× Tegnap sorsolták a US Open főtábláját, és azt kell mondjam, kellett ez az egy nap ahhoz, hogy kigyógyuljak a sokkból. Mindig is voltak és vannak mázlisták, még ebben a kiegyenlített mezőnyben is, és ezt most mindenféle rosszindulat nélkül jegyzem meg. Ritkán fordul elő olyan, hogy mindkét ág hasonlóan erős, és ez az idei utolsó Grand Slamen sem alakult így. Ha szigorúan a nevekből indulunk ki, azt mondhatnánk, hogy minden nagynak nehéz lesz a dolga, de ha a jelenlegi formákat nézzük, már egészen más a helyzet.

US OPEN 2015 - NOLE GOT WHAT HE NEEDED
A US Open Series során Murray és Federer egymást előzgették a világranglista második helyén, míg végül a svájcié lett a kedvezőbb pozíció, így ő az, aki egészen a döntőig kikerüli Djokovic-ot. Mindezzel a sorsolás után sokra nem ment - konkrétan a hajára kenheti a kiemelését, hiszen egy ágra kerültek Murray-vel, azaz előbb kettejüknek kell megküzdeni, mielőtt a világelsővel találkoznának. Szerencsére nem jött létre a 'halálág', a nagy négyes szépen eloszlott a táblán. Djokovic a negyeddöntőben megújíthatja Nadallal való rivalizálását, már ha egyátalán eljutnak odáig. És most nem csak Rafára céloztam, hanem bizony a szerbre is. A pártatlan teniszrajongók nem is tudom minek örülnének jobban: egy Djokovic-Nadal rangadónak, vagy annak, ha mindketten nagy meglepetésre idejekorán búcsúznának, mert valakik életük teniszét nyújtanák ellenük (ez a kritérium a legfontosabb). Persze, ez a párosítás igazi csemege, de baj az, ha néha nem érvényesül a papírforma? Oké, ebben benne van a kockázat, hogy azok, akik mondjuk legyőzik őket, a döntőben megsemmisülnének Federer vagy Murray által. Szerintem igen is kell az, legalább egy évben egyszer, hogy egy meglepetés-döntőst lássunk az egyik Grand Slamen, netán egy meglepetés-döntőt, akárcsak tavaly New Yorkban.

Igaz, utóbbi megismétlődése nehezen elképzelhető, mert az alsó ágon csücsülő két nagyágyú fergeteges formát mutatott mostanában. Közülük nem igazán lehet megtippelni, ki jut be a fináléba, mert mindketten rendkívül éhesek a sikkere. Federer nyilván azért, mert a 2012-es Wimbledon óta nem nyert ilyen szintű tornát, Murray pedig nagyon szeretné mostmár tovább szaporítani GS-győzelmei számát, mert hihetetlen módon azóta Stan Wawrinka beérte, és ha a második számú svájci még egyet behúzna, veszélyeztetné az ő nagy négyesben elfoglalt helyét, vagy legalábbis megkérdőjelezné azt. Minden bizonnyal az elődöntőben mutatott teljesítményük fogja eldönteni, melyikük lesz a befutó, addig nem szabad jósolgatni, legalábbis én teljesen feleslegesnek tartom. Még akkor is, ha például Roger porig alázná első heti ellenfeleit, míg Murray-nek lenne egy-két szenvedősebb mérkőzése (egyébként ez a verzó a sorsolást tekintve elég sanszos). Azért egy ilyen hosszú, két hétig tartó versenyen már nagyobb szerepet játszik a kor is, amiben a skót feltétlenül jobban áll. Nade, egy picit pihentessük ezt a kérdést, és kanyarodjunk vissza a felső ágra, ami nekem valamiért homályosabb, hiába van ott Djokovic és Nadal. Nem érzem úgy, hogy onnan bárkinek is bérelt helye lenne a fináléban, ellentétben az alsó ági párossal - ott csak a döntős személye nem egyértelmű.

