× Közeledik a téli szünet vége, épphogy elkezdődött az újév és lassan a sportesemények is visszakerülnek a tv-képernyőkre. 2015 rengeteg új eséllyel is kecsegtet, és én, személyszerint nagyon várom, mit hoz ez az esztendő a kedvenceim számára. Az előző év tükrében persze van javítanivaló bőven, még mindig hiányzik egy-két trófea a gyűjteményből, vagy éppen tavaly elmaradt a várva várt siker. Kicsit ömlesztve szeretnék végigszaladni a listán: mi az, amit várok a 2015-ös évtől?

× VAJON BETELJÜSELNEK AZ ÚJÉVI ÁLMOK? EGYÁLTALÁN MI VÁRTHATÓ?
Nos, ilyenkor, az új esztendő első napjaiban is a sporton jár az eszem, hiszen a téli szezon kellős közepén vagyunk, és hamarosan beindul az összes többi olyan sportág is, amit kiemelt figyelemmel kísérek. Ha már újév, nem kerülhetem el a Négysáncversenyt, ami természetesen még most is tart és 6-án ér majd véget. Nem tagadom, én nagyon bizakodó voltam az oberstdorfi állomás előtt, de ami történt, megtörtént, Ammann idén se nyer összetettet (bővebben a következő sportblogbejegyzésben olvashattok erről). Taktikát kellett módosítania, mostmár csak a részsikerekre hajthat. Akárcsak a 2014-es Tour de France és a Tinkoff-Saxo esete... Azért nem dőlt össze a világ, lesz még az idei szezonban egy rakat világkupa verseny és persze ott van a faluni Északisí VB is (február közepétől), ahol mondanom sem kell, Simi éremesélyes. Tudom, hogy képes rá, úgyhogy nincs más, bízok a sikerében...

Ugorjunk a másik télisportra, a biathlonra. Ami már most is egyértelmű, hogy az összetettért óriási csata várható Fourcade és Svendsen között. Én még azt sem zárnám ki, hogy Shipulin meglepi őket, mert a Pokljukában mutatott teljesítménye magáért beszél. Ha az orosz tudja tartani ezt a szintet, hárman szállhatnak harcba a nagy kristálygömbért. Fourcade-nak nem lesz olyan könnyű dolga, mint például tavaly, azért az a másfél hónap egyértelműen hiányzik a felkészüléséből. Svendsennek a kiegyensúlyozottság a legfőbb fegyvere, ő mindig ott valahol a legjobb 20-ban, szemben a franciával, aki összeszedett egy 81. helyet Östersundban. Márciusban, Kontiolahtiban lesz a világbajnokság, és addigra már valószínűleg kitisztul a kép az összetettet illetően is...

Tenisz. Kissé tanácstalan vagyok még Murray-vel kapcsolatban, de amit ma láttam tőle az abu-dhabi bemutatótornán, az meggyőzött arról, hogy az idei éve nem lesz olyan gyenge, mint a tavalyi. Azt kell mondjam, hogy jócskán javult a játéka, és nem fél kezdeményezni, magyarán aggresszíven teniszezik, amit tőle nem megszokott dolog. Őszintén remélem, hogy nem adja lejjebb a szintet, mert ha így tesz, újra versenyben lehet a Masters- és Grand Slam-győzelmekért. Az elsőszámú cél az lesz Andy számára, hogy pozitív mérleggel zárjon a top 10-es játékosokkal szemben az év végén. Ha ezt teljesíti és sérülésmentes marad, garantáltan nem fogják elkerülni a kisebb-nagyobb sikerek sem... Közeleg a Masters, így a snookerrel folytatnám. Azt hiszem, nem kell sokat várnom arra, hogy Trump újabb pontszerzőt nyerjen, az utóbbi néhány hónap legalábbis erre enged következtetni. A megfelelő forma és az eltökéltség megvan hozzá, ezt az előző bejegyzésben is megjegyeztem, talán már csak egy kis türelemre van szüksége. Kétségem sincs afelől, hogy Judd harcban lesz Ronnie-val, Robertsonnal, Selby-vel és Dinggel a világelsőségért illetve a világbajnoki címért is. Minden csak idő kérdése az ő esetében... 

