× Szívesen írtam volna félideji beszámolót mind a Giróról, mind a Garrosról, de a tanév hajrájában erre nem jutott időm. Ehelyett a szokásosnál is jóval tartalmasabb és hosszabb bejegyzést készítettem ezekhez a versenyekhez a Sportblogba, ami a napokban került közszemlére. Már a jegyzeteim is kitettek volna kb. 2 A4-es oldalt, úgyhogy képzelhetitek mennyit dolgoztam a cikken. Itt a következtetéseket szeretném levonni, a lehetőségekhez képest objektíven és kicsit előreteinteni a nyár nagy eseményeire, amik már a nyakunkon vannak.

ROAD CYCLING - GIRO D'ITALIA, TOUR FAVOURITES AND HOUR RECORD
Kezdeném az év első háromhetesével, a 98. Giro d'Italiával. Az a helyzet, hogy nekem elég nehéz ezt a versenyt szigorúan külső szemlélőként értékelni, de remélem ezt most elnézitek nekem, hiszen tudjátok az okát. A szakaszok részletes elemzése és az összetett alakulása a Sportblogban olvasható, persze egy jóadag elfogultsággal megfűszerezve. De nem kell aggódni az Astana-fanoknak sem, itt garantáltan több szó esik majd a kazah együttes tagjairól és taktikájukról, illetve magatartásukról. Először viszont a lényeg: Alberto Contador úgy szerezte meg a rózsaszín trikót és a soha véget nem érő trófeát, hogy kétszer is bukott  - az egyik alkalommal ráadásul egy komolyabb sérülést is összeszedett, hiszen kifordult a bal válla -, és ezután a várakozáson alul teljesítő csapattársai segítsége nélkül kellett megoldania a védekezést. Magyarul csak és kizárólag magára számíthatott a nehéz szituációkban.

A nehéz szituációkat pedig az Astanások idézték elő, egyértelműen ők voltak csapatszinten a legerősebbek. A hegyeken Fabio Aru-nak és/vagy Mikel Landának (?) maradt rendszerint a legtöbb embere, így ők alaposan meg tudták keverni a lapokat, összedolgozhattak a védtelen riválisok kárára. Őrületes tempót diktáltak, az első normál szakasztól kezdve koncentrálni kellett azoknak, akik az összetettben jó eredményre pályáztak. Ha már itt tartunk, érdemes visszaemlékezni arra, hogy a Giro előtt egy bizonyos nagy négyest emlegettünk, amiben Contador, Aru, Porte és Uran kapott helyett. Ehhez képest  a második hétre gyakorlatilag csak ketten maradtak versenyben közülük, plusz megérkezett harmadiknak a meglepően jól tekerő Landa, aki veszélybe sodorta Aru csapatkapitányi címét is. Rigoberto Uran ahol lehetett, kapott, és emiatt folyamatosan magyarázkodni kényszerült, de legalább a 3. hétre összeszedte magát. Richie Porte hiába produkált fantasztikust tavaszt, és hiába gondolták azt sokan, hogy majd ő lesz Contador legkomolyabb kihívója, most is bebizonyította, hogy amikor igazán kell, nem tud csúcsformát nyújtani. Egész egyszerűen nem képes elviselni azt a terhet, ami egy elsőszámú ember szerepével együtt jár. Kiváló segítője lehet Froome-nak, ez nem kétséges, de azt hiszem, belőle sosem lesz nagy bajnok. Pedig eleinte gyanús volt a Sky, mindig hátrébb helyezkedtek és átadták a kezdeményezés jogát másoknak, de Porte kiszállása után értelmét vesztette ez a taktikus magatartás - ami egyébként nem is biztos, hogy tudatos volt.