Szóval, ahogy a bevezetőben is említettem, a nevek alapján azt gondolhatnánk, hogy a tábla kiegyenlített, de szerintem egyértelműen a Federer-Murray-Wawrinka trióvel fémjelzett ág felé billen a mérleg. Az indoklásom pedig egyszerű: vessünk egy pillantást Nadal, Nishikori, Tsonga, Cilic, Dimitrov, vagy éppen Ferrer szezonjára. Egyikük sem remekelt idén, sőt, magukhoz képest csúnyán alulteljesítettek, vagy éppen sérülésekkel küzdöttek. Novak Djokovicra ez kétségkívül nem igaz, de ő Montréalban és Cincinnatiben nem volt túl meggyőző, még akkor sem, ha mindkét versenyen a döntőig menetelt. A mentális fáradtság jeleit lehetett felfedezni rajta, de az is lehet, hogy amikor ránézett a sorsolására, egyből meggyógyult és feltöltődött energiával. Neki ebben az állapotában pontosan erre volt szüksége: formán kívül játszó, legyőzésére képtelen riválisokra. Viszont, ha átesik a ló túlsó oldalára, és túlságosan is elbízza magát, könnyedén kerülhet a kiesés szélére, de csak akkor, ha akad valaki körülötte, aki komolyan elhiszi, hogy meg tudja őt verni. Játszhat egy top 50-es teniszező akármilyen jól, ha megijed attól, hogy elbúcsúztathatja a világelsőt egy Grand Slam második vagy harmadik fordulójában. Ha ez a gondolat beleférkőzik a fejébe és egyre több kétsége támad, a előbb-utóbb a 'Djokovic-mítosz' áldozatává válik. Ez történt Gulbis-szal Montreálban, és ezt történt Goffin-nel Cincinntiben. És ha ezeket a brusztolós meccseket Novak valahogy megnyeri, akkor ő elsétál a döntőig is. Aztán, hogy ott mi lesz vele, az már egy újabb kérdés. Mindenesetre nem szabad azt hinni, hogy Djokovic verhetetlen, mert most érzésem szerint nem az. Nadalról alig esett szó, de vele kapcsolatban nem is tudok sok okosságot felhozni, őszintén szólva fogalman sincs, mire lehet képes a US Openen. Neki is kijárna már egy jó GS-szereplés, de nem érzem elég stabilnak ahhoz, hogy nyerjen.

A nagyokat azt hiszem minden oldalról kielemeztem, úgyhogy zárásként néhány érdekes első fordulós összecsapás: négy kiemelkedő párosítás jött össze, azok viszont kihagyhatatlanok. Ebből a number one, a Kyrgios-Murray, amit én első ránézésre el se hittem, annyira brutálisnak tűnt. A szabadszájú ausztrál nem lehet túl jó idegállapotban azután, hogy felfüggesztve 28 napos eltiltás kapott az ATP-től. Felmerülhet sokakban a kérdés, hogy akkor miért indulhat New Yorkban, amire az a magyarázat, hogy a Grand Slameket nem az ATP szervezi. A párharc másik pikantériája pedig az, hogy az egyetlen olyan topjátékos, aki kiállt Kyrgios mellett, az pont Andy Murray volt. Persze, ő sem dicsérte meg azért, amit mondott, de a reflektorfény és a hirtelen jött sztárság kellemetlen velejárójának tartja azt, hogy Nick időnként ilyen szinten képes kibújni a bőréből a pályán. Egy másik figyelemre méltó találkozó a Coric-Nadal, ami azért különleges, mert a fiatal horvát már győzte le a spanyol klasszist korábban. Emellett még érdemes lesz megnézni a Nishikori-Paire és a Kokkinakis-Gasquet mérkőzéseket is, mert ezek is izgalmakban gazdag órákat ígérnek.

US OPEN 2015 - MAIN DRAW

× A Sportblogban megígértem, hogy a sorsolásról a főoldalon számolok be és ez alapján elemzem az esélyeket is. Érthető módon abban reménykedtem, hogy Murray majd kedvező - vagy legalább nem kedvezőtlen - ellenfeleket kap az első héten és a negyeddöntőben, dehát Fortuna nem vette kegyeibe, akárcsak Rafát és Djokovic-ot. Ezzel szemben például Federert szokás szerint bőséggel megajándékozta. Nade változik emiatt bármi is? Más lesz a sorrend az esélyesek listáján? Erre keresem a választ.

