× Most éppen nyugalom van az 5 kedvenc sportolóm háza táján, leszámítva persze a szülinapos Andy Murray-t, de ez az jelenti, hogy jut időm a lista bővítésére. Ha már valaki elfelejtette volna, számomra kedves, szimpatikus sportembereket sorolok fel, akik ha nem is a szívem legmélyén kaptak helyet, de őszintén szeretem és tisztelem őket. Jenson Button, Dario Cologna és a Tinkoff-Saxo kerékpáros csapat lesznek a bejegyzés főszereplői.

× JENSON BUTTON [formula 1]
Amióta nézek F1-et, Button ott van a mezőnyben, és nekem mindig is szimpatikus versenyző volt. A 2009-es szezonban jött el neki az igazi áttörés, amikor is a Brawn GP pilótájaként 6 futamgyőzelmet jegyzett és megszerezte karrierje első világbajnoki címét. Az újonc csapat tulajdonképpen végig uralta a bajnokságot, így a konstruktőrök között is ők nyertek, csaknem 20 pontos fölénnyel a Red Bull előtt. Sajnáltam, hogy ez a Ross Brawn-féle csoda csak egy évig tartott (a Mercedes felvásárolta az alakulatot), de mégis boldog voltam, hiszen Jenson végre világbajnok lett, abszolút megérdemelten. 2010-ben új korszak kezdődött a sportág történetében, teljesen megváltozott a pontozási rendszer. A címvédő a McLarenhez igazolt, és a másik brit klasszis, Lewis Hamilton csapattársa lett, ami számomra egy álom-párosítás volt. Ebben az évben Button 2 futamon diadalmaskodott, a bajnokágban pedig az előkelő 5. helyet szerezte meg Hamilton mögött (a csapattal másodikok lettek). Bizonyára mindenki emlékszik, hogy ekkor vette kezdetét Vettel uralma, ami egészen mostanáig kitartott... 2011-ben maradt az előző évi felállás és Jenson egy kiváló szezont teljesített, hiszen egészen pontosan háromszor állhatott fel a dobogó legfelső fokára, többek között a magyar nagydíjon is. Összetettben is javítani tudott 2010-hez képest, csak Vettel bizonyult nála jobbnak, de ő több, mint 120 ponttal (a McLaren 2. lett a konstruktőrök versenyében). 2012-ben Button megismételte a bravúros 3 futamgyőzelmet, de volt egy gyengébb sorozata az évad során, ami miatt a bajnokságban 5. lett, akárcsak 2 évvel ezelőtt. Tavaly élőben láthattam őt a Hungaroringen körözni, pont a McLaren boksza felett álltunk, úgyhogy a csapat munkáját is megfigyelhettük. Kedvenc pilótám új társat kapott Sergio Perez személyében, szétrobbantották tehát a sikeres brit duót, aminek egyáltalán nem örültem. Ez az év nem Button remekléséről szólt, sajnos elmaradtak a győzelmek, és az együttes is mélyrepülésbe kezdett, mert Perez sem tudta beváltani a hozzáfűzött reményeket... Idén Jenson a zöldfülű Kevin Magnussen oldalán versenyez, a szezonnyitó ausztál nagydíjon Riccardo büntetése nyomán mindketten dobogóra állhattak, de ezután beleszürkültek a mezőnybe. Remélem, hogy azért még láthatom a 2009-es világbajnok britet ünnepelni.

× DARIO COLOGNA [sífutás]
Colognát kedvenc síugrómmal egyidőben ismertem meg, a 2010-es vancouveri olimpián fedeztem fel magamnak és azóta követem figyelemmel a karrierjét. Ő egy rendkívül szerény svájci srác, nem nagyképűsködik, visszafogottan ünnepli sikereit, egy igazi szerethető figura. Petter Northuggal évek óta nagy csatákat vívnak a világkupában és a Tour de Ski-n, olyanok ők ketten, mint tűz és víz. A félelmetes végsebességéről ismert norvég sokkal vérmesebb, mint Dario, aki legtöbbször az emelkedőkön villog és a hosszútávú versenyek az erősségei. A legendás svájci szurkolók nagyon szeretik Colognát: egyszer olvastam, hogy a szülőfalujában rendeznek egy külön ünnepnapot a részére minden évben, ami bizonyítja, hogy mekkora tisztelet övezi a 28 éves sífutót arrafelé... Halványan emlékszem, amikor 'Super Dario' megnyerte a 15 km-es szabadstílusú versenyszámot Vancouverben, megszerezve ezzel az első olimpiai bajnoki címét. A 2011-2012-es szezon sikerült neki a legjobban, akkor 6 világkupa-győzelmet gyűjtött be. Valódi specialistája az immáron hagyománnyá vált több szakaszos Tour de Ski-nek, amin három alkalommal diadalmaskodott, az utolsó sikerét fel is tudom idézni, akkor már a rajongójaként követtem az eseményeket. Tavaly a Val di Fiemmében megrendezett világbajnokságon nyert egy aranyat a 30 km-es üldözésesben, és egy ezüstöt az 50 km-es távon, amivel egyértelmű olimpiai esélyessé lépett elő. Sajnos a 2013/2014-es évad előtt 3 héttel megsérült, meg kellett műteni, ezért több hónapot ki kellett hagynia és még az ötkarikás játékokon való részvétele is kérdésessé vált egy pillanatra. Távolmaradt kedvenc versenyétől, a Tour de Ski-től is, és csak 2014 elején térhetett vissza, de ez az visszatérés emlékezetesre sikeredett, hiszen 2 svájci bajnoki címet is szerzett, Toblachban pedig 2. helyezett lett egy világkupa-versenyen. Cologna Sochiban folytatta szárnyalását, ahol skiathlonban és a 15 km-es klasszikus stílusú futamon győzedelmeskedett. Az 50 km-es tömegrajtos versenyszámban is ő volt a legnagyobb favorit, de ha jól emlékszem 2 km-rel a cél előtt eltört az egyik léce és jelentős hátrányt szedett össze az élcsoporttal szemben... A következő szezonban remélhetőleg több szerencséje lesz, és szép eredményeket ér majd el a faluni világbajnokságon.

× TINKOFF-SAXO TEAM [országúti kerékpár]
Az az igazság, hogy először külön akartam írni egy-két versenyzőről az orosz bejegyzésű profi kerékpáros csapatból, de rájöttem, hogy ennek nem lenne sok értelme, inkább a nagyszerű csapategységet és csapatszellemet szeretném kiemelni, mert ezek a tényezők szerettették meg velem a Tinkoff-Saxo-t az elsőszámú emberektől kezdve az utolsó segítőkig. Alberto 2011-ben igazolt az akkoriban még dán vezetés alatt álló együttesbe, és egy fölényes Giro-győzelemmel bizonyította, hogy a lehető legjobban döntött. A doppingbotrány ellenére mindenki kitartott mellette, senki sem kérdőjelezte meg az ártatlanságát és miután megszületett a (rossz) döntés, nem a kirúgásán gondolkodtak Riisék, hanem szépen felépítettek köré egy nagyszerű csapatot. A hónapokon keresztül tartó kemény munka meghozta a gyümölcsét, hiszen a 2012-es Vueltán Contador megszerezte karrierje 7. háromhetes sikerét, köszönhetően hűséges társainak, akik utolsó csepp erejejükig segítették őt. Én azt vettem észre az évek során, hogy a Saxo-s fiúk örülnek annak, hogy Albertóért dolgozhatnak, felnéznek rá és tisztelik őt - és ez kölcsönös. Amíg ő az elsőszámú ember az alakulatnál, addig a munkájuk sosem marad eredmény és köszönet nélkül. Példáként felhozhatnám a 2013-as Critérium du Dauphiné-t, amikor Contador lemondott a jobb összetettbeli helyezéséről és inkább hátramaradt Michael Rogershez, hogy az ausztrálnak meglegyen a dobogó... Amikor pedig lehetőséget kapnak arra, hogy megmutassák, ők mit tudnak a 'főnök' távollétében, kiváló teljesítményt nyújtanak: elég csak visszagondolni a 2013-as Amstel Gold Race-re, amit Roman Kreuziger nyert meg, vagy a tavalyi Vueltára, ahol Nicholas Roche (összetettben 5. lett) és Michael Morkov is szakaszgyőzelmet ünnepelhetett. Említést érdemel még a fiatal Rafal Majka is, aki a háromhetes versenyeken folyamatosan harcban van a legjobb 25 év alatti kerekesnek járó trikóért/díjért. Szerintem belőle később még nagy bajnok válhat... Ha már az elején szóba hoztam a csapatszellemet, a legszebb emlékem az róluk, amikor a 2013-as Tour de France-on a 13. szakaszon több, mint 1 perces különbséget harcoltak ki a főmezőnnyel szemben, ahol Froome is tekert. Kitartásuk és eltökéltségük a szökés sikerességéhez vezetett, és ami legfontosabb; mindezt úgy érték el, hogy a csoportból senki sem akart nekik segíteni. Nem csoda, hogy később ők nyerték a csapatversenyt... Sok szerencsét a Tour-on, fiúk! GO SAXO!