Ellenben az Astana minden furfangot bevetett, hogy megingassák Contadort. Erre talán a Mortirolós szakasz a legjobb a példa, amikor a Tinkoff kapitánya defektet kapott és amint Aruéek tudomást szereztek erről, ámokfutásba kezdtek. Hogy fair húzás volt-e? Véleményem szerint nem túlságosan. De nem csak én gondolom így, hanem jónéhény kerékpáros is. Maradjunk annyiban, hogy illik megtisztelni az összetett éllovasát. Legalább annyira, hogy amikor önhibáján kívül bajba kerül, akkor nem gyújtom be a rakétákat. Az volt az Astana szerencséje, hogy még így sem sikerült leszedniük a trikót Albertóról, sőt! Aru szempontjából a fagyi visszanyalt, hiszen a Mortirolo felénél utolérte őt a spanyol és azzal a lendülettel ott is hagyta. Két nappal később pedig a 'cinkostársa', Landa is pórul járt: egy bukás feltartotta az Ologno lábánál, miközben (nem utána!) elöl a Tinkoff-Saxo betámadta a mezőnyt. Azt hiszem, ez így volt igazságos... A kazah bejegyzésű csapat tehát minden ügyeskedése ellenére elbukta a rózsaszínt, de öt szakaszgyőzelemmel (Tiralongo, Landa 2x, Aru 2x), a fehér trikóval, és két dobogós hellyel vigasztalódhatott, amellett, hogy elsöprő fölénnyel nyerte a csapatversenyt is.

És akkor jöhet a klasszikus kérdés: mi várható a Touron? Lesz-e duplázás, esetleg címvédés? Egy valami biztos, nem szabad leírni Contadort - aki ismeri őt, amúgysem tenne ilyet. Az nyilvánvaló, hogy extrém nehéz dolga lesz, hiszen ellenfelei frissen érkeznek Utrechtbe, amíg ő letekert - és nem mellesleg megnyert - egy brutális Girót. Froome és Nibali a napokban a Dauphinén szerepel, de elképzelhető, hogy egyikük sem fog foggal-körömmel harcolni az összetett elsőségért. Közülük talán a brittől számíthatunk jobb helyezésre, hiszen ő tavaly is nagyot csatázott Contadorral a Tour legfontosabb felvezetőversenyén. A címvédő olasztól nem lenne meglepő, ha megint kicentizné a teljesítményét, mint egy évvel ezelőtt. Kínosan odafigyelt arra, hogy csak annyit menjen, amit előzetesen előírtak neki, szóval vele kapcsolatban valószínűleg nem leszünk okosabbak. Hozzáteszem, nekem ez a sítlus nem szimpatikus, idén adhatna egy kis ízelítőt abból, hol tart a felkészülése. Quintana pedig, Contadorhoz hasonlóan a Route de Sud-ön áll majd rajthoz, de számomra ő a fekete ló kategória. A Tirreno győzelme után kipróbálta magát a klasszikusok kockakövein, aztán elegánsan elvonult a világ elöl. De minden bizonnyal kiváló formában lesz a Tour de France-ra, neki kedvez ez az útvonal, csak a rövidke időfutamot és a pavét kell túlélnie, aztán jönnek a legendás hegyek. Addig is reménykedjünk, hogy a mind a négyen elkerülik a nagyobb bukásokat és hogy egészen a 20. szakaszig kérdéses lesz a sárga trikó sorsa.

Még mielőtt magával ragadna minket a Tour de France hangulata és elmerülnénk az esélylatolgatás művészetében, kanyarodjunk vissza egy kicsit a pályára. Június 7-én, szombaton ugyanis egy történelmi órának lehettünk szemtanúi. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy amióta újraélesztették az egyórás világcsúcs legendáját, arra vártunk, hogy egy igazán nagy név is nekifusson és elhelyezzen egy új mérföldkövet. Bradley Wigginsnél aligha van nagyobb név a szakmában: a regnáló időfutam világbajnok, aki nemcsak az országúton, hanem a pályán is meghatározó figura a kerékpározás történetében, Londonban kísérelte meg az új rekord felállítását. Előzetesen az 55 km-t célozta meg (edzésen kishíján össze is jött neki), amivel nagy eséllyel elvette volna ellenfelei vállalkozó kedvét, de még Chris Boardman csúcsát sem tartotta elérhetetlennek... Nos, a számára oly' kedves londoni velodrome teltházas közönsége és a bizonyítási vágy sem repítette el ilyen magasságokba, de az 54.526 km is mérföldkőnek számít, vagy legalábbis egy erőteljesen meghatározó eredménynek. Az öröme viszont nem lehetett teljes, hiszen így még akadhadnak kihívói a jövőben. A korábbi csúcstartó Alex Dowsett például egyből bejelentkezett, de szóba jöhet egy Tony Martin és egy Fabian Cancellara is, akinek példéul ez lehet az utolsó nagy dobása. Nem kizárt, hogy valamelyiküknek sikerül felülmúlnia Sir Bradley-t a jövőben.