Amióta Rafael Nadal kiesett a legjobb 8-ból a világranglistán, adott a kérdés: a következő Grand Slamen kinek az útjába kerül a nagy négyes másik három tagja közül. A Roland Garroson Djokovic volt a 'szerencsés', és ugyan legyőzte a spanyolt, a végső sikert elorozták előle. Wimbledonban pedig Murray húzta a rövidebbet, bár nehéz eldönteni, melyikük fél jobban a másiktól, lévén, hogy füves borításról beszélünk. Ha salakon történt volna meg ugyanez, mindenképp a skót lehetett volna jobban elkesederedve a sorsolásra pillantva, de ebben a szituációan, a jelenlegi formákat figyelembe véve talán Nadal vakarhatja a fejét kínjában. Mindeközben a tábla legalján helyet foglaló Roger Federer röhög a markában, hiszen Berdych-et kapta potenciális negyeddöntős riválisként, ami az utóbbi hetek eseményei láttán egyáltalán nem megoldhatatlan feladat a hallei bajnok számára. Megkockáztatom, a kiváló füves játékos hírében álló Feliciano Lopez nagyobb kihívást jelent majd neki a 16 között, mint a negyeddöntőben Tomas Berdych. Mindenesetre ez egy óriási esély a svájcinak minimum az elődöntőbe jutásra, ami ha összejön neki, játszhat egy jóval fáradtabb Murray-vel vagy Nadallal.

Novak Djokovic sem lehet túl boldog, mivel hétfőn délután kettőkor azzal a Philipp Kohlschreiberrel lesz randevúja a wimbledoni centerpályán, aki talán a nem kiemelt játékosok közül a legnehezebb ellenfél, egyben a legnehezebb, akit az első körben kaphatott. Nem mellesleg a német Halléban kishíján megverte Federert, ami kiválóan bizonyítja, hogy nagyon jól működik a tenisze füvön, tehát a címvédő szerbnek fel kell kötnie a zt a bizonyos felkötnivalót. Az ő negyedében egyébként ott van a Queen's Clubban döntőt jegyző Anderson, a foghatatlan adogatások koronázatlan királya, Isner, és Kei Nishikori is. Ha rajtuk sikerül túlverekednie magát a világelsőnek, a papírforma szerint létrejöhet egy visszavágó Wawrinka ellen az elődöntőben. De az is elképzelhető, hogy a tavaly Rafát búcsúztató tinisztár, Nick Kyrgios állja majd útját, esetleg Dimitrov, bár a nagyszerű 2014-es szezonja után a bolgár nem igazán találja a formáját.

És akkor térjünk vissza egy kicsit Nadalra és Murray-re. A korábbi kétszeres győztes spanyolnak öröm az ürömben, hogy honfitársa, a 8. kiemelt David Ferrer a mai napon visszalépett a tornától könyöksérülésre hivatkozva. Az ő dolgát jelentősen Viktor Troicki nehezítheti meg a 3. fordulóban, akit a stuttgarti fináléban térdre kényszerített, és aki Queensben is egészen a legjobb 4-ig menetelt. Murray pedig a 32-es táblán Andreas Seppivel csaphat össze, aki Halléban egészen szépen teljesített, utána vagy Tsonga, vagy az ászrekordot felállító Karlovic következhet. Azért van ő is, és Nadal is rendkívül nehéz helyzetben, mert ha nem történik bombameglepetés, a nagy négyes másik három tagját meg kell verniük a wimbledoni trófeáért. Két dolog viszont nem vitás: ha ez a spanyolnak sikerül, kijelenthetjük, hogy visszatért, ha a skótnak, akkor soha senki nem vonhatja kétségbe a helyét a legjobbak között. A feladat tehát adott mindkettejüknek, de nem szabad kizárnunk azt a lehetőséget sem, hogy történik bombameglepetés - gondoljunk a 2013-as kiírásra, ami jócskán javíthatja az esélyeiket.

Nálam nincs egyértelmű favorit, de abban majdnem biztos vagyok, hogy a Djokovic-Murray-Federer hármasből kerül ki a nyertes, mert nem tudom elképzelni, hogy legalább egyikük ne rágja át magát a kedvező, vagy éppen kedvezőtlen sorsolásán. Végezetül, ahogyan szoktam, válogatok az izgalmakat ígérő első fordulós mérkőzések közül. A korábban felemlegetett Djokovic-Kohlschreiber toronymagasan kiemelkedik, emellett a Tsonga-Müller, Berdych-Chardy, Stakhovsky-Coric párosításokra hívnám fel a figyelmet. A Nieminen-Hewitt féle meccs azért lehet érdekes, mert mindketten bejelentették visszavonulásukat, ez lesz az utolsó Wimbledonjuk. Illetve, ha legjobbjukat nyújtják, élvezetes lehet egy Leonardo Mayer-Kokkinakis, Klizan-Verdasco, Gulbis-Rosol és egy Almagro-Simon is. Hétfőn koradélután mindenki a tévék elé!