Amit a legjobban várok, az az új országúti kerékpáros szezon és hogy bemutatkozhasson a megerősített Tinkoff-Saxo. Máris imádom az új igazolásokat, és borzasztó kíváncsi vagyok, hogy például Sagan mire megy majd az egynapos klasszikusokon. Az is érdekes, hogy míg a csapatnál és a legjobb kerékpárosok körében meg vannak győzödve arról, hogy Contadornak összejöhet a duplázás, a szaksajtó pont az ellenkezőjét állítja és csak csekély esélyt adnak a sikerére. Már miért nem tudná megcsinálni? Ha nem ő, akkor mégis ki? Az elmúlt évek legmeghatározóbb kerekeséről beszélünk, aki 2014-ben bebizonyította, hogy nem létezik lehetetlen, és még akkor is képes nyerni, ha nincs 100%-os egészségi állapotban. Tessék megnézni, milyen segítő csapat veszi körül: Basso, Rogers, Majka, Kreuziger és hű társa, Jesús Hernández. Nem mondom, erős ellenfelei lesznek a Touron, főleg, ha mindegyikük rajthoz tud állni Utrechtben, de a többiek - Froome, Nibali és Quintana - csak mégjobb teljesítményre ösztönzik majd Albertót. Kívánom, hogy meg tudja valósítani a tervét jövőre, hiszen akkor a tavalyi kudarcot is végleg elfelejtheti.

× Megint hosszú időre eltűntem, de nem magyarázkodnék, senkit sem érdekel. A lényeg az, hogy itt vagyok, és szállítom 2014 első bejegyzését. Szeretném a 2013-as évet magam mögött hagyni, és csak a jövő sikereire koncentrálni. Tavaly Murray és Fourcade remeklése aranyozta be a napjaimat, de remélem, hogy idén még több győzelemnek és bajnoki címnek örülhetek majd. Nézzük tehát, mit várhatok a 2014-es naptári évtől...

× SPORTSZAKMAI ELVÁRÁSOK, SZURKOLÓI REMÉNYEK
Nem is tudom hol, illetve kivel kezdjem. Mivel egy hónap múlva olimpia, a két téli sportokban érdekelt kedvencemet választom. Először is az előző bejegyzés főszereplőjét, Simon Ammann-t. Ugye, ő lesz a címvédő Szocsiban, hiszen 2010-ben, Vancouverben mindkét aranyat ő vihette haza síugrásban. Viszont ezt az óriási sikert, vagy sikerszériát - hiszen abban az évben megnyerte az összetettet is - egy jelentősebb visszaesés követte. Tavaly és tavalyelőtt a top 10-es eredmények is alig jöttek, néha-néha fért csak fel a dobogóra. Aztán jött 2013 és a 62. Négysáncverseny, na meg végre egy győzelem, 3 év küszködés után... Őszintén remélem, hogy ezt a nagyszerű formát sikerült átmentenie az olimpiára. Nem ő lesz a legnagyobb esélyes, mert az osztákok nagyon erős csapattal rendelkeznek, de abszolút benne van a pakliban, hogy 2 éremmel tér majd haza. Lehet, hogy 2 arannyal... Martin Fourcade tulajdonképpen végig uralta a tavalyi szezont biathlonban, és idén is minden versenyen a győzelemért hajt. Ő olyan típusú sportoló, aki egészen egyszerűen utál veszíteni. Idén is bizonyított már, jelenleg 4 világkupa-sikerrel áll, masszív előnye van összetettben. Szocsiban ő és Svendsen lesznek a legnagyobb favoritok, és akárcsak a 2013-as Világbajnokságon, valószínűleg ők fognak majd osztozni az érmeken. Martinnak még nincs olimpiai aranya, Vancouverben ismeretlenként - ha úgy tetszik, outsiderként - egy ezüstöt tudott elcsípni. Most meg kell bírkóznia a ránehezedő nyomással és az óriási elvárásokkal, de én úgy gondolom, hogy fejben van annyira erős, hogy ezt leküzdje. Márpedig, ha ez így lesz, még Svendsen se fogja tudni megakadályozni a győzelem, netán a győzelmek felé vezető úton...

Andy Murray 2013-ban megcselekedte, amit megkövetelt a haza, megnyerte Wimbledont. Összességében sikeres éve volt, még úgy is, hogy az őszi keménypályás szezonban már nem remekelt. A szeptember közepén megrendezett Davis Kupa-forduló után a hátműtét mellett döntött, így kihagyta az idény utolsó versenyeit, köztük a londoni VB-t is. Decemberben visszatért, de érzésem szerint még kell neki egy kis idő, hogy újra tornákat nyerjen. Holnap kezdődik az Australian Open, ahol nem igazán lehet megjósolni, mire lesz képes. Nehéz sorsolást kapott, de az első két meccse könnyűnek ígérkezik, úgyhogy tartalékolhat a későbbi fordulókra. Én nagyon remélem, hogy rámcáfol, és meglepi a mezőnyt. Melbourne-ben már háromszor döntőzött, és mivel Miamiban készül, a nagy meleghez is hozzá van szokva. Kíváncsi leszek, hogy mire megy majd a Federer-Nadal-Djokovic hármassal szemben, ha eljut odáig. Ki tudja, akár megismétlődhet a wimbledoni csillaghullás is Ausztráliában...

Ha országúti kerékpár, akkor Alberto Contador. Az ő tavalyi teljesítménye hagyott némi kivetnivalót maga után. Versenyt nem nyert, a szakaszgyőzelmekkel is hadilábon állt. Nem tudom, hogy a gyengébb szereplésnek mi lehetett az oka, ő se tudott erre értékelhető magyarázatot adni. A Tour de France igazi csalódás volt számára, hiszen összetettben csak az 4. helyen zárt, pedig sokáig őt tartották a legesélyesebbnek arra, hogy megelőzze Froome-ot. A csapatsikerrel vigasztalódhatott: a Saxo egyre erősebbnek tűnik, sok nagyszerű segítő veszi körül, óriási az összetartás az együttesen belül. Ezez a tényezők mindenképp hozzájárulhatnak ahhoz, hogy idén újra a csúcsra érjen. A Tour után bevállalta a Vueltát is, úgyhogy, ha megint nem jönne össze a francia háromhetesen a győzelem, akkor hazai pályán bebizonyíthatja, hogy nem szabad leírni. Persze, ha lehetne választani, akkor inkább a párizsi Diadalív árnyékában szeretné felemelni a bajnoknak járó trófeát...

Utoljára maradt a snooker és Trump 2013-as vesszőfutása. Neki semmi sem jött össze tavaly, folyamatosan szenvedett, 2 PTC-versenyt leszámítva. Az egyiken lökött egy maximumot, a másikon meg döntőzött, de ennyi. A többi eredményét jobb, ha nem is idézem fel, mert meglehetősen csalódást keltőek. Igaz, hogy sokszor a szerencse sem állt mellé - például a UK Championship nyolcaddöntőjében -, de ezzel nem lehet megmagyarázni a rossz szériát. A minap olvastam a legújabb nyilatkozatát, miszerint ő is szeretné maga mögött hagyni a tavalyi év sikertelenségét és az a célja, hogy a szezon második felében sokkal jobban teljesítsen. Itt az esély, jön a Masters, ahol csak a legjobb nyerhet. Nem lehet hibázni, minden mérkőzés nehéz, minden ellenfelet komolyan kell venni. Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne neki megnyerni ezt a tornát. Meglátjuk...