TENNIS - CAN WAWRINKA HOLD ON AFTER THE ROLAND GARROS?
A Sportblogban már utaltam arra, hogy Novak Djokovic, azzal, hogy legyőzte Rafael Nadalt minden idők talán legjobban várt Roland Garros negyeddöntőjében - ráadásul három szettben -, kezébe kapta a kulcsot. Űgy tűnt, az elődöntőt is hasonlóan simán veszi, ami aztán Murray hősies küzdelmének köszönhetően nem így lett, de végül döntő játszmában diadalmaskodott. Elfordíthatta a kulcsot a zárban, hiszen a versenyben maradt legnagyobb riválisain sikerült átverekednie magát. Miért pont egy Wawrinka akadályozná meg abban, hogy megszerezze a hőn áhított Muskétások Kupáját? - gondolhattuk mi, nézők. A legtöbben - beleértve magamat is - esélyt sem adtunk a svájcinak, aki fantasztikus játékkal búcsúztatta a legjobb 8 között Roger Federert és aki átvészelve egy mentális hullámvölgyet, letörölte a francia közönség arcáról a mosolyt Tsonga legyőzésével. Még a tavalyi Australian Openen szerzett bajnoki címéről is sokan elfelejtkeztek, vagy legalábbis nem vették számításba egy élete legjobb formájában lévő Djokovic elleni RG-döntőben. Főleg azért, mert a világelsőnek csak ez az egy trófea hiányzott/hiányzik a gyűjteményéből. Én a mérkőzésük elején azzal viccelődtem, hogyha Wawrinka valahogy mégis meglepi, össze fog roppani lelkileg (jó, nem ezt a kifejezést használtam)...

És Stan Wawrinka meglepte Novak Djokovic-ot, nem is kicsit. Olyan salakpályás teniszt húzott elő a 8. kiemelt svájci, amire a szerbnek játékstílusából eredően nem lehetett válasza. De könnyen lehet, hogy aznap senkinek se lett volna. Az első szettet ugyan elvesztette, de ezután megnyugodott és a leglehetetlenebb helyzetekből is képes volt kimenekülni. Djokovic is megtett minden tőle telhetőt, de nem tudta megtörni vagy elbizonytalanítani Wawrinkát. Pedig hosszú évekig vesztes típusnak tartottuk őt és gyakran érezhettük azt, hogy mentálisan nem elég erős ahhoz, hogy betörjön a világelitbe. Ezen a téren óriási fejlődésen ment keresztül az utóbbi esztendőkben, ami edzőjének, Magnus Normannek köszönhető elsősorban. A 4. játszmában Stan 0-3-ról jött vissza, és a siker kapujában sem remegett meg: stílszerűen, egy fantasztikusan helyezett fonák egyenessel fejezte be a meccset. Második Grand Slamét nyerte, szóval pontosan ugyanannyi győzelme van neki is, mint Murray-nek. Az egyik kérdés az, hogy akkor most egy új éra kezdődik - a nagy ötösé -, vagy Wawrinka továbbra is kiegyensúlyozatlan marad? Mert bizony nem nehéz elképzelni, hogy Wimbledonban nem éri meg a második hetet. A másik pedig az, hogy most mi lesz Novakkal, mennyire viseli meg ez a vereség? Erősen hajlok arra, hogy semmi, és ott fogja folytatni füvön, ahol salakon abbahagyta, de biztosak lehetünk abban, hogy rendkívül csalódott, hiszen nem tudta kihasználni ezt az óriási lehetőséget. Nem lett meg neki a karrier Grand Slam, nem nyithatta ki azt a jelképes ajtót, mert Stan Wawrinka váratlanul megelőzte.

