× Szóval, közel két hét elteltével folytatnám pártfogoltjaim listáját. Nem fontossági sorrendben haladok, hanem sportáganként, és azokat veszem előre, amikkel a sportblogban is foglalkozom. A második részben maradok még az 5 kiemelt sportágnál. Momentán nem tudom, mennyi ilyen típusú bejegyzés lesz, mindig írok majd egyet, ha nincs jobb témám, mert a lista nagyon hosszú. Még akkor is, ha csak azokat a sportolókat mutatom be, akikről össze tudok hozni egy épkézláb bekezdést, és nem csak egyszerűen szimpatikusak.

× ROSS HUTCHINS [tenisz]
Hutchins története egészen 2012 decemberéig nyúlik vissza. Azelőtt csak azt tudtam róla, hogy egy kiváló brit párosteniszező, aki Colin Fleminggel az oldalán a világ élvonalába tartozik és szép eredményeket ér el. Szóval, nehéz ezt felidézni, de pontosan emlékszem, amikor olvastam, hogy rákot diagnosztizáltak nála. Kisebb sokkot kaptam, és gyorsan utánnaolvastam, hogy az úgynevezett Hodgkins limfóma gyógyítható-e, és hogy Rossnak mennyi esélye van teljesen felépülni. Némileg megnyugodtam, amikor láttam, hogy ez a betegség korai fázisban kikezelhető, és Hutchins akár folytathatja is a karrierjét. Dehát a rák az mégiscsak rák, úgyhogy agóódtam, mi lesz vele, mert rendkívül szimpatikus embernek tartottam már akkor is... Természetesen Murrayhez az elsők között jutott el a hír, lévén ők ketten nagyon jó baráti viszonyban vannak. Andy a 2013-as szezon legelén aratott brisbane-i tornagyőzelmét könnyek között ajánlotta Hutchinsnak, és akkor éreztem csak át igazán, hogy mennyire komoly ez az ügy... Ross, ha jól emlékszem egy tucat kemoterápiás kezelésen vett részt, de mindvégig pozitívan állt a betegségéhez, egy pillanatra sem ingott meg. A júniusi queensi tornán, a férfi egyes döntő után rendeztek egy jótékonysági mérkőzést, ahol már ő is pályára lépett és ami a legfontosabb, mosolygott. Ezután következett Wimbledon és Murray fantasztikus menetelése, Hutchins pedig barátja minden meccsét a nézőtérről szurkolta végig. A győzelem mellett akadt más ok is az ünneplésre, hiszen sikeres volt a kemo és az orvosok gyógyultnak nyilvánították... Ross a 2014-es Australian Openen már versenyzőként vett részt, minden visszaállt a régi kerékvágásba, Colin Fleming visszakapta párospartnerét és újra együtt járják a világot, én pedig minden mérkőzésüket figyelemmel követem. Minden tiszteletem az övé.

× MARK CAVENDISH [országúti kerékpár]
Váltsunk kicsit vidámabb és kevésbé drámai témára, Mark Cavendish következik. Róla tudni kell, hogy az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb sprintere, és ebben a műfajban ő az abszolút kedvencem. Összesen 111 szakaszgyőzelme van, 2011-ben megnyerte az országúti világbajnokságot. A sportág egyik legmegosztóbb figurája. Ám azt senki sem vitathatja, hogy óriási sportember. Örökké mosolyog, dicséri csapattársai munkáját, elismeri a saját hibáit és nyilatkozatok közben nem lehet lelőni, annyit beszél. Cav a perfekcionizmus megtestesítője, ha létezik ilyen. Ha tudom, hogy ott van a mezőnyben, akkor mindig szurkolok neki, nem számít, melyik csapatban van éppen. Emlékszem, hogy amikor megismertem, akkor még Columbiás volt, de ez az együttes megszűnt, ezért a Sky-hoz igazolt. Egy ideig jól is érezte magát ott, jöttek is az eredmények, de elkezdte zavarni az, hogy sokkal több figyelmet fordítanak a többnapos versenyek összetettjében érdekelt kerekesekre - gondolok itt például Wigginsre vagy Froome-ra. Emiatt tavaly úgy döntött, hogy az Omega Pharma-Quickstephez szerződik, és mint később kiderült, ez nagyszerű lépés volt a részéről. A belga bejegyzésű alakulatnál megkapja azt a figyelmet, amit a Sky-nál nem kapott meg és emellett világklasszis segítői vannak - például Renshaw (korábbi csapattársa) és Petacchi. Idén egyértelműen a Tour de France-ra készül, hiszen a legendás francia háromhetes az Egyesült Királyságban rajtol és a harmadik szakasz befutója azon az utcán lesz, ahol az édesanyja lakik. Egy biztos, mindent meg fog tenni a győzelemért hazai közönség előtt, és ha ez sikerül, akár a sárga trikót is viselheti majd.

× JACK LISOWSKI [snooker]
Utolsóként ebben a cikkben Judd egyik legjobb barátját, Jack Lisowskit szeretném megismertetni Veletek. Ő '91-es születésű, tehát 2 évvel fiatalabb Trumpnál, és ha fejben beérik, fantasztikus sikereket érhet el a snookerben, a nagy áttörés viszont még nem jött el a karrierjében. Néha-néha megvillan, és ha elkapja a fonalat, vagy jó napot fog ki, csodákra képes. Tornát sajnos még nem nyert, de döntőban járt már, méghozzá kétszer is PTC versenyeken. 2012-ben nagyon közel volt a győzelemhez, csak döntő frame-ben kapott ki Stephen Maguire-től. Pontszerzőkről a legjobb eredménye egy nagyeddöntő tavalyról, a China Openről, ahol Shaun Murphy győzte le 5-4-re. 2012 novemberében lökött egy maximum breaket, amire méltán büszke lehet. Lisowskinak Trump ellen kiváló mérlege van, hiszen eddig négyszer találkoztak, és ebből három alkalommal ő bizonyult jobbnak, bár ezek nem voltak olyan borzasztóan fontos meccsek. A legemlékezetesebb pillanatuk a 2012-es Antwerp Openről származik, amikor a mérkőzés eleji kézfogást 'ellazázták', és nemes egyszerűséggel lepacsiztak. Imádtam azt a jelenetet, és emiatt még azt is megbocsátottam neki, hogy 4-2-vel búcsúztatta Juddot... Kíváncsi vagyok, hogy Jack mire megy majd a profik között, és hogy követi-e barátját a sikerek terén. Látok benne fantáziát, a megfelelő tudás ott van a kezében, csak kicsit kiegyensúlyozottaban kellene teljesítenie a touron, amihez elengedhetetlen a mentális felkészültség és a rengeteg gyakorlás.

A harmadik részt is érdemes lesz elolvasni, hiszen biztosan írok majd Jenson Buttonról, Dario Colognáról és a Tinkoff-Saxo kerékpáros csapatról.