótlás egyelőre még nem elég erős, senki sem tudná pótólni Simit. És ami ennél is elkeserítőbb, hogy egyik versenyzőben sem látom a potenciált arra, hogy akár 3-4 év múlva a helyébe léphessen... Szóval reménykedem. Mást nem tudok tenni. Végigszurkolom a Négysáncot, az olimpiát, az összes világkupa-versenyt, ami még hátravan a karrierjéből. Megpróbálok kiélvezni minden alkalmat, amikor csak láthatom őt ugrani.