× Az országúti kerékpáros szezon a végéhez közeledik, viszont a jövő évi Grand Tourok útvonalait ilyenkor, ősszel mutatják be, ezekről pedig illik írni néhány sort. A 2015-ös Giro d'Italia prezentációja október 6-án volt Milánóban, ahol tiszteletetüket tették a nagynevű résztvevők is Nibali kivételével. A másik fontos témát a tenisz szolgáltatja, ezen belül is a világbajnoki pontverseny, amiben óriási a harc a kijutást érő helyekért.

× GIRO D'ITALIA 2015 - THE OFFICIAL ROUTE
Ahogyan azt már a bevezetőben említettem, október 6-án, hétfőn rendezték a jövő évi Giro prezentációját - kiderült tehát, hogy milyen út vár majd az esélyesekre a rózsaszín trikó megszerzéséért. A ceremónián részt vett Contador, Basso, Aru, Bouhanni, Arredondo és a friss világbajnok Kwiatkowski is. Vincenzo Nibali azért nem tudott velük tartani Milánóban, mert az Almaty Körversenyen tekert, a címvédő Quintana pedig egy videóüzenetben üdvözölte a nézőket - róla még nem tudni, elindul-e az olasz háromhetesen. Rátérve az ÚTVONALra, első látásra nem tűnik olyannyira durvának és pont emiatt kedvezhet azoknak, akik jövőre Giro-Tour duplát terveznek. A legendás hegyek közül megmásszák majd a Madonna di Campigliót, a Mortirolót, a Sestriere-t és a Finestrét. A Grande Partenza, vagyis a nagy rajt Ligúriában lesz, az első négy (és fél) szakaszt ebben a régióban teljesíti a mezőny. Egy 17.6 km hosszú csapatidőfutammal kezdenek San Lorenzóban, a befutóra az ígéretnek megfelelően Sanremóban kerül sor. Az első nehézséget a 3. etap jelentheti, ahol 2 kategorizált hegyet kell legyőznie a kerekeseknek, viszont az utolsó 30 kilométer lejtmenet, így nem kizárt egy újabb mezőnyhajrá. A La Speziából Abetonéba tartó 5. szakasz hegyibefutóval kecsegtet, előbújhatnak tehát az összetett aspriánsok. Ezen a napon hagyja el a karaván Ligúria tartományt és lép át a csodálatos Toszkánába. Szépen lassan elérkezünk a magas emelkedőkhöz: május 16-án, szombaton először csaphatnak össze a favoritok, a cél a Campitello Matese nevű síközpontban lesz.

Az első pihenőnap a 9. etapot követően jön el, két nappal később pedig egy különleges megoldással talákozhatunk, mivel az imolai autóversenypályán tesz majd meg 3 kört a peloton - sprintervonatok előnyben. A május 23-i egyéni időfutam alaposan megkeverheti a szálakat, főleg, hogy csaknem 60 km hosszúságú és kisebb emelkedőkkel tarkított - egy biztos, sokkal okosabbak leszünk a nap végén az összetettel kapcsolatban. A 15. szakasz is tartogat izgalmakat bőven: ekkor kapaszkodik fel a mezőny a Madonna di Campiglióra. Ezután megint szusszanhatnak a versenyzők, hogy aztán május 26-án legyen erejük leküzdeni a Passo del Tonalét (max. 10%), a Mortirolót (max. 18%) és végül az Apricát (max. 15%) - összesen egyébként 5 kategorizált hegy található a napi menüben, ez lehet az egyik királyszakasz. Másnap a svájci Lugano városába érkeznek, ami csak azért érdekes, mert sokan laknak ezen a környéken a sztárok közül, többek között Contador és Nibali. A 18. etapon az átlagban 9%-os Monte Ologno rostálhatja meg a sort, majd a május 29-ei ötcsillagos szakasz keretein belül újabb küzdelemre kerülthet sor a Cervinián. Az utolsó pillanatig ki kell tartani a rózsaszín trikó elhódításáért, hiszen 'levezetésként' a Sestriere és a Finestre vár a megfáradt harcosokra. Május utolsó napján ér célba a mezőny, a nagy finálét Torino és Milánó között rendezik, ami azt jelenti, hogy újra a milánói dóm előterében lesz az ünnepélyes eredményhirdetés. Május 9-től tehát érdemes a képernyőre tapadni, az Eurosport természetesen végig élőben adja a 2015-ös Giro d'Italiát.

