× Most éppen nyugalom van az 5 kedvenc sportolóm háza táján, leszámítva persze a szülinapos Andy Murray-t, de ez az jelenti, hogy jut időm a lista bővítésére. Ha már valaki elfelejtette volna, számomra kedves, szimpatikus sportembereket sorolok fel, akik ha nem is a szívem legmélyén kaptak helyet, de őszintén szeretem és tisztelem őket. Jenson Button, Dario Cologna és a Tinkoff-Saxo kerékpáros csapat lesznek a bejegyzés főszereplői.

× JENSON BUTTON [formula 1]
Amióta nézek F1-et, Button ott van a mezőnyben, és nekem mindig is szimpatikus versenyző volt. A 2009-es szezonban jött el neki az igazi áttörés, amikor is a Brawn GP pilótájaként 6 futamgyőzelmet jegyzett és megszerezte karrierje első világbajnoki címét. Az újonc csapat tulajdonképpen végig uralta a bajnokságot, így a konstruktőrök között is ők nyertek, csaknem 20 pontos fölénnyel a Red Bull előtt. Sajnáltam, hogy ez a Ross Brawn-féle csoda csak egy évig tartott (a Mercedes felvásárolta az alakulatot), de mégis boldog voltam, hiszen Jenson végre világbajnok lett, abszolút megérdemelten. 2010-ben új korszak kezdődött a sportág történetében, teljesen megváltozott a pontozási rendszer. A címvédő a McLarenhez igazolt, és a másik brit klasszis, Lewis Hamilton csapattársa lett, ami számomra egy álom-párosítás volt. Ebben az évben Button 2 futamon diadalmaskodott, a bajnokágban pedig az előkelő 5. helyet szerezte meg Hamilton mögött (a csapattal másodikok lettek). Bizonyára mindenki emlékszik, hogy ekkor vette kezdetét Vettel uralma, ami egészen mostanáig kitartott... 2011-ben maradt az előző évi felállás és Jenson egy kiváló szezont teljesített, hiszen egészen pontosan háromszor állhatott fel a dobogó legfelső fokára, többek között a magyar nagydíjon is. Összetettben is javítani tudott 2010-hez képest, csak Vettel bizonyult nála jobbnak, de ő több, mint 120 ponttal (a McLaren 2. lett a konstruktőrök versenyében). 2012-ben Button megismételte a bravúros 3 futamgyőzelmet, de volt egy gyengébb sorozata az évad során, ami miatt a bajnokságban 5. lett, akárcsak 2 évvel ezelőtt. Tavaly élőben láthattam őt a Hungaroringen körözni, pont a McLaren boksza felett álltunk, úgyhogy a csapat munkáját is megfigyelhettük. Kedvenc pilótám új társat kapott Sergio Perez személyében, szétrobbantották tehát a sikeres brit duót, aminek egyáltalán nem örültem. Ez az év nem Button remekléséről szólt, sajnos elmaradtak a győzelmek, és az együttes is mélyrepülésbe kezdett, mert Perez sem tudta beváltani a hozzáfűzött reményeket... Idén Jenson a zöldfülű Kevin Magnussen oldalán versenyez, a szezonnyitó ausztál nagydíjon Riccardo büntetése nyomán mindketten dobogóra állhattak, de ezután beleszürkültek a mezőnybe. Remélem, hogy azért még láthatom a 2009-es világbajnok britet ünnepelni.

