Roland Garros 20142014.06.10. 16:39, bettina.
rafa still wears the crown
× Úgy tűnt, ez nem Rafael Nadal éve lesz, és valaki Söderling nyomdokaiba lépve megint legyőzheti őt a párizsi salakon, de nem így lett. Tovább uralkodik, újabb rekordokat dönt, hiszen senki sem tudta igazából megszorongatni az idei Francia Nyílt Teniszbajnokságon. Igaz, női vonalon elég sok meglepetés született, de a győztes személye egy cseppet sem meglepő. Lássuk tehát mi történt pontosan a 2014-es Roland Garroson.
× SHARAPOVA FOR THE SECOND TIME, NADAL FOR THE NINTH TIME
Majdnem elfelejtkeztem a cikk megírásáról, ami egyrészt annak köszönhető, hogy éppen füves pályás teniszt nézek, másrészt pedig annak, hogy az idei Garroson nem borult fel a világ rendje. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy unalmas volt a párizsi Grand Slam-torna, hanem csak azt, hogy elnézve a bajnokokat, nincs az az érzése az embernek, mint például az Australian Open után. Nehéz ezt szavakkal körülírni, de valahogy elmaradt a szenzáció, az igazi nagy csoda. Nadal egész egyszerűen megállíthatatlan volt megint Párizsban, annak ellenére, hogy 3 vereséget is begyűjtött idén salakon. Robin Söderling óta nincs ember, aki megverné a francia fővárosban, pedig velem együtt szerintem sokan reménykedtek abban, hogy 2014-ben végre megtörik a jég. Ne értsetek félre, semmi bajom nincs Rafával, remek játékosnak tartom, de amikor valaki ennyire domináns és sorra nyeri a versenyeket, akkor mindenki - leszámítva természetesen a Nadal-fanatikusokat - vágyik a változásra. Ez egy természetes reakció véleményem szerint. Talán Djokovic-ot tartottam a legesélyesebbnek arra, hogy legyőzze a spanyol salakkirályt, de mint láttuk, neki sem sikerült...
Az eredményekre terelve a szót, először a meglepetésekre térnék ki. A férfiaknál Wawrinka és Dimitrov első fordulós kiesése borzolta a kedélyeket, míg a nőknél hamar búcsúzott Li és a világelső Williams is, utóbbi a spanyol Muguruzától szenvedett megalázó vereséget. A második hetet nem élte meg Federer sem, aki az elődöntőig menetelő Gulbistól kapott ki. A negyeddöntőktől kezdve lenyugodtak a kedélyek, tulajdonképpen bejött a papírforma mindkét nemnél. A női döntőt Sharapova és Halep játszotta, és nem is akármilyen mérkőzés volt ez: több, mint három órán keresztül gyűrték egymást, de végül győzött a tapasztalat és a rutin, így az orosz hölgy emelhette a magasba a trófeát. Maria Sharapova először tudott duplázni egy Grand Slamen (összesen 5 bajnoki címe van), és azért érdekes, hogy immáron a Garros a legeredményesebb versenye, mert ő néhány évvel ezelőtt még nem volt képes világverő teniszre salakos borításon. Simona Halep első GS-döntőjében csodásan helytállt és az utolsó pillanatig küzdött a hullámzó teljesítményt nyújtó riválisával szemben. Egészen biztos, hogy a most 22 éves román teniszező fog fontos tornákat nyerni, és a világelsőség sem elérhetetlen cél a számára, hiszen jelenleg az előkelő 3. helyen áll a ranglistán...
Visszatérve a férfiakhoz, a finálét az első és a második kiemelt játszotta, azaz Nadal és Djokovic. A nyitószett egyértelműen lett a szerbé, aki ekkor még felül tudott kerekedni a spanyol klasszison, de az idő múlásával a fölénye is eltűnt. Ahogyan elkezdett felszáradni a pálya, Nadal fokozatosan átvette az irányítást. Igaz, a második játszma még szorosan alakult, de 3. szett megnyerése után Rafa érezhette magát nyeregben. Voltak érdekes pillanatok, hiszen mindkét játékos szenvedett a párás, forró levegőtől - Djokovic konkrétan rosszul lett, de Nadalnak is akadtak nehézségei, akinek elvileg kedveztek ezek a körülmények. Ettől függetlenül a spanyol megszerezte a break-előnyt a 4. játszmában, de a szerb kiegyenlített és egy pillanatig úgy tűnt, hogy visszaszerezte az elvesztett önbizalmát is. 4-5-nél szerválnia kellett a meccsben maradásért, és 30-0-ra vezetett, de innen is képes volt elbukni a játékot. Három elrontott ütés és egy kettős hiba már nem fért bele, Nadalnak nem is kellett nagyot küzdenie a győzelmért. A 9. Garros-győzelemért.