WIMBLEDON - FŐTÁBLA

× Elröpült újabb két hét és sok érdekes dolog történt, de még így is bajba voltam, hogy miről írjak cikket a főoldalra. Tudniillik, szeretném elkerülni önmagam ismételgetését, ezért a Giro d'Italiáról nem fogok így menet közben hosszabb beszámolókkal jönni. A Sportblogba majd mindent összegyűjtök, de ide valami mással készültem. Egyrészt a múlthéten véget érő kaliforniai körversennyel, másrészt pedig a Roland Garros sorsolásával, amire pénteken került sor Párizsban.

× TOUR OF CALIFORNIA 2015 - SAGAN'S FAIRYTALE WIN
Bevallom, előzetesen nem terveztem, hogy a kaliforniai körröl beszámolót írok a főoldalra, de élőben végigkövettem minden szakaszt és az azokat övező drámákat, bravúrokat, miután arra jutottam, hogy ez a verseny igenis megér egy misét. És nem csak azért, mert valaki olyan nyerte az összetettet, aki a szívemnek kedves és akinek annyira kellett a siker, mint egy falat kenyér. Nem is azért, mert történetesen ez az ember abban a csapatban teker ettől a szezontól kezdve, amiben Contador is. Hanem azért, mert én még sosem láttam ilyen nagyot küzdeni Peter Sagant... Kaliforniában idén egy olyan útvonalat állítottak össze, ami leginkább a mezőnyhajráknak kedvezett, hiszen mindössze egy eredetileg 20 km-esre tervezett dimbes-dombos időfutam és egy igazi hegyi szakasz szerepelt a programban. Ennek megfelelően mindenki Mark Cavendish és Peter Sagan párharcát várta az első napokban, míg a hegyi etapon - egyben az összetettben is - a Sky-os Henao sikerére tippeltek legtöbben. Persze tudjuk, hogy a kerékpársport nem ilyen egyszerű és megtippelhető, mindig történhet valami váratlan, mindig felbukkanhat egy-egy új név, főleg az ilyen egyheteseken.

Sacramentóban és Lodiban még nem borult a papírforma, létrejött a Cav-Sagan csata a hajrákban. Az első két menetet a man szigeteki nyerte, igaz, a 2. szakaszon nagyon kevés választotta el őket a célban. Másnap jött az első igazán nagy meglepetés, amikor a Hincapie csapatban tekerő lett Toms Skujins egy szóló szökés végén sikert aratott San Hoséban - mögötte egy perccel lemaradva érkezett a mezőny a további dobogós helyekért, amiket aztán Sagan és Alaphilippe vitt el. A 4. etap emelkedős finálét tartogatott, így a nap legnagyobb kérdése az volt, hogy mire mennek majd a klasszikus sprinterek Avila Beachen. Ehhez képest Cavendish sokáig gond nélkül vezette a hajrát, de amikor már éppen kezdhetett volna örülni, a háta mögül kilőtt a szlovák bajnok, pillanatok alatt kikerülte és egykerekezve gurult be a célba - akárcsak 2011-ben, amikor feltűnt a Touron. Azonban az ellenfelet ezzel még nem sikerült kizökkenteni, mivel az esőtől áztatott, kissé kaotikus 5. szakasz után megint az Etixx örülhetett. A nap híre mégis az volt, hogy a pénteki kronót nem lehetett megrendezni a Big Bear Lake-nél a kedvezőtlen időjárás miatt (konkrétan esett a hó), így Santa Clarita lett az új helyszín, és a távot is a felére csökkentették. Sagan pedig élt az adódó lehetőséggel, és figyelembe véve a korábban prológokon elért eredményeit, már nem is olyan meglepő, hogy meg tudta nyerti ezt az időfutamot. Ezzel az összetettben is átvette a vezetést Skujinstől, de ekkor még senki sem gondolhatta komolyan, hogy harcolhat a végső győzelemért, mert következett a rettegett Mount Baldy.

