Sports Fanatic Sportblog
navigation

SPORTS FANATIC SPORTBLOG
Üdv, kedves idegen, sok szeretettel köszöntelek a Sports Fanatic Sportblogon! Ha te is rajongásig szereted a snookert, a teniszt, a kerékpározást, a síugrást, netán a biatlont, akkor a legjobb helyen jársz, hisz itt ezekkel a sportágakkal kapcsolatos cikkeket olvashatsz a főoldalon és a Sportblog hasábjain egyaránt. Emellett pedig közelebbről is megismerkedhetsz kedvenc sportolóimmal, eme szerény blog ihletőivel. Remélem, jössz máskor is! Kellemes időtöltést!

INFORMÁCIÓK
ajánlott felbontás | 1920 x 1080
ajánlott böngésző | chrome, 80%

 
Chatbox

 
articles

SPORTBLOG AJÁNLÓ

  2020. 09. 06. Hard reset
  2020. 04. 06. Shocked but not surprised
  2020. 01. 04. A long time coming
  2019. 09. 04. Brothers in arms
  2019. 05. 11. Make snooker great again

 
schedule

Kedvet kaptál, de nem tudod, mikor és hol tudod nézni a tévében? Kíváncsi vagy, mikor láthatod újra kedvenceidet és a jelenkor legnagyobb sztárjait? Itt egy kis segítség a sportszerető közönség számára! Összeállítottam egy hetente frissített, egyszerű versenynaptárat a blogon tárgyalt öt kiemelt sportággal, hogy ezentúl senki ne maradjon le a történelmi pillanatokról. Jó szurkolást mindenkinek!

SNOOKER
dátum esemény közvetítés
nov. 16-22. Northern Ireland Open Eurosport
11.23.-12.06. UK Championship Eurosport

TENISZ
dátum esemény közvetítés
nov. 15-22. ATP Finals Eurosport

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁR

nincs aktuális esemény

SÍUGRÁS

nincs aktuális esemény

BIATHLON

nincs aktuális esemény

*élő tv-közvetítés Magyarországról nem elérhető

 
tweets

 
Trophies

ELITE SITES
 
infobox
Szerkesztő bettina.
Elérhetőség email
Nyitás 2013. július 17.
Tárhely G-Portál
Kategória   sport
Facebook Sports Fanatic
Köszönet LindaDesign
 
crowd
Indulás: 2013-07-17
 

 

 

 

 
Homepage

Grand Départ 2017

2017.07.06. 14:17, bettina.
Düsseldorf memories

× Évek óta kerestem a lehetőséget arra, hogy legalább egyszer élőben, verseny közben lássam Contadort. Mivel eredetileg úgy tervezte, 2016-ban visszavonul, egyre égetőbbé vált a helyzet és onnantól kezdve nem telt el úgy nap, hogy ne agyaltam volna azon, hogy hol, mikor és kivel valósítom meg a régóta forralt tervemet. Nem vehettem többé biztosra, hogy a következő évben még láthatom, úgyhogy a tettek mezejére léptem: szüleim folyamatos győzködése mellett megpróbáltam úgy szervezni a családi nyaralást, hogy egyik nap útba ejthessünk egy Tour-szakaszt. Ez tavaly kishíján össze is jött, de mostmár áldom az eget, hogy nem találtunk szállást. Amint bejelentették, hogy idén Düsseldorfban lesz a rajt, egyből elkezdtem kombinálni, hiszen van nekem egy aranyszívű barátnőm, akinek történetesen német vér is csörgedezik az ereiben...

Július 6-a, csütörtök van, javában zajlik az idei Tour de France 6. szakasza. Már három napja itthonról szurkolok, de még mindig a düsseldorfi rajt hatása alatt vagyok, szépen lassan dolgozom csak fel az ott láttottakat. Rengetegszer elképzeltem már, hogy több száz lelkes szurkoló társaságában feszülten várakozom az út szélén és egyszer csak elhalad mellettünk a mezőny, miközben én megpróbálom kiszúrni Contadort a versenyzők tengerében. Mostanra ez az elképzelt jelenet emlékké lett, ráadásul többször is átélhettem - igaz, más és más minőségben. Aki különösebben nem rajong senkiért és semmiért, annak úgy tűnhet, túlmisztifikálom ezt az egészet. De nekem ez valóban sokat jelentett. Szombaton alsó hangon 4 órát álldogálltam a hidegben és az esőben egy kordon tövében, csakhogy végre egyszer megpillantsam a kedvencemet, aki az utolsók között rajtolt az időfutamon. Higgyétek el, bármi más okból aligha vártam volna ennyit ilyen időben. De azt a 3 másodpercet, amíg a szemeim előtt tekert, nem cserélném el semmiért. Ülhettem volna otthon a kényelmes fotelben, jégkrémmmel a kezemben és még akkor többet is látok magából, a versenyből. De nem ezért mentem oda, hanem a Tour-élményért. Azért, hogy élőben is megtapasztalhassam azt a hangulatot, amit csak félmillió kerékpárszurkoló teremthet. Merhogy nyilván nem egyedül álldogálltam az esőben akkor és ott, Düsseldorfban. 

