Australian Open 20182018.01.14. 13:50, bettina.
36 and top favourite?
× Amikor a tavalyi favoritok fele sérült, vagy legalábbis kétes egészségi állapotban van, nehéz mélyremenő elemzésekbe és megalapozott esélylatolgatásokba bocsátkozni. Márpedig a férfi mezőnyt tekintve jelenleg ez a helyzet. Mindössze egyetlen élteniszezőről bizonyos, hogy fizikálisan 100%-os, ráadásul még a formája is közel van ehhez a százalékhoz: a 36 esztendős, tizenkilencszeres Grand Slam-bajnok Roger Federerről. Az előző évek fényében minimum megmosolyogtató a dolog, persze bármiféle negatív felütés nélkül. Egyszerűen csak azon kapom magam, hogy nem találok Rafael Nadalon kívül még egy olyan játékost, aki alapesetben megszorongathatná. Révén ők az első két kiemelt az Australian Openen, a spanyolnak is a döntőig kellene jutnia ezen szcenárió megvalósulásának érdekében...
Hogy is volt ez tavaly? Először is, Andy Murray toronymagasan vezette a világranglistát és minden addiginál nagyobb eséllyel indult egy esetleges Ausztrál Open-győzelemért. Én meg voltam győzödve arról, hogy a 2016-os szezon második felében gyengélkedő Novak Djokovic összekapja és felvértezi magát az új évre, így őt tekintettem második számú favoritnak, ahogyan még sokan mások. A papírforma tehát egy jóféle Murray-Djokovic párharcot ígért a döntőben. Kihagyásaik fényében csak zárójelben mertük megemlíteni a két nagyágyút, Federert és Nadalt. Még ők maguk sem tudhatták biztosan, mire lesznek képesek, hiszen a melbourne-i szereplés jelentette számukra az első meghatározó lépést a sikeres visszatérés útján. Ehhez képest elkápráztatták a teniszvilágot és visszaállították a 10 évvel ezelőtti világrendet. Murrayék idejekorán kihullottak, létrejött egy gigászi ötszettes Fedal-döntő és realizálódott a svájci siker. És idén úgy vágunk neki a tornának, hogy ez tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, nem csak egy zárójeles reményhalmaz. Hiszen Murray épp a napokban kezdte meg a rehabilitációt a húzott-halasztott csípőműtéte után, Djokovic pedig ugyan elindul az ausztrál Slamen, de még bevallottan nincs tökéletes állapotban. Akárcsak a térdműtétből visszakapaszkodó, 4 évvel ezelőtti (félelmetes, hogy ennyi idő eltelt azóta) bajnok, Stan Wawrinka, aki egy hónapja még labdameneteket sem tudott játszani. Őszintén szólva nem reális, hogy ők ketten a végső sikerért csatázzanak. Nem mintha Federer tavalyi győzelme előzetesen reális lett volna...
Persze nem ragadhatunk le a megszokott neveknél, mostmár az újabb generációk tagjaival is komolyan számolnunk kell, mert ha nem is sikerül legyőzniük Federert vagy Nadalt, egyértelműen ők lehetnek azok, akik a legközelebb kerülhetnek ehhez örökös riválisaik hiányában. A világbajnok Grigor Dimitrov, a kétszeres Masters-nyerő Sascha Zverev, a kiszámíthatatlanság mintaszobraként emlegetett Nick Kyrgios, a világranglista 4. helyén álló Dominic Thiem vagy az egyre stabliabb és magabiztosabb David Goffin egyaránt esélyes lehet arra, hogy minimum elődöntőbe jusson Ausztráliában. Veszélyt viszont nemcsak ők, hanem az új ausztrál üstökös Alex De Minaur, a tavaly Montréalban legjobb 4 közé jutó Denis Shapovalov, az első NextGen Finals-trófeát elhódító Hyeon Chung és a döntőben alulmaradó Andrey Rublev, vagy a friss sydney-i tornagyőztes Daniil Medvedev is jelenthetnek a magasan kiemelt játékosokra nézve. Minden Grand Slam-tornának megvan a maga felfedezettje, egy-egy váratlan név felbukkanhat akár a negyeddöntők párosításaiban is, pláne, ha ennyire foghíjas az élmezőny. Nem hinném, hogy az első négy kiemelt fogja kisajátítani az elődöntős helyeket. Ha már kiemeltek, az utóbbi időben többen is felvetették, hogy a régóta bevettnek számító 32-ről 16-ra kéne csökkenteni az ily' módon pozitívan megkülönböztetett indulók számát. Egetrengető változások ezzel a módosítással nem következnének be a tornák menetében, de kissé átalakulna a sorsolási szisztéma és adott esetben egy-egy sérülés miatt hátracsúszó nagynevű játékos rögtön az első fordulóban összefuthatna egy kiemelttel, ami nézői szempntból pikáns meccseket ígérne.
Ami az idei Australian Open sorsolását illeti, az egyértelműen kijelenthető, hogy Nadal ága, a felső tűnik a könnyebbnek, méghozzá nem is kevéssel. A negyeddöntőig gyakorlatilag akadálytalanul menetelhet: még ha nincs is topformában, nem valószínű, hogy akár Dzumhur, akár Schwartzman vagy a középmezőnybe szürkülő Isner meglepetést okozhatna neki. A legjobb 8 között a papírforma szerint Ciliccsel találkozhat, aki a tavalyi évet tornagyőzelem nélkül zárta és szakított Murray-től örökölt edzőjétől, Björkmantól. Egy Dimitrov vagy Kyrgios elleni elődöntő már balhés lehet Rafa számára, de ha idáig képes lenne eljutni, mindenképpen ő számítana favoritnak a felső ági döntős pozíció elnyerésére. Vele ellentétben Roger Federernek, ha vért nem is kell izzadnia, de tisztességgel oda kell tennie magát, ha Ausztráliában szeretné megszerezni karrierje 20. GS-bajnoki címét. Nem feltétlenül Gasquet-tól van félnivalója, akivel a harmadik körben csaphatnak össze, és nem is Raonictól vagy Querrey-től kell tartania, hanem azoktól, akik a negyeddöntőben kerülhetnek szembe vele: Del Potro és Goffin tűnik a legsanszosabbnak erre az alsó ág felső negyedéből. A csupaszív óriás argentintól bármi kitelik, ha egészséges a csuklója, a belga pedig csak megverte őt a világbajnoki elődöntőben. Ettől függetlenül kisebb csoda lenne, ha ezt a teljesítményt David Goffin meg tudná ismételni egy három nyert szettre menő mérkőzésen Federer ellen...
|