Kiemelt kategóriás hegyről lévén szó, meg sem fordult a fejemben, hogy sprinterek és egynapos specialisták fognak küzdeni egymás ellen. Mégis így történt: 5 km-re a céltól a tavaszi klasszikusokon kiválóan szereplő Julian Alaphillippe indult meg, magával húzva Sergio Henaót. Miközben ők az első helyért meccseltek elöl, Sagan alig fél perccel lemaradva a sárga trikó megőrzéséért tekert - 45 mp volt az előnye a franciával szemben. Alaphilippe faképnél hagyta kolumbiai riválisát és végül megszerezte a napi győzelmet, de a nagy ámuldozás közben félszemmel mindenki a másodperceket számolta és izgatottan várta, mikor tűnik fel az utolsó kanyarban a szlovák. Nos, Sagan 47 mp-cel később érkezett be, ami az összetett vezetése elvesztését jelentette, de aki látta, milyen állapotban volt célbaérés után, megbizonyosadhatott arról, hogy mekkora sportember is ő valójában. Szívét-lelkét kitette az országútra, teljesítőképessége határait feszegette. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor Peter Sagan beírta magát a Tinkoff-Saxo történetébe és igazi csapattag lett... Vasárnap Los Angelesben körözött a jónevű peloton, de amerikázásról szó sem lehetett. Először az egyetlen részhajrában csapott össze az Etixx és a Tinkoff: Sagan hiába lett második, Alaphilippe jól helyezkedett és harmadikként haladt át, tehát virtuálisan rajta maradt a sárga trikó. A véghajrában aztán tetőfokára hágtak az izgalmak és kibontakozott a dráma. Cavendish újabb szakaszgyőzelméhez nem fért kétség, viszont mögötte óriási volt a harc a helyezésekért. Alaphilippe elfogyott és már nem tudott sprintelni, így minden szem Saganra szegeződött, akinek a 3. hely is elég volt az összetett sikerhez. Amikor áthaladtak a célvonalon, még úgy tűnt, ez nem jött össze neki és negyeddikként zárt Farrar mögött, de a célfotó alapján mégis sikerült bedobnia a kerékpárját. Tessék megkapaszkodni, össz-vissz 2 milliméteren múlt az egész, de megkaparintotta a 4 mp-s jóváírást és ezzel övé lett a 10. kaliforniai körverseny.

× ROLAND GARROS 2015 - THE FIRST IMPRESSIONS OF THE DRAW
Messziről kezdem. Nem tudom, emlékeztek-e még arra, hogy a tavaszi keménypályás észak-amerikai turné után feltettem a kérdést: vajon fordul a kocka salakon, vagy nem változnak az erőviszonyok. Nos, azt hiszem kijelenthető, hogy nem változtak. Djokovic továbbra is uralja a mezőnyt, a nagy tornákon szinte - mit szinte, abszolút - érinthetetlen. Kemény pálya, salak, neki mindegy. Nadal pedig folytatta mélyrepülését, 5 vereségnél jár idén salakon, ami tőle katasztrofális statisztika ezen a borításon. És nem is az a fontos, hogy ötször kapott ki, hanem hogy kiktől. Két alkalommal (!) például attól a Fabio Fogninitől, aki ugyan vitathatatlanul jó salakos játékos, de mentálisan rettentően hullámzó, mondhatni ez a védjegye. A madridi döntőben aztán Murray kalapálta el nagyon csúnyán, ami egész biztosan nem tett jót Rafa önbizalmának. Az a félelmetes, hogy még így is ő a Garros egyik legnagyobb favoritja Djokovic mellett. De a világranglistán jelentősen visszacsúszott és Raonic visszalépésével is csak a 6. kiemelést kaphatta meg, mivel a párizsi Grand Slamen nincs olyan kiemelést módosító szabály, mint Wimbledonban. Hiába Nadal a salakkirály, hiába nyert 9 Garrost, egyszerűen nem javíthattak a helyzetén a szervezők.