Na, de kanyarodjunk kicsit vissza az előzményekhez. Nagyjából 7 éve élek-halok a sportokért. Sosem tettem fontossági sorrendet a kedvenceim között, de rájöttem valamire az utóbbi néhány év során: a kerékpársport különleges helyet foglal a szívemben. A legjelentéktelenebb versenyeket is képes vagyok megnézni, amikor pedig a legfontosabb eseményekre kerül sor (háromhetesek és klasszikus egynaposok), egyetlen másodpercről sem szeretnék lemaradni. Ez a fene nagy rajongásom egyrészt köszönhető a magyar Eurosportos kommentátoroknak - szerencsém volt még a legendás Sipi-Jenci párost is hallgatni -, másrészt Alberto Contadornak, a versenyzőnek és a magánembernek, egyaránt. Az első emlékeim a 2010-es Tour de France-ról származnak, igaz, csak a 2011-es Giro d'Italián lángolt fel bennem igazán a szurkolói öntudat. Őszintén sajnálom, hogy nem előbb ismertem meg őt, mert így lemaradtam első komoly sikereiről és arról, ahogyan berobbant az élmezőnybe. De kiindulva abból, mennyit aggódtam érte például 2014-ben, amikor elrepedt a sípcsontja (a bukása és feladása után napokig random módon sírógörcsök törtek rám), a lelkemnek mindenképp jobb, hogy 2004-ben még boldog gyermekkoromat éltem és még csak azt sem tudtam, hogy a világon van. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy én már évek óta elkötelezett rajongója voltam akkor, amikor tudomást szereztem arról, pontosan min ment keresztül 13 évvel ezelőtt: egy spanyol versenyen stroke következtében esett össze, azonnal meg kellett műteni. Egyáltalán nem volt biztos, hogy még valaha kerékpárra ülhet. A kórházi ágyon fogalmazta meg először mottóját: Querer es poder, azaz ahol van akarat, ott van erő is. 2005. januári sikeres visszatérése óta ezzel a felfogással versenyez, amivel világszerte több millió kerékpárszurkolót állított maga mögé. 

Végtelen alázata, a sportág iránti szeretete, küzdeni tudása, mentális ereje és kisugárzása csupán hab a tortán. Ezeknek a tényezőknek is komoly szerepe van abban, hogy ennyien hisznek benne a mai napig, pedig már vitathatatlanul túl van karrierje zenitjén. Alberto Contador személye garancia a váratlan fordulatokra (lásd, például 2012 - Fuente Dé, 2016 - Formigal, 2017 - Párizs-Nizza utolsó szakasza). Ha valakire, rá abszolút nem jellemző, hogy beálljon a sorba és megelégedjen a második hellyel. Dupla vagy semmit játszik. Ha a lábai nem bírják, a szíve viszi előre. Kiváló példa erre a tavalyi Tour 9. szakasza, amikor 2 bukás után, lázas betegen még megpróbálta meglepni az ellenfeleit. Mert addig nem nyugodott, míg legalább meg nem próbálta. 2014-ben törött sípcsonttal tekert fel egy első kategóriás emelkedőre, amivel kapcsolatban később azt nyilatkozta, hogy abban a pillanatban, amikor eldöntötte, hogy feladja, a térde nem fájt, de a szíve igen... Majd napra pontosan 2 hónappal később megnyerte hazája körversenyét, a Vueltát. Szóval, ha valaki azt kérdezi, miért szeretem és miért jelent annyit a puszta látványa számomra, válogathat a felsoroltakból, hozzátéve, hogy még napokig sorolhatnám az okokat. Legyen elég ennyi. Azokat pedig, akik anélkül ítélik meg vagy skatulyázzák be, hogy ismernék a múltját és az emberi értékeit, csak sajnálni tudom. Én, mindenesetre mellette állok és remélem, hogy még sokáig láthatom őt versenyezni azzal a széles mosollyal az arcán.

