× Tegnap véget ért a világbajnokság, ez lesz az utolsó bejegyzésem ebben a témában. Összegezve a történéseket, nem történt meglepetés, de mégis borult a papírforma a döntőben. A Ronnie-fanatikusok szinte biztosak voltak abban, hogy kedvencük átgázol majd Mark Selby-n, de a bíztató kezdet után csalódniuk kellett. Én egyáltalán nem vagyok csalódott  - és Ronnie-fanatikus sem -, mert szerintem nagyon jó helyre került az a világbajnoki cím.

× THE IMPORTANCE OF MENTAL STRENGTH - LAST ACT
Miután Trump kiesett a negyeddöntőben, gyorsan mérlegeltem a dolgokat, végigfutottam a versenyben lévő játékosokon és 'átpártoltam' Selby-hez. Ennek egészen egyszerű okai vannak: először is - ha tetszik, ha nem - én szerettem volna látni azt, hogy valaki legyőzi a legyőzhetetlennek vélt Ronnie O'Sullivant, és erre Mark Selby-t tartottam a legesélyesebbnek. Hawkinsban nem láttam túl sok fantáziát - simán ki is kapott az ötszörös bajnoktól, Robertsonra pedig még kicsit mérges voltam a negyeddöntő miatt, és már ő egyszer megtapasztalhatta, milyen világbajnoknak lenni... A felső ági elődöntőre nem érdemes sok szót fecsérelni, egyértelműek voltak az erőviszonyok. Barry Hawkins olyan mélységekben járt, hogy már kínjában nevetett magán, miközben Ronnie szárnyalhatott. A végén még egy teljes szakaszt is megspóroltak, mert a Rakéta 17-7-re nyert, ezzel pedig kiharcolt egy pihenőnapot is, ami a döntő elején rendkívül jól jött neki. Selby és Robertson sokkal szorosabb csatába bonyolódott, mindketten bravúros lökéseket mutattak be és végig magas színvonalon játszottak. Az exvilágelső a mérkőzés után azt nyilatkozta, hogyha ő előre tudta volna, hogy ilyen jó formában lesz, biztos lett volna abban, hogy nyer. De ez a Selby most még neki is túl nagy falatnak bizonyult: az ausztrál hiába lökött egy százast a 31. frame-ben, mert angol riválisa egy 74-es breakkel megakadályozta azt, hogy kiegyenlítsen és 17-15-re diadalmaskodott. Kialakult tehát a finálé párosítása: Ronnie O'Sullivan és Mark Selby.

Ahogyan azt már a bevezetésben is írtam, a legtöbben a 38 éves zseni győzelmét várták, aki az utóbbi két évben kicsit szerencsésebb volt döntős ellenfeleit tekintve, mint idén. Ali Carter és Barry Hawkins egyáltalán nem hasonlítható Selby-hez, főleg, ha a mentális képességeiket nézzük, ami egy olyan játékban, mint a snooker, a legfontosabb elem véleményen szerint. Lehet valaki borzasztóan tehetséges, lehet valaki zseni vagy varázsló, ha fejben nincs ott és nem tud megfelelően koncentrálni, akkor nem fog fontos tornákat nyerni. Trumpnak is pontosan ez a problémája, nem véletlenül nincs 3-nál több pontszerző győzelme 24 évesen. O'Sullivan sokkal többre vihette volna karrierje során, ha mentálisan erősebb... A döntőre visszatérve, Selby alig volt az asztalnál az első szakasz elején, ha pedig véletlenül odakerült, egyből hibázott. Ez a gyenge kezdés a késő estig húzódó elődöntőnek volt köszönhető, látszott rajta a fáradtság. 3-0 után elcsitult a Ronnie-féle vihar, Selby is feliratkozott az eredményjelzőre. 5-3-mal fordultak az esti etapra, ami nem hozott parádés snookert, de a címvédő megőrizte előnyét és az első nap végén 10-7-re vezetett. Hétfőn a 'leicesteri bohóc' 4-0-val indított, villámgyorsan megfordította az állást. Újult erővel tért vissza a Crucible-be, nagy eltökéltséggel és önbizalommal vágott neki az utolsó napnak. O'Sullivan valósággal állva maradt, vagyis ülve, mert ellenfele folyamatosan jegelte őt. Mindössze 1 frame-et tudott bezsebelni ebben a szakaszban, míg Selby ötöt, de ami a legfontosabb, egy könnyű rózsát hibázott el a 23. frame-ben, emiatt pedig hátrányból várhatta a folytatást (11-12). Talán ez a momentum döntötte el a mérkőzést, vagy talán az, hogy nem akarta eléggé azt a bizonyos 6. világbajnoki címet. Este úgy tűnt, hogy Ronnie mélyrepülése véget érhet, hiszen bekezdett egy százassal, de ez csak vaklárma volt, mert ezután újra visszaesett a formája. Kapkodott, gyenge biztonságikat lökött, nem tudott élni az adódó lehetőségekkel. Mark Selby sem nyújtotta élete snookerét, mégis ő volt fölényben és a végén egy gyönyörű clearence-szel 18-14-re nyert, első világbajnoki címét szerezve ezzel. Megérdemelte.