× Megint hosszú időre eltűntem, de nem magyarázkodnék, senkit sem érdekel. A lényeg az, hogy itt vagyok, és szállítom 2014 első bejegyzését. Szeretném a 2013-as évet magam mögött hagyni, és csak a jövő sikereire koncentrálni. Tavaly Murray és Fourcade remeklése aranyozta be a napjaimat, de remélem, hogy idén még több győzelemnek és bajnoki címnek örülhetek majd. Nézzük tehát, mit várhatok a 2014-es naptári évtől...

× SPORTSZAKMAI ELVÁRÁSOK, SZURKOLÓI REMÉNYEK
Nem is tudom hol, illetve kivel kezdjem. Mivel egy hónap múlva olimpia, a két téli sportokban érdekelt kedvencemet választom. Először is az előző bejegyzés főszereplőjét, Simon Ammann-t. Ugye, ő lesz a címvédő Szocsiban, hiszen 2010-ben, Vancouverben mindkét aranyat ő vihette haza síugrásban. Viszont ezt az óriási sikert, vagy sikerszériát - hiszen abban az évben megnyerte az összetettet is - egy jelentősebb visszaesés követte. Tavaly és tavalyelőtt a top 10-es eredmények is alig jöttek, néha-néha fért csak fel a dobogóra. Aztán jött 2013 és a 62. Négysáncverseny, na meg végre egy győzelem, 3 év küszködés után... Őszintén remélem, hogy ezt a nagyszerű formát sikerült átmentenie az olimpiára. Nem ő lesz a legnagyobb esélyes, mert az osztákok nagyon erős csapattal rendelkeznek, de abszolút benne van a pakliban, hogy 2 éremmel tér majd haza. Lehet, hogy 2 arannyal... Martin Fourcade tulajdonképpen végig uralta a tavalyi szezont biathlonban, és idén is minden versenyen a győzelemért hajt. Ő olyan típusú sportoló, aki egészen egyszerűen utál veszíteni. Idén is bizonyított már, jelenleg 4 világkupa-sikerrel áll, masszív előnye van összetettben. Szocsiban ő és Svendsen lesznek a legnagyobb favoritok, és akárcsak a 2013-as Világbajnokságon, valószínűleg ők fognak majd osztozni az érmeken. Martinnak még nincs olimpiai aranya, Vancouverben ismeretlenként - ha úgy tetszik, outsiderként - egy ezüstöt tudott elcsípni. Most meg kell bírkóznia a ránehezedő nyomással és az óriási elvárásokkal, de én úgy gondolom, hogy fejben van annyira erős, hogy ezt leküzdje. Márpedig, ha ez így lesz, még Svendsen se fogja tudni megakadályozni a győzelem, netán a győzelmek felé vezető úton...

Andy Murray 2013-ban megcselekedte, amit megkövetelt a haza, megnyerte Wimbledont. Összességében sikeres éve volt, még úgy is, hogy az őszi keménypályás szezonban már nem remekelt. A szeptember közepén megrendezett Davis Kupa-forduló után a hátműtét mellett döntött, így kihagyta az idény utolsó versenyeit, köztük a londoni VB-t is. Decemberben visszatért, de érzésem szerint még kell neki egy kis idő, hogy újra tornákat nyerjen. Holnap kezdődik az Australian Open, ahol nem igazán lehet megjósolni, mire lesz képes. Nehéz sorsolást kapott, de az első két meccse könnyűnek ígérkezik, úgyhogy tartalékolhat a későbbi fordulókra. Én nagyon remélem, hogy rámcáfol, és meglepi a mezőnyt. Melbourne-ben már háromszor döntőzött, és mivel Miamiban készül, a nagy meleghez is hozzá van szokva. Kíváncsi leszek, hogy mire megy majd a Federer-Nadal-Djokovic hármassal szemben, ha eljut odáig. Ki tudja, akár megismétlődhet a wimbledoni csillaghullás is Ausztráliában...

Ha országúti kerékpár, akkor Alberto Contador. Az ő tavalyi teljesítménye hagyott némi kivetnivalót maga után. Versenyt nem nyert, a szakaszgyőzelmekkel is hadilábon állt. Nem tudom, hogy a gyengébb szereplésnek mi lehetett az oka, ő se tudott erre értékelhető magyarázatot adni. A Tour de France igazi csalódás volt számára, hiszen összetettben csak az 4. helyen zárt, pedig sokáig őt tartották a legesélyesebbnek arra, hogy megelőzze Froome-ot. A csapatsikerrel vigasztalódhatott: a Saxo egyre erősebbnek tűnik, sok nagyszerű segítő veszi körül, óriási az összetartás az együttesen belül. Ezez a tényezők mindenképp hozzájárulhatnak ahhoz, hogy idén újra a csúcsra érjen. A Tour után bevállalta a Vueltát is, úgyhogy, ha megint nem jönne össze a francia háromhetesen a győzelem, akkor hazai pályán bebizonyíthatja, hogy nem szabad leírni. Persze, ha lehetne választani, akkor inkább a párizsi Diadalív árnyékában szeretné felemelni a bajnoknak járó trófeát...

Utoljára maradt a snooker és Trump 2013-as vesszőfutása. Neki semmi sem jött össze tavaly, folyamatosan szenvedett, 2 PTC-versenyt leszámítva. Az egyiken lökött egy maximumot, a másikon meg döntőzött, de ennyi. A többi eredményét jobb, ha nem is idézem fel, mert meglehetősen csalódást keltőek. Igaz, hogy sokszor a szerencse sem állt mellé - például a UK Championship nyolcaddöntőjében -, de ezzel nem lehet megmagyarázni a rossz szériát. A minap olvastam a legújabb nyilatkozatát, miszerint ő is szeretné maga mögött hagyni a tavalyi év sikertelenségét és az a célja, hogy a szezon második felében sokkal jobban teljesítsen. Itt az esély, jön a Masters, ahol csak a legjobb nyerhet. Nem lehet hibázni, minden mérkőzés nehéz, minden ellenfelet komolyan kell venni. Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne neki megnyerni ezt a tornát. Meglátjuk...