Nobody is invincible2014.05.21. 17:04, bettina.
get ready for Roland Garros
× A salakszezon nem a szívem csücske, ez az a borítás, amit a legkevésbé kedvelek, és ezzel Murray is így van - legalábbis az eredményei ezt bizonyítják. Ettől függetlenül nagyon várom már a Roland Garrost, az év második Grand Slam-tornáját, ahol eldől, hogy Nadal marad-e a salakkirály, vagy esetleg valakinek sikerül megfosztania őt a trónjától. Az utóbbi versenyek érdekesen alakultak ebből a szempontból...
× FAVOURITES, UNDERDOGS - CAN ANYBODY BEAT RAFA IN PARIS?
Miközben persze reménykedem abban, hogy Andy jól fog szerepelni a párizsi Grand Slamen, sokat gondolkodom azon is, hogy lesz-e valaki a mezőnyben, aki meglepheti Rafael Nadalt. A spanyolok ásza 8 alkalommal nyerte meg a Garrost, ő a címvédő, de egyáltalán nem biztos, hogy idén is le fogja iskolázni a többieket és kikövezett útja lesz a győzelemig. Miért írom ezt? Nem, nem azt akarom kétségbe vonni, hogy ő a legnagyobb favorit, mert ez tény, viszont elnézve az elmúlt hetek salakos tornáit, senki sem állíthatja azt, hogy Nadal érinthetetlen volt. Igaz, Madridban nyert, de ha - tudom, hogy a sportban az ilyen típusú mondatoknak nincs túl sok értelme - Nishikori nem sérül meg, ki tudja, mi lett volna a vége... Monte Carlóban Ferrer verte 2 szettben a negyeddöntőben, Barcelónában pedig egy másik honfitársától, Almagrótól kapott ki ugyancsak a legjobb 8 között. Ezek mindenképpen érdekes fejlemények, főleg annak tudatában, hogy Rafa óriási mentális fölényben van a többi spanyol teniszezővel szemben. Kis túlzással, szökőévente mindössze egyszer fordul elő, hogy valamelyiküknek sikerül legyőznie. Elég visszagondolni a tavalyi párizsi döntőre, amikor Ferrer csak árnyéka volt önmagának: az embernek szinte olyan érzése támadt, mintha már előre megbeszélték volna a végeredményt...
Múlthéten Rómában Nadal alaposan megszenvedett, hiszen egy kivételtől eltekintve minden mérkőzése döntő játszmába torkollott, ráadásul Murray ellen a negyeddöntőben a legjobb játékára volt szüksége a győzelemhez. Djokoviccsal 41. találkozójukat vívták a döntőben, és a 3. szett közepén a 'mallorcai csodagyerek' egész egyszerűen megtört. Nem fizikális fáradtságot láthattunk rajta, inkább csak elvesztette a fonalat, miközben szerb riválisa szebbnél-szebb nyerő ütésekkel rukkolt elő és egy önbizalomnövelő sikerre tett szert egy héttel a Roland Garros előtt... Úgy gondolom, hogy Ferrer, Almagro és Djokovic példája a többieknek is kölcsönöz némi magabiztosságot és bátorságot, hiszen saját szemeikkel láthatták, hogy Rafael Nadal bizony nem legyőzhetetlen. Egy alacsonyabban rangsorolt teniszező is elhiheti magáról, hogy nem teljesen esélytelen a spanyol salakkirállyal szemben, és ez az extra önbizalom a megnyert játékok, akár szettek formájában is megmutatkozhat a pályán. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bárki megverheti Rafát Párizsban, de nehezebb lehet majd a dolga a döntőig vezető úton az utóbbi évekhez képest, amikor dominálta a salakos versenyeket. Én alapvetően szeretem a meglepetéseket és szeretem azt, ha borul a papírforma, vagyis az esélytelenebb játékos győz. Kíváncsi vagyok arra, hogy lesz-e valaki, aki meg tudja ismételni Wawrinka melbourne-i menetelését, hogy lesz-e egy újabb hős, mert az az igazság, hogy most bárkiből hős lehet, aki térdre tudja kényszeríteni Nadalt.
|