× DARIO COLOGNA [sífutás]
Colognát kedvenc síugrómmal egyidőben ismertem meg, a 2010-es vancouveri olimpián fedeztem fel magamnak és azóta követem figyelemmel a karrierjét. Ő egy rendkívül szerény svájci srác, nem nagyképűsködik, visszafogottan ünnepli sikereit, egy igazi szerethető figura. Petter Northuggal évek óta nagy csatákat vívnak a világkupában és a Tour de Ski-n, olyanok ők ketten, mint tűz és víz. A félelmetes végsebességéről ismert norvég sokkal vérmesebb, mint Dario, aki legtöbbször az emelkedőkön villog és a hosszútávú versenyek az erősségei. A legendás svájci szurkolók nagyon szeretik Colognát: egyszer olvastam, hogy a szülőfalujában rendeznek egy külön ünnepnapot a részére minden évben, ami bizonyítja, hogy mekkora tisztelet övezi a 28 éves sífutót arrafelé... Halványan emlékszem, amikor 'Super Dario' megnyerte a 15 km-es szabadstílusú versenyszámot Vancouverben, megszerezve ezzel az első olimpiai bajnoki címét. A 2011-2012-es szezon sikerült neki a legjobban, akkor 6 világkupa-győzelmet gyűjtött be. Valódi specialistája az immáron hagyománnyá vált több szakaszos Tour de Ski-nek, amin három alkalommal diadalmaskodott, az utolsó sikerét fel is tudom idézni, akkor már a rajongójaként követtem az eseményeket. Tavaly a Val di Fiemmében megrendezett világbajnokságon nyert egy aranyat a 30 km-es üldözésesben, és egy ezüstöt az 50 km-es távon, amivel egyértelmű olimpiai esélyessé lépett elő. Sajnos a 2013/2014-es évad előtt 3 héttel megsérült, meg kellett műteni, ezért több hónapot ki kellett hagynia és még az ötkarikás játékokon való részvétele is kérdésessé vált egy pillanatra. Távolmaradt kedvenc versenyétől, a Tour de Ski-től is, és csak 2014 elején térhetett vissza, de ez az visszatérés emlékezetesre sikeredett, hiszen 2 svájci bajnoki címet is szerzett, Toblachban pedig 2. helyezett lett egy világkupa-versenyen. Cologna Sochiban folytatta szárnyalását, ahol skiathlonban és a 15 km-es klasszikus stílusú futamon győzedelmeskedett. Az 50 km-es tömegrajtos versenyszámban is ő volt a legnagyobb favorit, de ha jól emlékszem 2 km-rel a cél előtt eltört az egyik léce és jelentős hátrányt szedett össze az élcsoporttal szemben... A következő szezonban remélhetőleg több szerencséje lesz, és szép eredményeket ér majd el a faluni világbajnokságon.

× TINKOFF-SAXO TEAM [országúti kerékpár]
Az az igazság, hogy először külön akartam írni egy-két versenyzőről az orosz bejegyzésű profi kerékpáros csapatból, de rájöttem, hogy ennek nem lenne sok értelme, inkább a nagyszerű csapategységet és csapatszellemet szeretném kiemelni, mert ezek a tényezők szerettették meg velem a Tinkoff-Saxo-t az elsőszámú emberektől kezdve az utolsó segítőkig. Alberto 2011-ben igazolt az akkoriban még dán vezetés alatt álló együttesbe, és egy fölényes Giro-győzelemmel bizonyította, hogy a lehető legjobban döntött. A doppingbotrány ellenére mindenki kitartott mellette, senki sem kérdőjelezte meg az ártatlanságát és miután megszületett a (rossz) döntés, nem a kirúgásán gondolkodtak Riisék, hanem szépen felépítettek köré egy nagyszerű csapatot. A hónapokon keresztül tartó kemény munka meghozta a gyümölcsét, hiszen a 2012-es Vueltán Contador megszerezte karrierje 7. háromhetes sikerét, köszönhetően hűséges társainak, akik utolsó csepp erejejükig segítették őt. Én azt vettem észre az évek során, hogy a Saxo-s fiúk örülnek annak, hogy Albertóért dolgozhatnak, felnéznek rá és tisztelik őt - és ez kölcsönös. Amíg ő az elsőszámú ember az alakulatnál, addig a munkájuk sosem marad eredmény és köszönet nélkül. Példáként felhozhatnám a 2013-as Critérium du Dauphiné-t, amikor Contador lemondott a jobb összetettbeli helyezéséről és inkább hátramaradt Michael Rogershez, hogy az ausztrálnak meglegyen a dobogó... Amikor pedig lehetőséget kapnak arra, hogy megmutassák, ők mit tudnak a 'főnök' távollétében, kiváló teljesítményt nyújtanak: elég csak visszagondolni a 2013-as Amstel Gold Race-re, amit Roman Kreuziger nyert meg, vagy a tavalyi Vueltára, ahol Nicholas Roche (összetettben 5. lett) és Michael Morkov is szakaszgyőzelmet ünnepelhetett. Említést érdemel még a fiatal Rafal Majka is, aki a háromhetes versenyeken folyamatosan harcban van a legjobb 25 év alatti kerekesnek járó trikóért/díjért. Szerintem belőle később még nagy bajnok válhat... Ha már az elején szóba hoztam a csapatszellemet, a legszebb emlékem az róluk, amikor a 2013-as Tour de France-on a 13. szakaszon több, mint 1 perces különbséget harcoltak ki a főmezőnnyel szemben, ahol Froome is tekert. Kitartásuk és eltökéltségük a szökés sikerességéhez vezetett, és ami legfontosabb; mindezt úgy érték el, hogy a csoportból senki sem akart nekik segíteni. Nem csoda, hogy később ők nyerték a csapatversenyt... Sok szerencsét a Tour-on, fiúk! GO SAXO!

× Szóval, közel két hét elteltével folytatnám pártfogoltjaim listáját. Nem fontossági sorrendben haladok, hanem sportáganként, és azokat veszem előre, amikkel a sportblogban is foglalkozom. A második részben maradok még az 5 kiemelt sportágnál. Momentán nem tudom, mennyi ilyen típusú bejegyzés lesz, mindig írok majd egyet, ha nincs jobb témám, mert a lista nagyon hosszú. Még akkor is, ha csak azokat a sportolókat mutatom be, akikről össze tudok hozni egy épkézláb bekezdést, és nem csak egyszerűen szimpatikusak.

× ROSS HUTCHINS [tenisz]
Hutchins története egészen 2012 decemberéig nyúlik vissza. Azelőtt csak azt tudtam róla, hogy egy kiváló brit párosteniszező, aki Colin Fleminggel az oldalán a világ élvonalába tartozik és szép eredményeket ér el. Szóval, nehéz ezt felidézni, de pontosan emlékszem, amikor olvastam, hogy rákot diagnosztizáltak nála. Kisebb sokkot kaptam, és gyorsan utánnaolvastam, hogy az úgynevezett Hodgkins limfóma gyógyítható-e, és hogy Rossnak mennyi esélye van teljesen felépülni. Némileg megnyugodtam, amikor láttam, hogy ez a betegség korai fázisban kikezelhető, és Hutchins akár folytathatja is a karrierjét. Dehát a rák az mégiscsak rák, úgyhogy agóódtam, mi lesz vele, mert rendkívül szimpatikus embernek tartottam már akkor is... Természetesen Murrayhez az elsők között jutott el a hír, lévén ők ketten nagyon jó baráti viszonyban vannak. Andy a 2013-as szezon legelén aratott brisbane-i tornagyőzelmét könnyek között ajánlotta Hutchinsnak, és akkor éreztem csak át igazán, hogy mennyire komoly ez az ügy... Ross, ha jól emlékszem egy tucat kemoterápiás kezelésen vett részt, de mindvégig pozitívan állt a betegségéhez, egy pillanatra sem ingott meg. A júniusi queensi tornán, a férfi egyes döntő után rendeztek egy jótékonysági mérkőzést, ahol már ő is pályára lépett és ami a legfontosabb, mosolygott. Ezután következett Wimbledon és Murray fantasztikus menetelése, Hutchins pedig barátja minden meccsét a nézőtérről szurkolta végig. A győzelem mellett akadt más ok is az ünneplésre, hiszen sikeres volt a kemo és az orvosok gyógyultnak nyilvánították... Ross a 2014-es Australian Openen már versenyzőként vett részt, minden visszaállt a régi kerékvágásba, Colin Fleming visszakapta párospartnerét és újra együtt járják a világot, én pedig minden mérkőzésüket figyelemmel követem. Minden tiszteletem az övé.