És akkor így történhetett meg az, hogy Novak Djokovic és Rafael Nadal egy negyedbe került. Az ő águkon van Murray is, szóval aki a győzelemben gondolkodik, annak a legrosszabb esetben a nagy négyes minden tagját meg kell vernie. Aztán persze lehet, hogy a spanyol már Dimitrovon sem jut túl, Murray pedig nem bír majd azzal a Kyrgios-szal, aki a madridi Mastersen kiütötte Federert, ki tudja. Apropó Federer, az ő sorsolása jóval egyszerűbbnek tűnik, esetleg a hazai pályán teniszező Monfils okozhat neki gondot a 3. körben, de elvileg sima útja van egészen a negyeddöntőig, amit Wawrinkával vívhat. Az alsó ág felső negyedéből nehéz megtippelni, ki az a két játékos, aki bejut a legjobb 8 közé. Az 5. kiemelt Nishikorira a három spanyol, Verdasco, Bautista Agut és Lopez jelenthet veszélyt, míg Tomas Berdych szembekerülhet Tsongával, Kohlschreiberrel és a korábban emlegetett Fogninivel is. De lehet, hogy csak első ránézésre tűnik ez bonyolultnak.

Levezetésként érdekesnek tűnő első fordulós párosítással készültem. A nagyobb nevek közül azt hiszem, senki se kapott nehéz ellenfelet (Murray, Federer és Nadal selejtezősökkel játszik, Djokovic pedig Jarkko Nieminennel), szóval könnyedén kéne venniük az első akadályt. Viszont talán érdemes lesz figyelemmel kísérni a Dimitrov-Sock, Almagro-Dolgopolov, Seppi-Isner és Karlovic-Baghdatis mérkőzéseket. És hogy ki emelheti magasba a trófeát június 7-én a legendás Philippe Chatrier-en? Nos, az én tippem nem túl meglepő módon a világelső Novak Djokovic, de szurkolok, hogy egy outsider nyerjen. Főleg, ha Murray még annak számít az idei salakos 10-0-ás mérlegével és 2 tornagyőzelmével... Május 24-én, vasárnap kezdődik tehát az év második Grand Slam versenye a francia fővárosban, megtekintése mindenkinek erősen ajánlott.

ROLAND GARROS FŐTÁBLA

× Megint jóidőre eltűntem a főoldalról, de közben a sportblogban munkálkodtam, kedden feltöltöttem az új bejegyzést, plusz néhány hete átmásoltam a másik honlapomról az összes régi bejegyzésemet ide, hogy minden egy helyen legyen. Ma egy kis elemzéssel készültem Nektek az Australian Open főtáblájával kapcsolatban. Magyar idő szerint tegnap éjjel volt a sorsolást, én pedig szokásomhoz hívem fennmaradtam és megnéztem a netes közvetítést. Délután mégegyszer átfutottam az egész táblán és kiemeltem a szerintem érdekesnek ígérkező mérkőzéseket.

× WHO LAUGHS LAST?
Szeretem a sorsolásokat. Nem csak azért, mert megtudjuk, hogy a nagymenők közül ki kerül egy ágra, hanem azért is, mert szeretek az első fordulós párosítások között mazsolázgatni - szerintem rajtam kívül még sokan vannak így ezzel. Most is nekiültem és a tetejétől az aljáig végignéztem a 2015-ös Australian Open főtáblát, hogy ki mikor kivel kerülhet össze, és hogy milyen meccsekre számíthatunk az első héten. Először viszont a nagymenőkről: a felső ágon találjuk Djokovic-ot, Raonic-ot, Wawrinkát, Ferrert és Nishikorit, míg az alsó szekcióban kapott helyet Berdych, Nadal, Murray, Dimitrov és Federer. Mondanom sem kell, az a Murray-Federer nagyeddöntő gigászi csatát hozhat, persze ha egyáltalán eljutnak odáig (muszáj volt elsütni ezt a közhelyet). Szerintem most nem lehet egyértelműen kihirdetni, hogy melyik ág a könnyebb, elég kiegyenlítettnek tűnik a helyzet. Oké, talán egy nagyon picivel a tábla első fele sűrűbb, de a másik oldalon ott van a Nadal-Murray-Federer trió, úgyhogy én nem neveznék mázlistának senkit sem a magasan kiemeltek közül. Ránagyítva a nyolcadokra, Djokovic-nak lehet dolga Verdasco-val (3. forduló) és Isnerrel (nyolcaddöntő), Raonic-nak Lopez, a visszatérő Del Potro és Monfils okozhat fejfájást, Wawrinka megúszta Fognini-vel (4. kör), viszont Nishikori megkapta a nyakába Ferrert (ugyancsak nyolcaddöntős mérkőzés lehet).

