× Ennél csak jobb lehet jövőre, gondolhatják a teniszrajongók az idei csonka és bizarr világbajnokság után. Végtelenül - írhatnám úgy is, hogy fájóan - sima mérkőzések, visszalépések és egy elméleti álomdöntő, amiből később nem lett valóság. A győztes személye ugyan egyáltalán nem meglepő, sőt, még talán az elődöntők mezőnye se volt az, az előzményeket figyelembe véve, de bőven maradhatott bennünk hiányérzet és jónéhány megválaszolatlan kérdés is, amire leginkább sose kapunk választ.

× ATP WORLD TOUR FINALS 2014 - TOO TIRED TO FIGHT?
Nos, igencsak furcsa dolgok történtek idén a londoni szezonzárón, ezekről szeretnék Nektek beszámolni. Részben a személyes élményeimből merítek, részben pedig abból a csalódásból, amit okozott ez a világbajnokság, úgy össznépileg. Őszinte leszek, ennél gyengébb tornát/versenyt aligha láttam azalatt az 5 év alatt, mióta követem a sporteseményeket. Mondom ezt úgy, hogy a World Tour Finals-en csak és kizárólag az év legjobb játékosai vehettek részt, és szerintem pont ez a legszomorúbb az egészben. Példaként felhoznám a snooker London Masterst, ahol a top 16 alkotja a mezőnyt: igen, néhanapján ott is előfordul egy-egy 'whitewash', vagyis teljes alázás, de egyáltalán nem jellemző. Tényleg elkeserítő volt végignézni azt a sok 6/0-ás játszmát - bagelt, ahogy az angol mondja - az idei VB-n, főleg, hogy ezeket élvonalbeli teniszezők és korábbi Grand Slam-bajnokok szenvedték el, nem pedig selejtezőből feljutott zöldfülűek. Egy ilyen tornától, amit néhanapján 5. GS-ként is emlegetnek,  idegörlő és végletekig kiélezett háromszettes csatákat remél minden szurkoló, még a csoportkörökben is. A szervezésre nem lehet panasz, a britek nagyon tudják, hogy kell jó show-t csinálni, de ezalkalommal a játékosok talán túl fáradtak voltak az ilyen óriási küzdelmekhez. Erre a legjobb példa pont Murray, akinek keményen meg kellett dolgoznia a kvalifikációért, majd csalódást keltően szerepelt hazai közönség előtt (erről bővebben a sportblogban). Hiába agyal az ember a miérteken, egyszerűen nem lehet mással magyarázni az idei 'final beatdown'-t, csak a kimerültséggel... Nézzük sorra: az A csoport Novak Djokovic-ról szólt, aki mindössze 9 game-et bukott el 3 meccs alatt és abszolút megérdemelten végzett az 1. helyen. 

A B jelű négyes hozott picit több izgalmat, révén, hogy Nishikori egyből a nyitónapon megverte Andy-t és felborította a papírformát. Milos Raonic az utolsó csoportkör előtt sérülés miatt visszalépett, így David Ferrer mérkőzött a japánnal (ez volt az első háromszettes mérkőzés). Federernek sem kellett megizzadni a továbbjutásért, mivel a Murray elleni találkozó egy pillanatig sem volt szoros, a várakozásokkal ellentétben. Talán még sosem láttam ennyire elbizonytalanodni a skótot, szinte megsemmisítette őt a svájci klasszis, aki aztán később elég érdekes helyzetet generált... Az elődöntőkre nem igazán lehet panasz, leszámítva azt a 6/0-ás borzalmat, ami a Djokovic-Nishikori összecsapáson következett be, ráadásul a döntő játszmában. A kis japán azért derekasan küzdött, ő volt az első és egyben az utolsó is, aki úgy-ahogy meg tudta szorongatni a világelsőt. A másik, csupa svájci ütközetet nyugodtan nevezhetjük a VB-meccsének is, hiszen a 3. szett rövidítésében dőlt csak el, sajnos Federer javára. Miért sajnos? Nem, nem azért, mert nem kedvelem őt, vagy ilyesmi, hanem azért, mert szerencsétlen Wawrinka ha valahogy értékesítette volna az egyik mérkőzéslabdáját (4 lehetősége is adódott a befejezésre), láthattunk volna egy egész jó kis finálét az O2 arénában. Így pedig nemhogy egész jó kis finálét nem láttunk, hanem semmilyet sem. 

Történt ugyanis, hogy vasárnap kettőkor Roger Federer nem jelent meg a hivatalos edzésen és ez lavinát indított el a helyszíni szakértők körében. Talán sérült? Netalántán vissza fog lépni? És milyen igazuk volt! A páros döntő után jött a bejentés: a tizennyolcszoros GS-győztes melegítőben és kötött pulcsiban jelent meg az arénában és tájékoztatta a közönséget arról, hogy itt bizony semmiféle álomfinálé nem lesz. Hátfájdalomra és fáradtságra panaszkodva visszalépett a helyszíni szurkolók, illetve az igazi teniszrajongók legnagyobb bánatára. Oké, hazudnék, ha azt mondanám, hogy el voltam kenődve a hír hallattán. Legfőképp az vidított fel, hogy a döntő helyett két nagyszerű bemutatómeccset rendeztek Murray főszereplésével. Először Djokovic-csal játszottak le egy 8 megnyert game-ig tartó szettet, majd jöhetett az önfeledt szórakozás: Andy John McEnroe oldalán állt ki a Henman-Cash duó ellen. Kárpótolt-e engem ez a program? Azt kell mondjam, igen. Persze, szívesen megnéztem volna azt az álomdöntőt, félreértés ne essék... És hogy Federer tulajdonképpen miért nem állt ki Djokovic ellen? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az a hőn áhitott Davis Kupa most fontosabb volt neki, mint a világbajnoki trófea. Nem akarta cserben hagyni hazáját, ennyi az egész. Azt azért látni kell, hogyha ő nincs a csapatban, akkor a Wawrinka-Chiudinelli kettős kevés lesz a Tsongával, Monfilsszal és/vagy Gasquet-val felálló franciákkal szemben...

Minden további - Murray szereplése, személyes élmények - a következő sportblogbejegyzésben!