× MARK CAVENDISH [országúti kerékpár]
Váltsunk kicsit vidámabb és kevésbé drámai témára, Mark Cavendish következik. Róla tudni kell, hogy az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb sprintere, és ebben a műfajban ő az abszolút kedvencem. Összesen 111 szakaszgyőzelme van, 2011-ben megnyerte az országúti világbajnokságot. A sportág egyik legmegosztóbb figurája. Ám azt senki sem vitathatja, hogy óriási sportember. Örökké mosolyog, dicséri csapattársai munkáját, elismeri a saját hibáit és nyilatkozatok közben nem lehet lelőni, annyit beszél. Cav a perfekcionizmus megtestesítője, ha létezik ilyen. Ha tudom, hogy ott van a mezőnyben, akkor mindig szurkolok neki, nem számít, melyik csapatban van éppen. Emlékszem, hogy amikor megismertem, akkor még Columbiás volt, de ez az együttes megszűnt, ezért a Sky-hoz igazolt. Egy ideig jól is érezte magát ott, jöttek is az eredmények, de elkezdte zavarni az, hogy sokkal több figyelmet fordítanak a többnapos versenyek összetettjében érdekelt kerekesekre - gondolok itt például Wigginsre vagy Froome-ra. Emiatt tavaly úgy döntött, hogy az Omega Pharma-Quickstephez szerződik, és mint később kiderült, ez nagyszerű lépés volt a részéről. A belga bejegyzésű alakulatnál megkapja azt a figyelmet, amit a Sky-nál nem kapott meg és emellett világklasszis segítői vannak - például Renshaw (korábbi csapattársa) és Petacchi. Idén egyértelműen a Tour de France-ra készül, hiszen a legendás francia háromhetes az Egyesült Királyságban rajtol és a harmadik szakasz befutója azon az utcán lesz, ahol az édesanyja lakik. Egy biztos, mindent meg fog tenni a győzelemért hazai közönség előtt, és ha ez sikerül, akár a sárga trikót is viselheti majd.

× JACK LISOWSKI [snooker]
Utolsóként ebben a cikkben Judd egyik legjobb barátját, Jack Lisowskit szeretném megismertetni Veletek. Ő '91-es születésű, tehát 2 évvel fiatalabb Trumpnál, és ha fejben beérik, fantasztikus sikereket érhet el a snookerben, a nagy áttörés viszont még nem jött el a karrierjében. Néha-néha megvillan, és ha elkapja a fonalat, vagy jó napot fog ki, csodákra képes. Tornát sajnos még nem nyert, de döntőban járt már, méghozzá kétszer is PTC versenyeken. 2012-ben nagyon közel volt a győzelemhez, csak döntő frame-ben kapott ki Stephen Maguire-től. Pontszerzőkről a legjobb eredménye egy nagyeddöntő tavalyról, a China Openről, ahol Shaun Murphy győzte le 5-4-re. 2012 novemberében lökött egy maximum breaket, amire méltán büszke lehet. Lisowskinak Trump ellen kiváló mérlege van, hiszen eddig négyszer találkoztak, és ebből három alkalommal ő bizonyult jobbnak, bár ezek nem voltak olyan borzasztóan fontos meccsek. A legemlékezetesebb pillanatuk a 2012-es Antwerp Openről származik, amikor a mérkőzés eleji kézfogást 'ellazázták', és nemes egyszerűséggel lepacsiztak. Imádtam azt a jelenetet, és emiatt még azt is megbocsátottam neki, hogy 4-2-vel búcsúztatta Juddot... Kíváncsi vagyok, hogy Jack mire megy majd a profik között, és hogy követi-e barátját a sikerek terén. Látok benne fantáziát, a megfelelő tudás ott van a kezében, csak kicsit kiegyensúlyozottaban kellene teljesítenie a touron, amihez elengedhetetlen a mentális felkészültség és a rengeteg gyakorlás.

A harmadik részt is érdemes lesz elolvasni, hiszen biztosan írok majd Jenson Buttonról, Dario Colognáról és a Tinkoff-Saxo kerékpáros csapatról.

× Az az igazság, hogy nem volt ötletem, miről írhatnék ide, úgyhogy elkanyarodok az aktualitásoktól, és most azokat a sportolókat fogom bemutatni, akiket az öt főszereplőn kívül támogatok. Nyilván nem ugyanúgy állok hozzájuk, tehát nem kelek fel az éjszaka közepén, hogy megnézzem a versenyeiket, de nagyon tisztelem és szeretem őket, és ha alkalmam nyílik rá, szurkolok nekik. Ők többségben vagy franciák, vagy britek, vagy pedig azokban a sportágakban remekelnek, amiket figyelemmel követek - persze vannak kivételek...

× GRIGOR DIMITROV [tenisz]
Kezdeném a tenisszel, ahol egyből négy kiváló sportolót kell megemlítenem, elsőként Dimitrovot választottam. Ő idén lesz 23 éves, bolgár nemzetiségű, és a legtöbben arról ismerik, hogy Maria Sharapova barátja. Tény, hogy szimpatizálok az orosz teniszezőnővel is, de Grigort még azelőtt kedveltem meg, hogy elkezdtek volna járni. Igazából nem is tudom, mikor figyeltem fel rá, szép lassan belopta magát a szívembe, és elkezdtem követni a karrierjét. Arra emlékszem, hogy Djokovic ellen játszott tavaly a madridi Mastersen egy drámai három szettes mérkőzést, amit végül ő nyert meg, óriásit küzdött a sikerért - már alig tudott menni, de nem adta fel, és ez a mentalitás egyből megfogott. Valószínűleg akkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy rá bizony érdemes odafigyelni. Másfelől pedig a 2013-as brisbane-i tornán, a szezon legelején találkozott Murray-vel a döntőben, ahol ugyan kikapott, de már akkor is szimpatikusnak tartottam. Azt hiszem, ez a legtávolabbi emlékem róla, szóval már elég régóta bérelt helye van a kedvenceim között. Még annak ellenére is, hogy hasonló a stílusa Federeréhez: egykezes fonákot üt, az adogatómozdulata is a svájcira hajaz, de a személyisége szerencsére sokkal pozitívabb, és nekem ez a lényeg. Borzasztóan örültem, amikor megnyerte a stockholmi 250-es versenyt - ráadásul Ferrert múlta felül a fináléban, az volt az első ATP tornagyőzelme. A múlthéten Acapulcóban is ő lett a bajnok, tehát egy szinttel feljebb lépett, hiszen ott már 500 pontért zajlott a küzdelem. Kíváncsi leszek, hogy később nyer-e majd Grand Slameket, mert szerintem van rá reális esélye.