× ATP WORLD TOUR FINALS 2014 - FIGHT FOR THE QUALIFICATION
Kevesebb, mint egy hónap múlva, november 9-én kezdődik a világbajnokságnak kinevezett ATP World Tour Finals, de még kérdéses, ki lesz a 8 résztvevője. Eddig Djokovic-nak, Federernek és Nadalnak sikerült elérnie a kvalifikációhoz szükséges pontszámot, mellettük még Wawrinka és Cilic helye biztos - erről később bővebben. Egy nagy név mindenképp hiányzik az előbbi felsorolásból, és ez pont Andy Murray-é. Elég nagy bajban van a skót, hiszen jelenleg a 10. pozíciót foglalja el, előtte van Nishikori, Raonic, Berdych és Ferrer is. Ha Shanghaiban megverte volna a spanyolt, sokkal jobbak lennének az esélyei a londoni kijutásra, dehát ezt nem sikerült abszolválnia, így ijedtségében benevezett a jövőheti bécsi tornára, és a két múlva esedékes valenciai 500-as versenyre is. Muszáj volt neki, mivel a legközelebbi riválisai is mind-mind pontgyűjtő túrára indulnak, még ha nem is ugyanott játszanak, ahol ő. Marin Cilic helyzete kifejezetten érdekes, mert a US Open győztesként automatikusan ott van a legjobb 8 között. Magyarán, hiába végez előtte Murray vagy akárki más a korábban említett játékosok közül, akkor is a horvát fog utazni a VB-re. Létezik ugyanis egy olyan szabály, miszerint az aktuális év GS-bajnokai résztvehetnek a szezonzáró viadalon, amennyiben az első 20 hely egyikén zárnak a pontversenyben. A korábbi években ez egyátalán nem került elő, hiszen a Grand Slameket kivétel nélkül a nagy négyes tagjai nyerték. Nos, idén Wawrinka és Cilic diadalai megkeverték a lapokat. Persze Murray joggal szidja ezt a szabályt, ugyanis a World Tour Finalst az ATP rendezi, még a négy monumentumot nem... Rafael Nadal orvosai még javíthatnak a brit kilátásain, ha azt tanácsolják a spanyol klasszisnak, hogy ne induljon el a világbajnokságon. A vakbélgyulladás nem tréfa, és nem tudom, mennyire éri meg heteken keresztül antibiotikumot szedni csak azért, hogy játsszon mondjuk 3 mérkőzést a csoportkörben. Ráadásul, ha Rafa úgy dönt, megvárja a szezon végét a műtéttel, akkor kérdésessé válhat az Ausralian Openen való indulása - legalábbis elég szűkös lenne az idő a gyógyulásra, dehát ő tudja... Mindenesetre az biztos, hogy én november 11 és 13 között Londonban leszek. Nem titkolom, kizárólag egyvalaki miatt utazok el a VB-re, őt pedig Andy Murray-nek hívják. Nem tehetek mást, szurkolok a kijutásáért.

× Tegnap délután ért véget az olasz kerékpáros körverseny Triesztben három kemény és eseményekben gazdag hét után. Én azt terveztem, hogy majd a verseny után írok egy általános összefoglalót, de úgy döntöttem, hogy kedvenc csapatomat, a Tinkoff-Saxo-t is dicsérettel illetem. Kitérek a győztesekre is, természetesen, hiszen a kolumbiaiak emberfeletti teljesítménye említést érdemel.

× FROM BELFAST TO TRIESTE - THE STORY OF THIS YEAR'S GIRO
Egy hatalmas közhellyel indítanék, miszerint nagyon hamar eltelt ez a három hét. Május 9-én kezdődött meg az idei Giro d'Italia az észak-ír fővárosban, Belfastban egy csapatidőfutammal. Ekkor még 3 ír versenyző volt a mezőnyben, és mindenki Rodriguez-Quintana-Uran csatára számított a hegyekben. A csúszos belfasti utak máris megpecsételték a Garmin-Sharp csapat sorsát, hiszen többen is közülük a földre kerültek, a hazaiak kedvencének, Dan Martinnak pedig fel is kellett adnia az olasz kört. Ezután még két napot tekertek az Ír-szigeten, ahol végig esett az eső, de a rengeteg őrült szurkoló legalább mosolyt csalt az arcukra. A  dublini befutó után, ami Marcel Kittel második győzelmét hozta, a jónevű peloton Dél-Olaszország felé vette az irányt a jobb időjárás reményében. A szikrázó napsütés még váratott magára, a 4. szakaszt félig-meddig neutralizálni kellett a zord körülmények miatt. A 6. etapon bekövetkezett az, amitől annyira tartott mindenki: egy montecassinói körforgalom előtt a mezőny elején óriási bukás történt, ami dominó-effektust idézett elő, és a versenyzők egyharmada elesett. Rodriguez feladta a Girót, sokan csönttöréseket szereztek, mégtöbben pedig tetemes hátrányt szedtek össze az összetettben - mint például a Tinkoff-Saxo egyik csapatkapitánya, Nicholas Roche. Csak egyetlen egy favorit kerülte el a borulást, névszerint Cadel Evans, aki nem várt meg senkit, hanem csapattársaival karöltve őrült tempóba kezdett az élen. Nem volt túl szép húzás tőle, de ilyesmi már elég sokszor előfordult az országúti kerékpározás történetében, úgyhogy nem érdemes ezen fennakadni. Az viszont tény, hogy ezzel a húzzással nagy előnyre tett szert a többi esélyessel szemben.

A 8. és a 9. szakasz hegyi befutót hozott, de igazán komoly támadásokat nem láthattunk, Cadel magabiztosan őrizte a rózsaszín trikót, a Tinkoff-Saxo elsőszámú embere, Rafał Majka pedig az előkelő 3. helyre kapaszkadott fel és átvette a legjobb fiatalnak járó fehér trikót. Egy teljesen sík etap következett az első pihenőnap után, és Kittel visszalépése nyomán Nacer Bouhanni lépett elő a legerősebb sprinter szerepébe: Salsomaggiore Termében már másodszorra ünnepelhetett. Másnap Savonában meglepetés-győztesnek örülhettünk, hiszen a Saxo-s Michael Rogers, aki tulajdonképpen 0 versenykilométerrel a lábában kezdte meg a Giro d'Italiát, 15 km-rel a cél előtt meglépett a szökevénycsoporttól és előnyét sikerült megőriznie a célig. A 34 éves háromszoros időfutam-világbajnok ausztrálnak ez volt az első sikere háromhetes viadalon, de nem kellett sokat várnia a következőre. Május 22-én nagy változások következtek be összetettben, mivel egy 42 km-es sík - inkább talán dombos - időfutamra került sor. Rigoberto Uran elképesztő futamot produkált - több, mint 1 percet vert a komplett mezőnyre, így hozzá került a maglia rosa. Evans harmadikként zárt, Majka 4. lett, míg Quintana teljesítménye csak a 13. helyhez volt elegendő és máris 3 és fél perces hátrányban találta magát.

A 15. szakasz Montecampione-i hegyi befutóját a fiatal olasz Fabio Aru nyerte és jelentőset lépett előre, Quintana pedig kiosztott 20 másodpercet Urannak és 2:40-re jött fe, de az igazi felfodulás május 27-én következett be. 3 legendás hegy is szerepelt a programban - Gavia, Stelvio, Val Martello -, így nem csoda, hogy sokan ezt tartották a királyetapnak. Az időjárés újfent megkeserítette a kerekesek dolgát, hiszen hol az eső, hol a hó esett és helyenként mínuszokban kellett tekerniük hófalak között. A Stelvio lejtmenetében érkezett egy igencsak félreérthető rádióüzenet a szervezőktől, miszerint motorosokat küldenek előre és őket nem szabad megelőzni. Ezt a legtöbb csapatnál úgy értelmezték, hogy neutralizálják a lejtmenetet és a Val Martellón folytatódik csak a verseny. Persze voltak kivételek is, így történhetett meg az, hogy Nairo Quintana, Pierre Rolland és Ryder Hesjedal megszökött a főmezezőnytől és 2 perces vezetésre tettek szert az utolsó hegy kezdetéig. A kis kolumbiai aztán bámulatosat ment a Val Martellón, leszakította társait és megszerezte a szakaszgyőzelmet is. A favoritok szétszakadozva érkeztek meg: Kelderman elsőként 3:32-es lemaradással, Aru 3:40-nel, Majka 4:08-cal, Uran pedig 4:11-gyel. Az összetettben Quintana átvette a vezetést, méghozzá nem is kevéssel: 1 perc 41 másodperces előnyből várhatta a folytatást. A félrevezetett csapatok vezetőinek körében óriási volt a felháborodás, de végül nem történt utólagos korrekció, nem változtattak semmit az eredményeken.

A 17. etap megint a bátor és kitartó szökevényeké lett, amit csak azért említek meg, mert a 21 éves Jay McCarthy (Tinkoff-Saxo) 3. lett Pirazzi és Wellens mögött. A fél perccel később érkező főmezőnyből a finn bajnok Veikkanen bizonyult a legjobbnak, aki úgy ünnepelt, mintha nyert volna... szegénynek be kellett érnie egy 6. hellyel. Múlthét csütörtökön, a 19. szakaszon Arredondo sikerének lehettünk szemtanúi, aki ezzel a királykék hegyi trikót is begyűjtötte. Másnap, vagyis május 30-án rendezték a 27 km-es hegyi időfutamot, ahol gyakorlatilag eldőlt a Giro sorsa. Aru és Quintana harcolt az első helyért, ami végül a kolumbiaié lett, aki ezzel 3 percre növelte előnyét összetettben Urannal szemben. Fabio Aru fellépett a dobogó legalsó fokára, és a hasi fájdalmakkal küzdő Majka sajnos kicsúszott a top 5-ből. A 20. szakasz a Monte Zoncolan megmászásáról szólt, de kisebb meglepetésre megint hazaért egy szökés, mert Quintánáékat nem érdekelte a győzelem. Az utolsó néhány kilométeren ketten maradtak elöl: Bongiorno és Rogers. A kis olaszt egy őrült szurkoló meglökte, miután kiesett a ritmusból, és emiatt az ausztrálnak nagyszerű lehetősége nyílt az újabb sikerre. És megcsinálta. Megnyerte a Zoncolant, ami azért nem kis szó ebben a sportágban. A csapatversenyben 3. helyén végző Tinkoff-Saxo-nál óriási volt az öröm, Tinkov úr már a célvonalnál várta Rogerst és a pódiumon is együtt ünnepeltek. A vasárnapi trieszti befutót Luka Mezgec vitte el, Nairo Quintana pedig a zuhogó esőben vehette át a legendás, soha véget nem érő kupát és a hőn áhított rózsaszín trikót.

