× Az az igazság, hogy nem volt ötletem, miről írhatnék ide, úgyhogy elkanyarodok az aktualitásoktól, és most azokat a sportolókat fogom bemutatni, akiket az öt főszereplőn kívül támogatok. Nyilván nem ugyanúgy állok hozzájuk, tehát nem kelek fel az éjszaka közepén, hogy megnézzem a versenyeiket, de nagyon tisztelem és szeretem őket, és ha alkalmam nyílik rá, szurkolok nekik. Ők többségben vagy franciák, vagy britek, vagy pedig azokban a sportágakban remekelnek, amiket figyelemmel követek - persze vannak kivételek...

× GRIGOR DIMITROV [tenisz]
Kezdeném a tenisszel, ahol egyből négy kiváló sportolót kell megemlítenem, elsőként Dimitrovot választottam. Ő idén lesz 23 éves, bolgár nemzetiségű, és a legtöbben arról ismerik, hogy Maria Sharapova barátja. Tény, hogy szimpatizálok az orosz teniszezőnővel is, de Grigort még azelőtt kedveltem meg, hogy elkezdtek volna járni. Igazából nem is tudom, mikor figyeltem fel rá, szép lassan belopta magát a szívembe, és elkezdtem követni a karrierjét. Arra emlékszem, hogy Djokovic ellen játszott tavaly a madridi Mastersen egy drámai három szettes mérkőzést, amit végül ő nyert meg, óriásit küzdött a sikerért - már alig tudott menni, de nem adta fel, és ez a mentalitás egyből megfogott. Valószínűleg akkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy rá bizony érdemes odafigyelni. Másfelől pedig a 2013-as brisbane-i tornán, a szezon legelején találkozott Murray-vel a döntőben, ahol ugyan kikapott, de már akkor is szimpatikusnak tartottam. Azt hiszem, ez a legtávolabbi emlékem róla, szóval már elég régóta bérelt helye van a kedvenceim között. Még annak ellenére is, hogy hasonló a stílusa Federeréhez: egykezes fonákot üt, az adogatómozdulata is a svájcira hajaz, de a személyisége szerencsére sokkal pozitívabb, és nekem ez a lényeg. Borzasztóan örültem, amikor megnyerte a stockholmi 250-es versenyt - ráadásul Ferrert múlta felül a fináléban, az volt az első ATP tornagyőzelme. A múlthéten Acapulcóban is ő lett a bajnok, tehát egy szinttel feljebb lépett, hiszen ott már 500 pontért zajlott a küzdelem. Kíváncsi leszek, hogy később nyer-e majd Grand Slameket, mert szerintem van rá reális esélye.

× PIERRE-HUGUES HERBERT [tenisz]
A sportág marad, a szint változik. Herbert ritkán próbál szerencsét az ATP Touron, ő egyelőre a Challenger versenyeken villog. Dimitrovval tulajdonképpen egyidős, de a fiatal francia is lehet még a jövő nagy bajnoka. Rá 2013 novemberében figyeltem fel, méghozzá a párizsi Mastersen, amikor ugyancsak Novak Djokovic-csal játszott egy második fordulós meccset. Neki már nyilván az is kiváló eredmény volt, hogy feljutott a főtáblára, és ha már esélyt kapott, meg is nyerte az első mérkőzését. Pechesen alakult számára a sorsolás, hiszen ezután a feljebb említett szerb klasszis ellen kellett bizonyítania. Mivel Herbert sokaknak ismeretlen volt még akkoriban - ezzül együtt nekem, és a kommentátoroknak is -, egy sima Djokovic-győzelemre lehetett számítani. A francia fiú mindenkit meglepett bátorságával és agresszív játékstílusával, és ugyan nem sikerült megnyernie az első szettet, de nagyon közel járt hozzá - ha jól emlékszem, játszmalabdákig jutott. Ezt követően úgy tűnt, hogy a szerb nehézségek nélkül léphet tovább, de Herbert visszatáncolt a szakadék széléről, és utolsó erejével elvette Djokovic adogatását. A közönség természetesen teljes vállszélességgel mellette állt, és engem is meggyőzött. Ugyan 6-3-ra elvesztette a 2. játszmát és ezzel a meccset is, azóta kisebb túlzással az összes ütését figyelemmel követem, ő is élvezi feltétel nélküli szeretetemet. Néhány héttel ezelőtt például hazai pályán, Quimperben megnyert egy Challenger tornát, ráadásul duplázni tudott, hiszen párosban is bajnok lett jóbarátja, Albano Olivetti oldalán. Remélem, hogy minél hamarabb láthatom őt az ATP-versenyeken, és ha nem is lesz a Grand Slamek legnagyobb sztárja, szép karriert futhat be, mert a játéka megvan hozzá.

× LAURA ROBSON [tenisz]
Harmadikként, ebben a bejegyzésben utolsóként említést teszek egy tehetséges brit hölgyről is. Laura Robson idén lesz 20 éves, Ausztráliában született, legnagyobb sikere eddig az olimpiai ezüstérem vegyespárosban, amit egy bizonyos Andy Murray oldalán szerzett. Akkor még csak 18 volt, de ez a fantasztikus londoni szereplés nagy lökést adott neki, akárcsak Murray-nek. Laura a 2012-es US Openen az előkelő 4. fordulóig menetelt, és ezt a nagyszerű eredményt nem csak a szerencsének köszönhette. A 128 között egy selejtezős amerikait győzött le, ellene még egyértelműen ő volt a favorit, viszont a következő körben a karrierje utolsó versenyét teljesítő Kim Clijsters-szel szemben már nem. Ettől függetlenül csodásan teniszezett és óriásit küzdött a meg megnyeréséért, ami két tiebreakes szettben sikerült is neki. A belga legendát tehát ő búcsúztatta el, ami nem akármilyen fegyvertény. A harmadik körben a 9. kiemelet Li Na volt az ellenfele, és őt is alaposan meglepte, hiszen három játszmában diadalmaskodni tudott. Erre a mérkőzésre nem emlékszem, valószínűleg magyar idő szerint éjjel került rá sor, és őszintén sajnálom, hogy nem láthattam. Robson a 16-os táblán Stosurral már nem bírt, 6-4 6-4-gyel esett ki, de erre a hétre sokáig örömmel gondolhat majd vissza. Tavaly, az Australian Openen is okozott meglepetést, amikor Petra Kvitovát ejtette ki a második fordulóban, de azóta inkább lefelé ível a karrierje és a formája. Folyamatosan lesérül, nem jönnek a győzelmek, de még nagyon fiatal, sok ideje van, véleményem szerint semmi sincs veszve. Biztos vagyok benne, hogy fog tornákat nyerni a WTA Touron, és ha végre sérülésmentes lesz, célba veheti a top 10-et - jelenleg az 54. helyen áll a világranglistán, de volt már 27. is.

A felsorolásnak természetesen még nincs vége, következő alkalommal Ross Hutchinst, Mark Cavendisht és Jack Lisowskit mutatom be Nektek egy hasonló bejegyzés keretein belül.