A bevezetőben említettem, hogy a szüleimet minden próbálkozásom ellenére sem sikerült meggyőznöm, hogy a Tour de France-ra igenis érdemes legalább egyszer ellátogatni. Ők, ahogyan a legtöbb laikus, úgy gondolták és azzal érveltek, hogy teljesen felesleges olyan messze menni azért, hogy aztán a mezőny néhány szempillantás alatt elhúzzon előttünk. Ezzel nagyjából egyet is értettem, de én sosem egy sprintbefutóra vágytam, hanem arra, hogy mondjuk egy jóféle hegyi szakaszon az út széléről szurkolhassak Contadorért. Ahogy korábban írtam, a tavalyi Tourt kénytelen volt feladni. Nos, ez egészen pontosan az andorrai szakasz közben történt, ahol ráadásul a célban jégeső fogadta a versenyzőket és keserítette meg a helyszínen szurkolók helyzetét. És igen, ez volt az a szakasz, amit szerettem volna a nyaralás alkalmával megcélozni, szóval duplán örülök, hogy nem sikerült... Ősszel hirdették ki a 2017-es Tour de France útvonalát és a düsseldorfi rajt kapcsán felvetődött bennem, hogy mivel legjobb barátnőm, Maria német gyökerekkel is rendelkezik, minden bizonnyal akad majd egy rokona, aki a közelben lakik. Nem tévedtem, így miután - számomra meglepő módon - első hallásra beleegyezett abba, hogy eljön velem, elkezdtük megszervezni a németországi kiruccanást. Tavasszal vált biztossá, hogy ingyen szállásunk lesz egy Düsseldorf melletti településen, Maria egyik nagynénje jóvoltából, aki mint kiderült, hozzám hasonlóan a sportok megszállottja. Utólag ki merem jelenteni, hogy ennél jobb helyünk nem is lehetett volna. Június 30-án utaztunk, addigra természetesen mindent a lehető legalaposabban elterveztem. Átbújtam az összes a tájékoztatótót, térképet, útvonalat, ám mégis aggódtam amiatt, hogy mennyit fogok látni az eseményekből és hogy eltévedünk a városban. De ezek a félelmeim, főleg az utóbbi, alaptalanok voltak.

Szombaton egy óra körül érkeztünk a start helyszínére, hogy láthassuk a karnevál hangulatban elhaladó karavánt, amit nem véletlenül ajánlottak olyan sokan azok közül, akik már jártak a Touron. Minden tökéletesen ki volt táblázva, követtük a tömeget, ám körülbelül egy kilométer megtétele után arra lettünk figyelmesek, hogy egyre többen jönnek visszafelé. Kíváncsiak voltunk, honnan özönlenek ennyien, így inkább nem fordultunk vissza. Végül kiderült, hogy a csapatbuszok parkolója felé vezetett az út, szóval egyáltalán nem bántam, hogy elsétáltunk idáig, bár a Treknél akkor még nem volt mozgolódás... A startrámpától kb. 25 méterre vártuk a karavánt, ami tényleg fantasztikus élmény még az abszolút laikus nézők számára is. Az összes szponzor felvonul egy-egy felcicomázott járgánnyal és mindenféle szuvenírekkel halmozzák el a rajongókat. Mi is zsákmányoltunk néhány relikviát, így például egy Skodás sapkát, egy csomag Haribót, egy eső ellen védő nyeregsapkát (amire rájöttünk, mire való...), egy Mickey Mouse-os képregényt, meg egy fél literes Vittelt. Ha már Vittel, ugye ez egy francia vízmárka és amellett, hogy frissítőt osztogattak, meg is locsoltak minket, ami 35 fokban lehet, hogy jól esik, de 15 fokban már kevésbé. Szerencsére volt rajtunk esőkabát. Negyed négykor rajtolt az első versenyző, addig pedig kényelmesen átsétáltunk a célegyenesbe (Rotterdamer Straße).

Egészen pontosan a célvonal után 50 méterrel találtam magamnak egy helyet, közel a pódiumhoz: a bal oldalamon egy olasz házaspár állt, tőlem jobbra pedig walesi szurkolók táboroztak le, akik persze teli torokból üvöltöttek Geraint Thomas szakaszgyőzelme okán (40-50 év közötti hölgyekről van szó, az egyiknek Luke Rowe volt a háttérképe). Ahogyan teltek-múltak az órák, egyre jobban rákezdett az eső, így mire a legjobbak érkeztek, rendkívül veszélyessé váltak a városi, olajfoltos utcák, legfőképpen a kanyarok. Sajnos történt néhány súlyosabb bukás is: Alejandro Valverdének (törött térdkalács) és Ion Izaguirrének (csigolyatörés) rögtön az első nap fel kellett adnia a versenyt. Nem csoda, hogy ezek után - a szó legszorosabb értelmében - rettegtem, hogy mi lesz majd Contadorral. Konkrétan végigremegtem a menetét. 17 perc környékére saccoltam a többiek eredményei alapján, amivel nem lőttem mellé, hiszen végül 16:58-at tekert. Ezzel az idővel teljes mértékig elégedett voltam mindaddig, amíg Chris Froome be nem érkezett. Ő ugyanis kockáztatott és végülis bejött neki, ezzel szerzett magának 42 másodperc előnyt a riválisokkal szemben. Nem kevés, de nem is olyan sok, hogy azt mondjam, megérte volna Contadornak is - divatosan szólva - fullgázon menni. Egy esetleges sérülést nehezebben tudott volna kozmetikázni, mint 42 másodperc hátrányt...