× Nem tudom, hányan olvasnak, igzából abban se vagyok biztos, hogy rajtam kívül valaki rá néz-e az oldalra rendszeresen. Szeptember eleje óta semmi visszajelzést nem kaptam, de nem számít, én folytatom. Remélem, legalább néhány embert érdekel... Rászoktam ezekre az egy hetet összefoglaló cikkekre, és most is egy ilyen következik. Röviden, tömören a közelmúlt sporthíreivel. Tenisz és országúti kerékpár a terítéken.

× DJOKOVIC ÉS A TÖKÉLETES TENISZ
Az előző főoldali bejegyzésben ugye nem volt szó a teniszről - mivel Murray rehabilitációját tölti, de most bepótolom. Az elmúlt hetek egyértelműen Nadalról, Djokovic-ról és Del Potro-ról szóltak Ázsiában. A pekingi 500-as tornán a szerb győzött, viszont a fantasztikus szezont produkáló spanyol átvette a vezetést a világranglistán. Eközben a Tokióban rendezett Rakuten Openen az argentín gyűjtötte be a kupát és a dicsőséget - ő Milos Raonic-ot múlta felül még október 6-án. Tegnap ért véget a Shanghai Masters, amit a játékosok évek óta a legjobb 1000-res versenynek tartanak a Touron. Nagy meglepetésre nem Nadal-Djokovic finálét láthattunk vasárnap, mivel 'Delpo' az elődöntőben leütötte a pályáról az újdonsült világelsőt. Az ex-világelsővel viszont már nem bírta tartani a tempót és egy magas színvonalú, végtelenségig kiélezett, döntő szettes mérkőzésen (1-6 6-3 6-7) végül alulmaradt, akárcsak idén Wimbledonban. Azzal vigasztalódhat, hogy ezzel kiharcolta a résztvételt az év végi világbajnokságra. A ranglista élmezőnyében annyi változás történt, hogy Ferrer előrejött a 3. helyre (megelőzte Murray-t). Federer jelenleg csak a 7., és még egyátalán nem biztos, hogy ott lesz Londonban. Ha már itt tartunk: a 17-szeres Grand Slam-bajnok szakított Paul Annacone-nal, és így csak a svájci csapat Davis Kupa-kapitányára számíthat. Vajon egy új edzővel képes lehet még fontos tornákat nyerni?

× WELCOME TO HELL
A furcsa alcím arra utal, hogy pont egy hete mutatták be a 2014-es Giro d'Italia útvonalát. A Welcome to Hell nevet a 20. szakasz kapta, ahol a kerekesek a legendás Monte Zoncolanra tekernek majd fel, de csak 2 kisebb kemény emelkedő teljesítése után. Szerintem még a 16. etap lehet nagyon érdekes, mivel azon a napon 3 durva hegyre is fel kell kapaszkodniuk a versenyzőknek. Sorrendben: a Passo di Gavia-ra, a Passo di Stelvio-ra és végül a Val Mortello-ra. Érdemes lesz nézni! 2 időfutam (+ 1 csapat), 8 'sprinter szakasz', 5 közepes nehézségű és 5 kiemelten nehéz hegyi szakasz került be az Észak-Írországban rajtoló Olasz Körverseny programjába, amit május 9-e és június 1-je között rendeznek meg trieszti befutóval. Cadel Evans, Joaquim Rodriguez és Ivan Basso résztvétele biztos, viszont Nibali még nem döntötte el, hogy indul-e a 2014-es Giro-n... Lezajlott vasárnap a Paris-Tours, amit John Degenkolb nyert meg a Saxo-s Michael Morkov és az FDJ-s Arnaud Demare előtt, a pekingi körverseny pedig holnap ér véget. Jelenleg Inxausti vezeti az összetettet, és mivel az utolsó etap teljesen sík (a 2008-as nyári olimpiáról jól ismert Madárfészekhez érkeznek, illetve ott fognak körözni), nagy eséllyel meg is fogja tartani a sárga trikót... A következő jelentős európai kerékpárversenyig 146 napot kell várnunk. Az idei szezon összefoglalója a következő sportblog-bejegyzésben várható.