× PIERRE-HUGUES HERBERT [tenisz]
A sportág marad, a szint változik. Herbert ritkán próbál szerencsét az ATP Touron, ő egyelőre a Challenger versenyeken villog. Dimitrovval tulajdonképpen egyidős, de a fiatal francia is lehet még a jövő nagy bajnoka. Rá 2013 novemberében figyeltem fel, méghozzá a párizsi Mastersen, amikor ugyancsak Novak Djokovic-csal játszott egy második fordulós meccset. Neki már nyilván az is kiváló eredmény volt, hogy feljutott a főtáblára, és ha már esélyt kapott, meg is nyerte az első mérkőzését. Pechesen alakult számára a sorsolás, hiszen ezután a feljebb említett szerb klasszis ellen kellett bizonyítania. Mivel Herbert sokaknak ismeretlen volt még akkoriban - ezzül együtt nekem, és a kommentátoroknak is -, egy sima Djokovic-győzelemre lehetett számítani. A francia fiú mindenkit meglepett bátorságával és agresszív játékstílusával, és ugyan nem sikerült megnyernie az első szettet, de nagyon közel járt hozzá - ha jól emlékszem, játszmalabdákig jutott. Ezt követően úgy tűnt, hogy a szerb nehézségek nélkül léphet tovább, de Herbert visszatáncolt a szakadék széléről, és utolsó erejével elvette Djokovic adogatását. A közönség természetesen teljes vállszélességgel mellette állt, és engem is meggyőzött. Ugyan 6-3-ra elvesztette a 2. játszmát és ezzel a meccset is, azóta kisebb túlzással az összes ütését figyelemmel követem, ő is élvezi feltétel nélküli szeretetemet. Néhány héttel ezelőtt például hazai pályán, Quimperben megnyert egy Challenger tornát, ráadásul duplázni tudott, hiszen párosban is bajnok lett jóbarátja, Albano Olivetti oldalán. Remélem, hogy minél hamarabb láthatom őt az ATP-versenyeken, és ha nem is lesz a Grand Slamek legnagyobb sztárja, szép karriert futhat be, mert a játéka megvan hozzá.

× LAURA ROBSON [tenisz]
Harmadikként, ebben a bejegyzésben utolsóként említést teszek egy tehetséges brit hölgyről is. Laura Robson idén lesz 20 éves, Ausztráliában született, legnagyobb sikere eddig az olimpiai ezüstérem vegyespárosban, amit egy bizonyos Andy Murray oldalán szerzett. Akkor még csak 18 volt, de ez a fantasztikus londoni szereplés nagy lökést adott neki, akárcsak Murray-nek. Laura a 2012-es US Openen az előkelő 4. fordulóig menetelt, és ezt a nagyszerű eredményt nem csak a szerencsének köszönhette. A 128 között egy selejtezős amerikait győzött le, ellene még egyértelműen ő volt a favorit, viszont a következő körben a karrierje utolsó versenyét teljesítő Kim Clijsters-szel szemben már nem. Ettől függetlenül csodásan teniszezett és óriásit küzdött a meg megnyeréséért, ami két tiebreakes szettben sikerült is neki. A belga legendát tehát ő búcsúztatta el, ami nem akármilyen fegyvertény. A harmadik körben a 9. kiemelet Li Na volt az ellenfele, és őt is alaposan meglepte, hiszen három játszmában diadalmaskodni tudott. Erre a mérkőzésre nem emlékszem, valószínűleg magyar idő szerint éjjel került rá sor, és őszintén sajnálom, hogy nem láthattam. Robson a 16-os táblán Stosurral már nem bírt, 6-4 6-4-gyel esett ki, de erre a hétre sokáig örömmel gondolhat majd vissza. Tavaly, az Australian Openen is okozott meglepetést, amikor Petra Kvitovát ejtette ki a második fordulóban, de azóta inkább lefelé ível a karrierje és a formája. Folyamatosan lesérül, nem jönnek a győzelmek, de még nagyon fiatal, sok ideje van, véleményem szerint semmi sincs veszve. Biztos vagyok benne, hogy fog tornákat nyerni a WTA Touron, és ha végre sérülésmentes lesz, célba veheti a top 10-et - jelenleg az 54. helyen áll a világranglistán, de volt már 27. is.

A felsorolásnak természetesen még nincs vége, következő alkalommal Ross Hutchinst, Mark Cavendisht és Jack Lisowskit mutatom be Nektek egy hasonló bejegyzés keretein belül.