Vasárnap, az első 'normál' szakaszon szerettem volna megnézni a teljes startlista-aláírást, de kicsit késve érkeztünk és, vagy lemaradtunk Contadorról, vagy csak simán elslisszolt, miközben a helyi versenyzőket interjúztatták. Mindenesetre nem láttuk. Ezután úgy terveztem, hogy amint ellövik a neutrál rajtot, visszasétálunk a metróhoz és leszállunk egy olyan helyen, ahol a nap folyamán kétszer is elhalad a mezőny. Ez úgy-ahogy sikerült is, bár a rajt és az első elhaladás alkalmával nem álltunk túl jó helyen, úgyhogy csak reménykedni tudtam abban, hogy a második áthaladásra jobb rálátásunk lesz. A Jülicher Straße és a Roßstraße sarkán még nem alakult ki akkora tömeg, amikor odaértünk, így közvetlenül az út mellé sikerült pozícionálni magunkat. A felfokozódó tapsból és az egyre hangosabb morajlásból sejtettük, hogy közelít a mezőny. Mivel egy viszonylag éles kanyar bejáratánál várakoztunk, nem érkeztek olyan tempóval a kerékpárosok, hogy ne tudjuk kivenni az arcokat. Körülbelül fél méterre tőlünk haladt el a nagyjából 200 fős boly, szóval, ha mondjuk kitettem volna a kezem, tömegbalesetet idézhettem volna elő. Nem is mertem túlságosan behajolni. A csapatok jól elkülöníthető módon követték egymást, így tisztán láttam a Trekeseket is, akik Contadorra vigyáztak. Fotókat, videókat nem készítettem erről a napról, a maga valójában szeretettem volna átélni a pillanatot, de a barátnőm unokatestvére felvette, ahogy elrobognak előttünk, szóval ha eljut hozzám a felvétel, szívesen megosztom.

Miután kihevertük a látottakat, kerestünk egy óriás kivetítőt, ahol megnézhettem a szakasz további részét. A Rajna partján lévő parkban csak néhányan lézengtek, hiszen kb. félóránként érkezett a város felé egy-egy kiadós zápor. Marcel Kittel kiengesztelte a Tony Martin időfutamon elért harmadik helye miatt meglehetősen csalódott hazai közönséget egy sprintben aratott győzelemmel. Akárcsak szombaton, amint véget ért a verseny, egyből kisütött a nap, így még egy kicsit sétálgattunk az aznapi starthely, a Burgplatz környékén. Lehet, hogy nem Düsseldorf a világ legszebb városa, de az örökre szóló emlékek megszépítik a szememben ezt a helyet, hiszen egy régóta dédelgetett álmom vált itt valóra. Persze, egyedül nem mentem volna sokra, a teljes siker eléréséhez kellett drága barátnőm, Maria együttműködése, perfekt német tudása és remek tájékozódóképessége, a lelkes nagynéni segítőkészsége, illetve némi szerencse is. Nem beszélve arról, hogy ez az egész cikk meg sem születik, ha Contador még 2016-ban visszavonul, szóval a sors keze is közreműködött ebben. Akik pedig kacérkodnak a gondolattal, hogy egyszer ellátogatnak a Tour de France-ra, azokat arra bíztatom, hogyha módjuk van rá, mindenképp tegyék meg. Ha mindent alaposan megterveznek és időben érkeznek, felejthetetlen élményben lesz részük. Szerencsével egész közel kerülhetnek kedvencükhöz VIP-hozzáférés nélkül is. És még egy jó tanács: egy éles fotónál sokkal többet ér az, amit a saját szemével lát az ember. Az nem a fényképezőgép memóriájában raktározódik el, hanem az emlékeink között. És kitörölhetetlen.

u.i.: A fenti képek csupán illusztrációként szolgálnak, nem én készítettem őket, de véletlenül találtam egy olyat, amin rajta vagyok, a walesi rajongókkal egyetemben. Az utolsó kép a szombati időfutamon készült és a patináns Rouleur galériájában szúrtam ki. Kicsit eláztam :)

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre