× Grigor Dimitrov nyeri a világbajnokságnak titulált ATP Finalst 2017-ben. Ugyan már! - vágtam volna rá erre az abszolút szürreálisnak tűnő kijelentésre idén januárban, sőt még a múlt hét elején is. Ám hiába tűnhetett előzetesen képtelenségnek, tulajdonképpen a komplett szezon maga volt a szürrealitás (ez a megállapítás egy másik cikk vázát fogja képezni), így mégsem lóg ki annyira a sorból ez az évvégi eredmény. Végülis, amikor Jack Sock Masters-győzelmet ünnepel, Roger és Rafa visszatérvén végigtarolják a Grand Slameket és a Djokovic-Murray duó bőven a top 10-en kívül tanyázik, belefér az is, hogy Dimitrov és Goffin játsszon egy világbajnoki döntőt. Mindenesetre, aki egy hónappal ezelőtt erre a párosításra fogadott, az most igazán gazdag ember lehet. 

A DigiSport egyik szakértőjének kissé zavaros szavaival élve (nem megbántva ezzel senkit) Grigor Dimitrov 'kilépett a tehetségből', 'lejött róla egy gát', amit én valamivel árnyaltabban és világosabban úgy fogalmaznék meg, hogy kifizetődött számára az a kitartó munka, amit szinte láthatatatlanul, egészen a VB-ig kiugró eredmények felmutatása nélkül végzett el a háttérben Dani Vallverdu vezetésével. Egy ugródeszkával felérő, második - talán végleges - áttörést jelképező lehetőséget tudott kihasználni az esélyesség terhe mellett a Goffin elleni döntőben, megkoronázva ezévi teljesítményét. Valami ilyesmit hivatott jelenteni a 'kilépett a tehetségből' kifejezés, azaz, hogy az a Dimitrov, aki már idestova 4 éve impresszív játékstílusával berobbant az élmezőnybe, viszont azóta erőteljesen háttérbe szorult (volt olyan időszaka, amikor alig-alig nyert meccset), most új erőre kapott és kezdi beváltani a hozzá fűzött reményeket, letépve magáról a korábban ráaggatott 'Baby Fed' címkét. A 'lejött róla egy gát' pedig azt jelképezheti - legalábbis az év olvasatomban -, hogy sikerült élnie a kiharcolt lehetőséget és ezzel egy új szintre lépett, bár én a következő szezonig várnék azzal, hogy kijelenthessük, a bolgár aranyifjú végleg megragad a szűk elitben és megmenti az elveszettnek hitt generációt. Úgy gondolom, hogy azon felesleges vitatkozni, hogy kiket vert meg a trófeáig vezető úton, és hogy kik hiányoztak sérülés miatt a mezőnyből. Ugyanazt tudom mondani, mint tavaly Murray esetében: legyőzte azokat, akiket le kellett. És semmiképp sem érdemtelen a sikere. Ha valaki semmit sem érzékelt eddig abból, hogy Dimitrov feljövőben van, reakcióiból leszűrhette, hogy mennyit dolgozott azért, hogy végre kiszabaduljon az örök ígéretek kategóriájából.

De mégis, hogy jutottunk el idáig? Hogyan lett Dimitrov világbajnok, amikor a startvonal mögött ott állt a két nagyágyú, Federer és Nadal? A legegyszerűbb magyarázat talán az lenne, hogy mindketten elfogytak egy kicsit a hajrára: Rafa indulása eleve kétséges volt térdfájdalmai miatt, míg Roger a bázeli házigyőzelmét követően úgy döntött, kihagyja a párizsi Masterst, hogy lehessen még egy utolsó dobása idén Londonban. Ettől fogva a többség a svájcit favorizálta, Nadal végső sikerére még legelkötelezettebb rajongói is félve tettek volna zizit. Viszont a megszokottnál hígabb mezőny mindenképp feljogosította a közvéleményt arra, hogy egy klasszikusnak számító Federer-Nadal döntőben reménykedjenek. A spanyol végülis vállalta az indulást, Goffin ellen lépett pályára először a csoportkörök során és eleinte úgy tűnt, megbírkózik a feladattal, de a 2. szettől kezdve egyre nehézkesebbé vált a mozgása és alulmaradt a belgával szemben. A mérkőzést követő sajtótájékoztatóján bejelentette visszalépését, ezzel pedig egyismeretlenesre egyszerűsítette az egyenletet: Federer vagy nem Federer? Az utóbbi forgatókönyv meglehetősen valószínűtlennek tűnt: mégis, ki gondolta volna, hogy David Goffin, aki szettet is csak elvétve nyer a svájci ellen, egy szoros döntő játszmában kerekedik felül az elődöntőben, bármiféle megremegés nélkül? Dimitrov továbbjutása a csoportkörből korántsem volt meglepetés, sőt, Nadal kiesése után még a döntős szereplése sem feltétlenül. Miután a hét folyamán egyszer már lemosta a pályáról Goffint, ő számított a favoritnak, igaz, másodjára rágósabb falatnak bizonyult a belga. Nem csoda, hiszen ez volt karrierjük eddigi legnagyobb lehetősége, így érthető módon nem akarták veszni hagyni. Ez a nyomás helyenként rá is nyomta a bélyegét a fináléra, de összességében azt lehet mondani, hogy korrekt színvonalat produkáltak mindketten. Méltó lezárása volt ez az idei világbajnokságnak.

A veretlen menetelés - a csaknem 2 millió fontos bónusz mellett - világranglista 3. helyet hozott a konyhára a bolgárnak, persze még mindig tetemes lemaradással Nadal és Federer kettőse mögött. De, ami ennél is jelentősebb hozadéka lehet ennek a VB-címnek, az a mentális megerősítés arról, hogy jó úton jár. Emellett Dimitrov abszolút eladható figura, így a tenisznek szüksége van rá is, hogy az új generáció segítségével befoltozzák azt űrt, amit a nagy négyes tagjai hagynak majd maguk után. A döntő veszteséről, David Goffinről kevesebb szó esett, pedig az ő szezonja is megér egy misét: szépen csendben lopódzott a legjobbak árnyékában, mígnem at ATP Finals keretein belül, egy hét leforgása alatt mind az utolsó pillanatig küzdő Nadalt, mind a megingathatatlannak tűnő Federert térdre kényszerítette. Ő is túllépett önmagán, nem remegett meg a fontos pillanatokban. Egyedül a sziporkázó Grigorral nem bírt, ám a csúfos első vereséget követően - becsületére legyen mondva - jóval összeszedettebben lépett ki a döntőre, bár a harmadik szettben megszaporodtak a rontások a részéről. Dimitrov türelmesen kivárta a sorát, a belga pedig belesétált a csapdába, előbb-utóbb belehibázott a játékba - legtöbbször azon okból, mert túlvállalta magát. Hárított ugyan 4 meccslabdát és a szakadék széléről hozta vissza utolsó adogatójátékát, fordítani már nem tudott, így az igazi áttörés Goffin számára még várat magára. A Davis Kupa fináléjában felteheti a pontot az i-re. Mindenesetre ő is a megfelelő irányba indult el és kifejezetten bíztató teniszt mutatott be a nagyágyúk ellen. Hogy mi lesz velük jövőre és bebetonozzák-e magukat a legjobbak között, az kérdéses, de mindenképp jó látni azt, hogy ez az egyre elveszettebbnek hitt generáció újra szárnyra kapott.