Lejjebb tekintve láthatjuk, hogy Berdych életét Kohlschreiber vagy Gulbis keserítheti meg a 4. fordulóban, Nadalnak jutott Anderson és Gasquet, Murray Dimitrovval mérkőzhet a negyeddöntőért, míg Federer találkozhat Chardy-val (3. kör) és később a jó formában lévő Karlovic-csal vagy akár Robredóval is. Tudom, ez így egyszerre egy kicsit sok és tömény, de ezzel is csak azt akarom bizonyítani, hogy senkinek sem lesz kikövezett útja a döntőig - elméletileg (mondjuk Wawrinka kivétel, ő ellazázhatja az első hetet). Egyébként nem kell megijedni, ki fog tisztulni a kép, belinkelem Nektek a torna hivatalos oldalát, amin részekre bontva megtekinthetitek a főtáblát. De előbb essen pár szó az érdekesnek vélt első körös összecsapásokról. Összesen 12 izgalmas párosítást gyűjtöttem ki szigorúan a nevek alapján (szóval az aktuális formát nem vettem figyelembe), ebből pedig kiemeltem kettőt, ami különösen magas színvonalat ígér: véleményem szerint a Del Potro-Janowicz és az Almagro-Nishikori lehetnek a slágermérkőzések. Ezeken kívül érdemes lesz odafigyelni a Youzhny-Nadal és a Dustin Brown-Dimitrov csatákra is az első napokban... És végül egy kis esélylatolgatás. Mindent összevetve, szerintem a Djokovic-Federer-Murray hármasból kerülhet ki a győztes (azt hiszem, ezzel nem vállaltam túl nagy kockázatot). A svájci és a brit között nemigen tudok dönteni, mert mindketten kiváló formában kezdték az évet, de egy negyedbe kerültek, úgyhogy legkésőbb a legjobb 8 között eldől, melyikük lehet ott a végelszámolásnál - szívem szerint persze Murrayt mondanám... Csak aztán nehogy megint új Grand Slam-bajnokot avassunk (félre ne értsétek, szeretem a meglepetéseket, kivéve, ha a kedvenceim a szenvedő alanyok)!

MAIN DRAW

preparing for the #australianopen #selfmade #maindraw #cantwait pic.twitter.com/8fAxfUb878

— Bettina Nagy (@bettina_JAASM) 2015. január 16.

BREAKING NEWS [jan. 18.]: Del Potro ma délelőtt visszalépett az Ausztrál Opentől (a bal csuklója még mindig nincs teljesen rendben), így a Janowicz elleni rangadó elmarad, helyette a japán Hiroki Moriya került fel a főtáblára szerencsés vesztesként.

× Tegnap sorsolták a 26-án startoló US Open főtábláját. A férfiaknál egyértelműen a felső ág az erősebb. Itt található Djokovic, Murray, Del Potro és Berdych is. Andy Michael Llodrával vívja első meccsét, a szerb világelső pedig Ricardas Berankis-szal kezd majd. A tábla ezen felén a Wawrinka-Stepanek, a Stakhovsky-Chardy és a Mahut-Youzhny párosítások tűnnek a legérdekesebbnek. Az alsó ágon a negyeddöntőben összejöhet a 'Fedal', vagyis a Federer-Nadal, de a másik oldalon - a harmadik negyedben - borzasztóan gyenge a mezőny. Gasquet és Ferrer mellett alig van 'nagy név': talán Raonic-ot, Janowicz-ot és az utóbbi időben visszafogottabban teljesítő Tipsarevic-et érdemes kiemelni... Az év utolsó Grand Slam-e hétfő este 17:00-kor kezdődik - magyar idő szerint -, és az Eurosport teljes terjedelmében közvetíti majd mindkét csatornáján. Én egy Murray-Nadal döntőért szorítok, de ki tudja, lehet, hogy megismétlődik a wimbledoni csillaghullás... Mindenesetre izgalmas verseny lesz, ennyi bizony. Ki várja már?

MEN'S SINGLES DRAW - US OPEN 2013